Az Uránusz felfedezésében az első női csillagásznak is érdeme volt

1848. január 9-én halt meg Caroline Herschel, az első olyan nő a csillagászat történetében, akinek a neve szerepel a legjelentősebb enciklopédiákban és szakművekben.

Ő volt az első nő, aki üstököst fedezett fel, az első nő, akit hivatalosan is elismertek tudományos pozíciójában és fizetést kapott ezért, az első nő volt, aki tudományos folyóiratban publikált, és az első nő, aki tiszteletbeli tagságot kapott a tekintélyes brit Királyi Társaságban. Caroline Herschel jelentős mértékben hozzájárult a csillagászat tudományához. De vessünk egy pillantást e különleges, úttörő nő életére!
Németországban született Karoline Lucretia Herschel néven 1750. március 16-án, Herschel Anna Ilse Moritzen és Issak Herschel tíz gyermekének egyikeként. Gyerekkori súlyos tífuszfertőzéséből adódóan 130 centinél nem nőtt magasabbra és egyik szemére rosszul látott, tanulmányait apjának és néhány szomszédnak köszönhette, anyja háziszolgának szánta.
A család kifejezetten muzikális volt, így apjuk halála után bátyja, William végül Angliába költözött, ahol zenetanárként és orgonistaként dolgozott. A mindössze 22 éves Caroline is követte, hogy énekesnek tanuljon. Amikor azonban a harmincas évei közepén járó William érdeklődése a csillagászat felé fordult, a húga elkezdett az asszisztenseként dolgozni: segített neki többek között a saját távcsöve építésében, tükrök csiszolásában. William közben 1781-ben felfedezte az Uránusz bolygót, amiért lovaggá ütötték és III. György angol király kinevezte udvari csillagásszá. 1783-ban megkezdte az éjszakai égbolt felmérését, szakaszonként tanulmányozni. A távcsőjénél egy létrán állva diktálta a látottakat Caroline-nak, aki feljegyezte ezeket, nekik köszönhető 2500 korábban ismeretlen csillagköd és csillaghalmaz felfedezése, katalogizálása. Az tehát, hogy az első női csillagásznak nevezhetjük, elsősorban William bátyjához köthető, akinek a kutatásait segítette: amit William éjjel megfigyelt, azt nappal húga összegezte – írja a Space.com online portál.
Caroline azonban önálló kutatásokat is folytatott: 1786 és 1797 között nyolc üstököst fedezett fel. 1786. augusztus 1-jén azonosította az első olyan objektumot, amely lassan haladt át az éjszakai égbolton. Másnap este ismét megfigyelte, és azonnal értesítette levélben a többi csillagászt, bejelentve felfedezését, ez tette lehetővé, hogy mások folytathassák az égitest megfigyelését. Caroline így lett az első nő, aki felfedezett egy üstököst, és ennek köszönhetően végre saját képességei alapján kapott elismerést: 1787-ben III. György király hivatalosan is alkalmazta William asszisztenseként és szerény fizetést is biztosított neki. Ezzel ő lett az első nő, aki fizetést kapott tudományos munkájáért.
1788-ban William megnősült, így Caroline minden idejében az égboltot tanulmányozta, és felfedezett hét másik üstököst is a következő évtizedben. Emellett végigellenőrizte a létező csillagkatalógust is, amelyet Anglia első királyi csillagásza, John Flamsteed állított össze; több mint 550 olyan csillagot adott hozzá, amelyek nem szerepeltek az eredeti verzióban.
Bátyja halála után visszatért Németországba, s ott folytatta a csillagködök katalógusát, és segítette William fia, John csillagászati képzését, majd munkásságát is. Élete alkonyán rendszerezte munkásságát, és azon elmélkedett, mi mindenre lehetett volna még képes, ha testi adottságai kedvezőbbek.
Caroline Herschel munkásságának elismeréseként megkapta a Royal Astronomical Society aranyérmét, és tiszteletbeli tagságot kapott a Királyi Társaságban. 1848. január 9-én halt meg, sírkövére a következő feliratot vésték: „A csillagos ég felé fordult annak a szeme, akit itt lent dicsőítenek.” Az általa felfedezett üstökösök közül több az ő nevét viseli, csakúgy, mint egy holdkráter és a Lucretia kisbolygó.