A szerzetes, aki szódavizet készített

A szódavíz gyártásának feltalálója 26 éves korában szerkesztette meg az első szikvízgyártó gépet: az eszközt apparatus acidularisnak, magyarul savanyúvízi készületnek nevezte el. A tiszta vízből és szénsavból álló folyadék hamarosan olyan népszerűvé vált a lakosság körében, hogy a megnövekedett igényeket a szódagyártó kisiparosok csak nehezen tudták kielégíteni. A természettudós által megalkotott gépnek gyorsan keletje lett. Jedlik Ányos így lépést tartott az európai haladással, ráadásul nem egy dologban meg is előzte azt.

1800. január 11-én a Komárom megyei Szimőn született paraszti családban, keresztneve István volt. Az elemi iskolát is itt, a szülőfalujában kezdte, ám a középiskolát már a nagyszombati, aztán a pozsonyi gimnáziumban folytatta tovább. Tizenhét évesen lépett be, a Szent Benedek-rendbe, ahol novíciusként az Anianus, magyarosan Ányos nevet kapta. Jedlik 1821. április 14-én tett fogadalmat, amely szerint kötelezte magát Isten előtt, hogy megmarad a rendben, törekszik élete állandó jobbítására és engedelmeskedik az elöljáróknak. Ez meghatározó momentum volt életében, ami ezután két dolog köré szerveződött: a tudomány szeretete és a vallás iránti mély elkötelezettség. Pannonhalmán 1820 és 1822 között teológiát tanult, miközben a doktorátusra is készült. Jedlik 1821. október 30-án tette le a szigorlatot matematikából és fizikából, egy év múlva pedig filozófiából és történelemből. 1822. október 31-én avatták AA. LL. & Philosophiae – Artium Liberalium et Philosophiae, vagyis a Szabad Művészetek és a Filozófia doktorává, ami lehetővé tette számára, hogy akadémiák bölcselet fakultásán tanítson, amit meg is tett. Később többször tett tanulmányutat, bejárta többek között Bécs, Linz, Kremsmünster, Salzburg, Brünn, Prága, Drezda egyetemeinek, főiskoláinak fizikai szertárát, ahol tapasztalatokat szerzett.

Jedlik Ányos csöves villámfeszítője: az 1860–1870-es években fordult a nagyfeszültségű jelenségek irányába.

Forrás: Wikimedia Commons/

„Tanári tisztét mindig pontosan, serényen, rátermettséggel és buzgósággal teljesítette annyira, hogy kiváló műveltségével általában a bölcsészeti, különösen pedig a természeti tudományokban, amiket előad és amiket a legjobb és legújabb szerzőknek fáradhatatlan olvasásával és tanulmányozásával maga is művel, nagy tudásával, előadói készségével, példákban való megvilágítással fel tudta kelteni hallgatói figyelmét, szeretetét, serkenteni tudta őket az előadott tárgyakkal való buzgó, szorgalmas és szép eredménnyel járó foglalkozásra; ugyancsak nemkülönben örvendetes eredménnyel járt fáradhatatlanul buzgó őrködése az ifjúság erkölcsi fegyelmének védelmében. Ezenfelül állandóan féltő gondját viselte a múzeumnak [ma szertár a neve], a fizikainak és a természetrajzinak egyaránt, eszközeit terhes munkával új és kitűnő rendbe hozta, kiváló szakavatottsággal újakat alkotott, fáradhatatlan buzgósággal mutatta be tanítványainak a fizikai kísérleteket még szünetnapokon is.” – írta a győri főigazgató (Adamkovits) a tanári munkásságáról, amit Mayer Farkas idéz a Hogyan élt a nagy magyar fizikus a XIX. században? című tanulmányában.

A sokoldalú Jedlik Ányos nevéhez számtalan találmány fűződik:
• a csöves villámfeszítő (a feszültségsokszorozó lökésgenerátorok elődje),
• a „villámdelejes önforgony”,
• az elektromotor őse,
• a dinamó,
• a szikvízgyártó gép.

Bár Jedlik elismert tudósként dolgozott, saját magát elsősorban tanárnak tartotta. Sokszor hangoztatta, hogy a feltalálást „csupán” hobbiként űzi. Csak 78 éves korábban vonult vissza, szellemi frissességét megőrizve folytatta a munkáját. Életének utolsó 17 esztendejét a győri rendházban töltötte; itt is halt meg 1895. december 13-án, majdnem 96 évesen.