A léghajózás egyik úttörője vetette fel egy északi-sarki légi expedíció ötletét

Az 1920-as évekre Umberto Nobile már Olaszország egyik legjelentősebb szakértőjének számított a léghajók építésében, tervezésében és navigációjában. Élete gyökeresen megváltozott, amikor 1924-ben találkozott Roald Amundsen sarkkutatóval, majd a következő évben meglátogatta őt Uranienborgban, hogy felvesse egy északi-sarki légi expedíció ötletét. A két férfi megvitatta annak lehetőségét, hogy átalakítsanak egy léghajót úgy, hogy az alkalmassá váljon egy jövőbeni Jeges-tengeren átívelő utazásra. Az expedíció céljaira az úgynevezett N1 léghajó tűnt a legmegfelelőbbnek, majd némi felújítás és névváltoztatás után készen állt az útra a Norge. Az expedíció a Amundsen-Ellsworth-Nobile Transpolar Flight nevet kapta, ami hivatalosan egyesítette Amundsen, mint expedícióvezető, az amerikai Lincoln Ellsworth, mint fontos pénzügyi közreműködő, és Nobile, mint a léghajó tervezője hozzájárulását – írja Roald Amundsen múzeumként funkcionáló, köztulajdonban lévő házának online portálja.

Az expedíció 1926. május 11-én indult és a csapa 17 óra alatt érte el a Sarkot, ahol olasz, norvég és amerikai zászlót is a jégre engedtek. A következő 29 órát ismét utazással töltötték, mire meglátták Alaszkát. A hősöket Amerika és Európa is ujjongva fogadta: Nobilet Mussolini a pártba is beléptette, Norvégiában pedig a Szent Olav-rend I. osztályának parancsnokává tették. A három férfi útközben azonban összeveszett azon, hogy ki írja meg az útról szóló beszámolót és könyvet, de abban sem tudtak megállapodni, hogy ki vezette az expedíciót. Amundsen kritikus volt Nobilevel, hiúnak tartotta, és nem ismerte el jelentőségét az expedícióban.

Nobile úgy döntött, hogy megcáfolja Amundsen kritikáit, így 1928-ban saját expedícióra indult. A nagyobb teherbírású Italia léghajót arra tervezte, hogy több repülést hajthasson végre Grönland, Svalbard, az Északi-sark és a kelet közötti feltáratlan területeken. A háromnapos expedíció során kiderült, hogy a Ferenc József-föld és a Spitzbergák közt feltételezett Gillis-föld nem létezik. A harmadik repülés során Nobile az Északi-sarkról próbált visszatérni Svalbardra, ám az Italia lezuhant. A sarkkutató lába és karja is eltört. A legénység hat tagja eltűnt és soha többé nem látták őket, míg a maradék tíz ember a jégre zuhant. A léghajótöröttek felverték négyszemélyes vörös sátrukat, és rádión küldtek segélykérő jeleket. Az expedíciót eltűntnek nyilvánították, ami elindította a történelem egyik legnagyobb mentési műveletét: hajók, repülőgépek, kutyás csapatok és több száz ember ajánlotta fel segítségét. Sajnos több kísérlet is tragédiával végződött, többek között Roald Amundsen repülőgépe is lezuhant és a norvég felfedező eltűnt. A tábornál végül június 24-én landolt egy svéd repülőgép, amely felvette Nobilét, míg az expedíció öt megmaradt tagját végül a Kraszin-jégtörő vette fedélzetére.

Hazatérése után Nobile ideje nagy részét azzal töltötte, hogy újjáépítse a hírnevét. Az 1930-as években a Szovjetunióba költözött, hogy vezesse Sztálin léghajóprogramját, majd később az Egyesült Államokban és Spanyolországban is élt. Csak a második világháború után tért vissza Olaszországba, ahol végül honfitársaitól kapott egyfajta elégtételt. A vitatott megítélésű sarkkutató 1978. július 30-án halt meg Rómában.