Nem fajunk készítette a legkorábbi műalkotásokat

Paul Pettitt, a Durhami Egyetem régésze a The Conversation oldalán járja körbe a kérdést, hogy vajon alkottak-e a neandervölgyiek műalkotásokat. Az elmúlt időszakban egyre több bizonyíték cáfolta meg azt a feltételezést, mely szerint ősi rokonunk a modern emberhez képest egy primitív, kevésbé intelligens faj – esetleg alfaj – volt. Éppen ezért egyre több kutatót foglalkoztat a neandervölgyi művészet kérdése. Úgy tűnik, ezek az emberek is alkottak, igaz, náluk is jelentősek voltak a csoportok közötti kulturális eltérések.

Pettitt szerint a neandervölgyiek művészete inkább absztrakt volt, nem nagyon emlékeztetett a Homo sapiens által létrehozott híres állatos barlangrajzokra – utóbbi alkotások a neandervölgyiek 30 ezer évvel ezelőtti eltűnése után születtek. Egykori rokonaink úgy 400 ezer éve, jóval a modern ember kialakulása előtt bukkantak fel Európában, 250 ezer évvel ezelőtt pedig már bizonyítottan hematitot és mangánt kevertek folyadékokkal, hogy vörös és fekete festéket alkossanak. Ezeket aztán feltételezhetően ruha- és testfestésre használtak fel.

Ma már azt is tudjuk, hogy a neandervölgyiek sokszor mély, nehezen megközelíthető barlangokba is bemerészkedtek, ahol valószínűleg semmiféle gyakorlati céljuk nem volt. Ilyen lelőhelyeken lábnyomok, eszközök és pigmentek is előkerültek.

Ujjnyomok egy barlang mélyén

Ősi rokonaink kis, szoros, családszerű csoportokban éltek, illetve vándoroltak. Vizuális kultúrájuk fejlődése azt sugallja, hogy társadalmi struktúráik idővel megváltoztak, egyre gyakrabban használtak testfestékeket. Pettitt könyvében (Homo Sapiens Rediscovered) azt írja, ennek hátterében talán a csoportvezetői pozícióért folyó versengés állt: a színek és a díszek a hatalom sugárzását, a többiek meggyőzését segíthették.

Nagyjából 65 ezer éve a dél-spanyolországi Ardales-barlangban aztán már vörös pigmenttel egyes cseppkövek homorú részeit is megfestették. A nyugat-spanyolországi Maltravieso-barlangban ezzel szemben kézfejüket rajzolták körbe, a déli La Pasiega-barlangban pedig egyikőjük ujjbegyével hozott létre lenyomatokat.

Pettitt úgy gondolja, hogy az ábrák jelentése megfejthetetlen, ugyanakkor arról árulkodnak, hogy egyre fejlődött a neandervölgyiek képzelete. Később, mintegy 50 ezer éve már állati maradványokból, így csontokból, fogakból és héjakból kialakított díszek is megjelentek. Az ékszerek sokban emlékeztettek a modern ember korabeli díszeire, ami az interakció jele lehet.

„Különbözött a neandervölgyi vizuális kultúrája a Homo sapiensétől? Úgy gondolom, valószínűleg igen, bár nem kifinomultságban. Több tízezer évvel a Homo sapiens európai megérkezése előtt már nonfiguratív művészetet alkottak, ami azt mutatja, hogy önállóan teremtették meg azt” – állapította meg a kutató.

A szakértő szerint művészetük eltérő volt a modern emberétől, arra például egyelőre nincs bizonyíték, hogy figuratív alakokat, így állatokat rajzoltak volna. A figuratív alkotások hiánya viszont önmagában nem a primitívség jele, egyszerűen más vizuális kultúráról árulkodik.

Azt is érdemes hozzátenni, hogy a Homo sapiens csak a neandervölgyiek és a gyenyiszovaiak eltűnése után kezdett el állatokat és más beazonosítható formákat megörökíteni.