Szokatlan ólomvegyület Rembrandt híres festményén

2019-ben az Operation Nigh Watch (Éjjeli őrjárat hadművelet) nevű kutató- és restaurációs projekt keretein belül átfogó vizsgálatsorozat indult a világ egyik leghíresebb festményén, arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy a festményen található egyes anyagok miként reagálnak kémiailag, illetve miként változnak az idők során. A vizsgálatok különös eredményéről az Európai Szinkrotron Kutatóintézet számolt be.

A kutatócsoport számtalan különféle beavatkozásmentes képalkotó vizsgálattal mérte fel a festményt, például röntgenfluoreszcens spektroszkópia útján, illetve a festékből lepergett mikroszkopikus mintát vizsgáltak szinkrotron-mikroszondás eljárással. A vizsgálatok során egy igen szokatlan szerves fémvegyületre bukkantak: az ólom II-formiátok nyomait mutatták ki a festék felületén. Eddig egyetlen alkalommal találták meg e vegyületet modellfestékekben, de történelmi időkben készült festményeken sosem. Most azonban nemcsak megtalálták e vegyületet, hanem ráadásnak a festmény olyan részén találták, ahol nem lehetett ólomtartalmú pigment, a sárga és a fehér színű területeken, pl. Willem van Ruytenburgh arcán és ruházatán (a kép központi alakjai közt a jobb oldali, fehéres öltözetben). A kutatók úgy vélik, azért nem észlelték eddig e vegyületeket, mert gyorsan eltűnhetnek. Kérdés tehát az, hogy az Éjjeli őrjárat mi módon őrizhette meg?

„Az Operation Night Watch során Rembrandt festési technikájára koncentrálunk, a festmény állapotára, és arra, hogy ezt miként őrizhetjük meg a lehető legjobban a jövő generációi számára. Izgalmas információkat ad az ólom II-formiát felfedezése arról, hogy Rembrandt esetleg használt ólomtartalmú olajfestékeket, valamint a korábbi restaurációs kezelések során használt olajalapú lakkok hatásairól, de a régi olajfestmények bonyolult kémiájáról is árulkodik” – magyarázta Katrine Keune, a Rijksmuseum tudományos vezetője, az Amszterdami Egyetem professzora.

A kutatók azt feltételezték, hogy Rembrandt ólom-oxidot tartalmazó lenolajat használhatott annak szárító hatása miatt. Annak köszönhetően, hogy mikroszkopikus felbontásban tudták most megvizsgálni az ólom II-formiát elhelyezkedését, ezzel követni lehetett a vegyület kialakulását is. Mindezek alapján a kutatók új elméletet alakíthattak ki arról, miféle kémiai körülmények hatására kristályosodtak ki a régi festmények festékrétegeiben e vegyületek. Amellett, hogy Rembrandt technikáiról árulkodnak a vizsgálatok, a kutatás eredménye új utakat nyit meg a történelmi festményeken használt pigmentanyagok kémiai reakcióival kapcsolatban, ez pedig egyenlő azzal, hogy a restauráció során sikeresebben őrizhetik meg a szakemberek e csodálatos műalkotásokat.