Neandervölgyi vadászok szentélye

A Spanyol Nemzeti Tudományos Tanács mutatta be azt a különös felfedezést, amely megerősíti: a neandervölgyiek képesek voltak a szimbolikus gondolkodásra. A Nature Human Behaviour folyóiratban publikált tanulmány szerint a közép-spanyolországi Des-Cubierta-barlang (Fedetlen-barlang) egykori neandervölgyi lakói állati koponyákat használtak e célra, mégpedig olyan patás állatokét, amelyeknek nagy szarvuk, agancsuk, tülkük volt, mint az őstulok vagy a szarvas. A koponyákon talált vágásnyomok alapján az állatokat előzőleg feldolgozhatták, a hiányzó csontok alapján még a barlangon kívül, és csak a díszes fejékekkel rendelkező koponyákat hozták be, amelyekből később az agyat is eltávolították. A szakemberek szerint a legtöbb esetben az állkapocstól is megszabadított koponyák vadásztrófeaként szolgálták a neandervölgyieket.

A neandervölgyiek által mintegy 40 ezer éve használt barlangot 2009-ben kezdték feltárni, a barlang egykori mennyezete beszakadt az évezredek során, innen a barlang neve. A korabeli környezeti viszonyokról árulkodó pollenszemcsék és rágcsálócsontok a mainál hűvösebb és kissé szárazabb időt jeleztek, amikor a környéken nem voltak összefüggő erdők, leginkább nyílt puszta terület volt, sávosan elhelyezkedő borókásokkal. A csontokon túl számtalan kőeszközt, és ezek készítése során képződött töredéket is feltártak az évek alatt a régészek, e kőeszközökkel egy rétegből kerültek elő a különleges, állkapcsuktól, fogsoraiktól, szájpadlásuktól megfosztott koponyák. A barlang padlózatán egy egykori tűzrakóhely nyomai is előkerültek, vagyis benn a barlangban gyújtottak tüzet a neandervölgyiek.

A koponyákból az értékes, tápláló részeket (szemek, agy, nyelv) speciális csontrészek eltörésével és betörésével nyerhették ki. Szintén ezt bizonyítja, hogy számos olyan kőeszközt találtak, amelyek kimondottan e csontok feltörésére voltak alkalmasak. Azonban alapvetően a koponyák túl nehezek és nagyok ahhoz, hogy pusztán a bennük lévő tápanyag miatt becipeljék őket a barlangba, és aránytalanul sok volt belőlük ahhoz, hogy egyszerűen táplálékul szolgáltak volna.

Összesen 35, így feldolgozott koponyát emeltek ki a barlangból a régészek, ezek sztyeppei bölény, őstulok, gímszarvas, őz, illetve sztyeppei orrszarvú koponyák voltak, vagyis csupa olyan állat, amelynek volt valamilyen díszes fejéke. A lelet összetétele és elhelyezkedése, valamint a csontok feldolgozási módozata alapján kizárható, hogy véletlenül kerültek ide (pl. egy áradás sodorta be a barlangba), és az is, hogy ragadozók végeztek volna az állatokkal, ugyanis ragadozóra utaló harapásnyom nem volt a csontokon.

„Sikerült azt a fontos tényt megállapítanunk, hogy több generáción keresztül követték e gyakorlatot, ez pedig valamiféle kulturális hagyomány meglétét jelenti, amelyet átadtak a következő generációnak” – magyarázta Enriqe Baquedano, a Madridi Régészeti és Paleontológiai Múzeum igazgatója.

A szakemberek vadász-szentély címszóval illették a barlangot. Manapság a trófeákat a „sport” célú vadászat során elejtett állatokból gyűjtik össze, de hasonló trófeagyűjtést a ma élő vadászó-gyűjtögető népcsoportoknál is lehet tapasztalni, Új-Guineától Dél-Amerikáig. Jelen esetben az agancsok, szarvak megléte, és az, hogy csakis ilyen koponyák kerültek elő a barlangból, arra utal, trófeákról volt szó a neandervölgyiek esetében is.