Úszó, labdarúgó és építész

Az 1878. február 1-én született Hajós Alfréd fiatalon találkozott a halállal, gyerekként végignézte amint édesapja a jeges Dunába csúszott és nem élte túl a szerencsétlenséget. Ennek ellenére nem adta fel a víz és az úszás szeretetét.

Tehetséges úszó volt. Dacára annak, hogy árral szemben úszott, és jobbára a Rudas gyógyfürdő alig húsz méteres medencéjében gyakorolt, egyedülálló sportteljesítményt ért el. Tizennyolc éves volt, amikor Athénban az 1896-os nyári olimpiai játékokon bravúros fölénnyel hagyta maga mögött a mezőnyt. A görög trónörökös így gratulált neki: „Ez a magyar ifjú egy valóságos delfin!”. Ezután ragadt rá a magyar delfin becenév.
Két úszószámban – 100 méteren és 1200 méteren – is első helyezettként állt dobogóra. Hajós voltaképpen az első nyíltvízi olimpiai bajnok, hiszen az úszást az athéni Zea-öbölben rendezték. Bár a források eltérő hőmérsékleteket említenek, egy biztos: a mai FINA-szabályok szerint nem lehetett volna megtartani a versenyt, a víz ugyanis nem érte el a minimálisan előírt 16 fokot. 1896. április 11-én 9-11 fok között volt a víz hőmérséklete, ami nagy kihívást jelentett a résztvevőknek – írja a Magyar Úszó Szövetség.

Miután Hajós kiszállt a vízből, csak annyit mondott, hogy fel sem fogta a győzelmet, egyedül azon járt az esze, hogy mindjárt megfagy. A verseny után további két módon tanúskodott alázatáról. A görög király az olimpia zárófogadásán személyesen gratulált az aranyérmesnek, majd megkérdezte tőle, hogy hol tanult meg ilyen jól úszni, mire a fiú azt válaszolta: a vízben, felség. Ezt követően sietett vissza Magyarországra, hogy bepótolja a világjátékok alatt elmulasztott vizsgáit, hiszen ekkor már építészmérnök hallgató volt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Állítások szerint a sikerek ellenére semmiféle könnyítést nem kapott oktatóitól. Például egy tanára szigorúan tesztelte tudását az egyik vizsgáján, és csak akkor dicsérte meg sporteredményét, miután a diák minden kérdésre jól felelt.

Hajós Alfréd tervezte Sportuszoda egy 1931-es felvételen.

Forrás: Fortepan / Kieselbach Gyula

Építészmérnöki ambíciói erősebbek voltak az úszásnál, a versenyzés helyett a tanulást választotta, de nem fordult el teljesen a sportélettől. Ameddig az első tervein dolgozott, szabadidejében a hazai futballválogatottban játszott, profi szinten, mígnem mérnöki teendői teljesen lefoglalták. 1904-ban visszavonult a versenyszerű sportolástól, és hamarosan saját mérnöki irodát alapított.
Hajós Alfréd építészként is olimpiai érmet szerzett. 1924-ben a párizsi olimpia szellemi versenyén építészet kategóriában Lauber Dezsővel közösen ezüstérmet nyert az ókori görög szobrászat legszebb korszakát idéző budapesti Stadion tervével.
Legismertebb alkotása a nevét viselő sportuszoda (Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda és Széchy Tamás Uszoda), a margitszigeti létesítmény Európa első, lelátóval övezett fedett versenymedencéje volt. Ezt követően a rendszer üldözöttje lett, ugyan a hírnevének köszönhetően nem deportálták zsidó származása miatt, de már nagy megrendelések sem bíztak rá, és a nyilas uralom idején bujkálnia kellett.

A második világháború után az állami tervezőipari vállalatok köztiszteletben álló munkatársa volt, de sporttal és építészettel kapcsolatos cikkeket is írt. Megtörte, hogy az új Népstadiont nem az ő olimpiai érmet érő tervei alapján valósították meg.
Hetvenhét éves korában, 1955. november 12-én hunyt el Budapesten.

Írta: Vermes Nikolett