Titkos mesterségek tudója

A mainzi patrícius családból származó Johannes Gutenberg gyerekkoráról csupán annyit tudunk biztosan, hogy szüleivel együtt menekült a nemesek ellen folyt hatalmi harc elől, így került fiatalon Eltvillebe. Felmenői jogán pénzverőnek állt, aranyműves céhben dolgozott. Az aranyművességet már kora fiatalsága óta gyakorolta, ugyanis családja 11 másik családdal a pénzverési joggal felruházottak közé tartozott, akiknek jogukban állt Mainz városa részére pénzt verni.

Ebben az időben széltében-hosszában beszélték, hogy Eltville városfalán kívül a kolostor mellett egy zárkózott természetű ember lakik, aki aranyműves, gyönyörűen csiszol drágaköveket, fát és fémet vés, fúr-farag, jó fémöntő és mindenféle titkos mesterségek tudója – olvasható az Országos Széchényi Könyvtár weboldalán. A rejtélyes műhelyre sokan felfigyeltek, kopogtattak Gutenberg ablakán, hogy kiderítsék, milyen titkos mesterségeket művel. A pénzverő pedig befogadta azokat, akik anyagi támogatást ígértek neki. Andreas Dritzehn, egy egyszerű polgár 1436-ban azzal a szándékkal kereste a mestert, hogy kellő fizetség ellenében tanítsa meg a drágakőcsiszolásra. Gutenberg eleget tett a kérésnek és hamarosan újabb tehetős iparosokat tanított busás összegért cserébe.

A titkos mesterségek között volt a drága anyagok (arany, gyémánt) megmunkálása és a tükörkészítés is, amelyekre nagy igény mutatkozott az arisztokrácia részéről. Gutenberg hamarosan céhtulajdonos lett. Társa, Andreas Dritzehn hirtelen halála (1438) miatt a mester nem tudta tovább fenntartani a műhelyt, mivel Dritzehn testvére jogi úton magának követelte mindazt a szellemi és kézműves kincset, ami a céhhez tartozott. Gutenberg tovább állt, de eszközök és pénz nélkül csupán a terveiben bízhatott, és immár nyilvánosan hirdette, hogy célja a Biblia nyomtatása. Ennek hallatán egy gazdag mainzi polgár, Johann Fust kölcsönt ajánlott a feltalálónak. A 800 forintos kezdőtőkéből Gutenberg házat bérelt, megépítette a nyomtatáshoz szükséges prést, és iparosokat alkalmazott, mert tudta, egyedül képtelen lenne a nagy mű sokszorosítására. Ezek után látott hozzá Gutenberg legnagyobb művének, a 42 soros Biblia ( egy oldalra ennyi sort nyomtattak) elkészítéséhez. Több segédet vett fel, akiket maga vezetett be az új mesterség, a könyvnyomtatás titkaiba. Közöttük volt Peter Schöffer, aki különösen a betűmetszésben tűnt ki, és hamarosan a könyvnyomtatás minden további fázisában nagy jártasságra tett szert. Gutenbergnek és Fustnak is feltűnt a tehetség, és utóbbi maga mellé állította. Megalakult a Fust és Schöffer nyomda, ami tovább hátráltatta Gutenberg tervét. Mi több, Fust perelte a mestert, hogy végleg elvegye tőle a könyvkészítő címet, de a bíróság Gutenberget védte, ahogy a nép is. Gutenberg elölről kezdhette vállalkozását. Mainz városának tanácsosa, Humery doktor pénzt kölcsönzött neki, hogy nyomdáját újból felszerelhesse, élete végéig szolgálta az egyházat a nyomtatás tudományával, még naptárakat is készített. Jóval túl a hatvanon azzal a tudattal halt meg, hogy valami olyat adott az emberiségnek, ami nagy változást hozott.

A Gutenberg nyomtatta Biblia egyik oldala.

Forrás: CM Dixon/Print Collector/Getty Images

Gutenberg fő műve a 641 oldalas 42 soros Biblia, amelynek minden oldalát kéthasábosan szedte. A 42 soros Bibliából mindössze 31 példány maradt fenn – valószínű, hogy 100 példánynál többet nem is nyomtak belőle). Ebből 10 példányt pergamenre, 21 példányt papirosra nyomtatott. A nyomás után a mű még nem volt befejezve, mert a szándékosan üresen hagyott felületeket be kellett rajzolni iniciálékkal és ornamentikával. Végül pedig a könyvkötő kezébe került bekötésre – írja az Országos Széchényi Könyvtár.