Múzeumi üvegvirágok és állatok

A múltban számos élőlényt nem tudtunk olyan módon tartósítani, hogy az megőrizze természetes szépségét – egy lepréselt virág a botanikus számára ugyan fontos információkat hordoz, de az érdeklődő ember csak egy barna, kilapított kórót lát. Az állatok preparálása se volt igazán jól megoldható még, így szükség volt valami olyan módszerre, amely ezeket az igényeket egyesíti.
Egy cseh-német üvegművész páros, Leopold  Blaschka és fia, Rudolf rendkívül kifinomult, valósághű és természetes küllemű alkotásokat készített múzeumok számára.

Az üvegműves dinasztia dísztárgyakat, üveg ékszereket és üvegszemeket készített, a tehetség, a mesterség ismerete és a kézügyesség alapvető volt ebben a feladatban, amely generációkon át öröklődött. Leopold egy hajóútja során megfigyelhette, mennyire gyönyörűek a különféle tengeri gerinctelenek, s az áttetsző testük arra emlékeztette őt, milyen üvegszerűek. Először csupán saját örömére kezdett el üvegvirágokat és tengeri gerinctelen állatokat készíteni, ám 1862-ben már megbízásból alkotta meg 100 orchidea üvegmodelljét egy nemes számára.

E nemes kastélyában figyelt fel a modellekre egy drezdai múzeumi kutató, aki hosszú ideje csak kínlódott azzal, hogy mi módon mutathatná be például a lágy testű tengeri állatokat, s innentől kezdődően már nem volt megállás. Rudolf apja keze alatt a szakmai fogások mellett már a múzeumi modellek készítését is megtanulta, a század végén már „nagyüzemben” gyártották a kézműves csodákat. Hírnevüket nemcsak végtelenül precíz munkájuknak köszönhették, hanem annak is, hogy a modellek valósághű voltát tudósok segítségével, és személyes megfigyelő utakon szerzett tapasztalataiknak köszönhetően érhették el.

Leopold és Rudolf, a 19. századi apa és fia sok ezer olyan üvegmodellt alkotott meg, amelyek készítésével a múzeumok bízták meg őket. 1863-1890 között mintegy tízezer üvegmodell került ki a Blaschkák keze alól, amelyek 800 különféle tengeri állatot mutattak be. Leopold 1895-ben elhunyt, ám fia ezt követően is folytatta a munkát, a Harvard múzeuma megbízásából egy sok ezer darabból álló gyűjtemény született, üvegvirágokból, állatokból (a modellek létrehozását , a múzeumot támogató magánszemély adományai tették lehetővé). E megrendelést végül 1936-ban tudta befejezni Rudolf, s a művek egy része különféle növényi kórokozók hatásait ábrázolta, az egyes gyümölcsöket a lebomlás fázisainak lépésein át, elképesztő hűséggel. 780 növényfaj 4300 üvegmodelljét készítette el Blaschka.

Apa és fia folyamatosan kísérletezett, az üvegművesség határait feszegették, újabb és újabb anyagokat vontak be a munkáikba, hogy a modelljeik minél tökéletesebbé váljanak. Bár a munkamódszereikről nem sok maradt fenn, azt többször hangsúlyozták, hogy semmiféle trükkjük nincs, teljesen hagyományos módon végzik az üveg lágyítását, húzását, formálását.

A Harvard Múzeumában a modellek jelentős része ma is megtekinthető, néhány éve felújításon is átestek, számos példány más múzeumokban várja a csodálóit, de például a Cornell Egyetemen van olyan modell, amelyet mind a mai napig használnak oktatási célokra.