A heliocentrikus világkép kidolgozója

Mikołaj Kopernik, alias Nicolaus Copernicus, vagy magyarosan Nikolausz Kopernikusz a Nap-központú, heliocentrikus világkép kidolgozója, egy lengyel kereskedő fiaként született 1473-ban a Visztula partján álló patinás városban, Torunban. Fiatalon árvaságra jutott, de anyai nagybátyja, a fromborki kanonok révén jó neveltetést kapott, 18 évesen a Krakkói Egyetemen, majd később a Bolognai, a Páduai és a Ferrarai Egyetemen tanult, ez utóbbin végül egyházjogból doktorált. Ennek is köszönhette, hogy nagybátyja halála után kanonokká nevezték ki, s így egész életében volt jövedelme is.

Már 1514-ben leírta nézetei alapját, amelyet kéziratként barátainak mutatott meg, megfigyelései és számításai alapján már ekkor vallotta, hogy az égitestek látszólagos mozgása a Föld tengelyforgására és a bolygók Nap körüli keringésére vezethető vissza. Elméletéhez még évtizedeken át gyűjtötte a számításokat, mielőtt belevágott annak kiadásába.

1520-tól a fromborki katedrális tornyában kialakított csillagvizsgálójában töltötte idejét, és itt dolgozta ki véglegesen a heliocentrikus világképét, a toronyban ma múzeum emlékezik munkásságára. Az elgondolásait összegző műve, a De revolvtionibvs orbium cœlestium (Az égi pályák körforgásáról) 1543-ban, nem sokkal a halála előtt jelent meg. A heliocentrikus világkép nem volt új, „már a régi görögök” is felvetették, Kopernikusz a görög nyelvtudása révén ismerkedett meg Arisztarkhosz elméletével, mely szerint a Föld kering a Nap körül. Kopernikusz műve azonban gyorsan népszerűvé vált Európa tudós elméi körében, bár a szigorúan vett körpályák miatt hibás volt (Kepler alkalmazott csak elliptikus pályákat évtizedekkel később), azonban számtalan jelenséget matematikai úton tudott magyarázni, erre pedig korábban senki se vállalkozott.

Számításai lehetővé tették számos égi esemény minden korábbinál pontosabb előrejelzését, és alapvető változásnak tekinthetjük azt is, ahol a csillagokat elhelyezte e rendszerben. Bár továbbra is távoli szférákra tette a csillagokat, e szférákat már hatalmas távolságba tolta, így lehetőség nyílt arra, hogy egy távoli, csillagokkal teli, minden korábbinál hatalmasabb világűr képe létrejöhessen. Legalább ilyen fontos lépés volt a heliocentrikusság abban, hogy aztán Newton a gravitáció elméletéig eljuthasson. A leggyökeresebb változást azonban abban hozta, hogy kiderült: nem mi vagyunk a világ közepe, a Föld csak egy a bolygók között.

A könyve 1616-ban, Galilei első pere idején került egyházi tiltólistára, és 1758-ig ott is volt.