Középkori földrengések a Közel-Keleten

Csak az elmúlt 100 évben 20 olyan rengés volt Törökország területén, amelyek erőssége meghaladta a 7 magnitúdót. A The Conversation hasábjain Beth Spacey történész mutatta be a régió keresztes háborúk idején lezajlott rengéseinek történelmi emlékeit, amelyek természetesen jóval régebbre nyúlnak, mint egy évszázad. A lemezhatáron fekvő területen kimondottan gyakoriak a pusztító rengések, és a korábbiak túlélőinek beszámolóiból is maradt ránk néhány.

A 2023-as rengésben egyik leginkább sújtott város Antakya (ismert, középkori nevén Antiókhia) volt, amely azonban már jó 900 éve, 1114. november 29-én is elszenvedett egy katasztrofális rengést, amelynek akkor is több tízezer áldozata volt. Edesszai Máté örmény történetíró leírásai is megörökítették a rengés hatásait – Edessza a mai Şanlıurfa korabeli neve volt, így a krónikás testközelből tapasztalhatta meg a marasi rengést (Maras, mai nevén Kahramanmaraş, volt e rengés epicentruma).

A keresztes háborúk időszakában és helyszínein számtalan földrengésről beszámoltak, azonban az 1114-es kiugrik ezek közül, mind az emberekre kifejtett hatása, mind pedig a több évtizeden át tartó következményei miatt. Mivel a szó elszáll, az írás megmarad, a legjelentősebb eseményeket rögzítették írásban, így került be mind a keresztény, mind a muszlim krónikákba az Antiókhiát sújtó rengés. Walter, antiókhiai kancellár beszámolójában ismerős jelenetek elevenedtek meg: éjszaka, álmunkban az emberek fejére omlott épületek az alattuk rekedt emberekkel, sok eltűnt és halott, illetve az utcákra tódult jajveszékelő túlélők, akik kétségbeesésükben az égre emelték kezüket.

„Az utcákon, udvarokon, kertekben, ligetekben s más üres helyeken sátrakat vertek Antiókhia lakói, ezek lettek az otthonaik” – írta Walter. Még Foucher de Chartres, az innen 500 kilométerre lévő Jeruzsálem korabeli uralkodója, I. Balduin udvari papja is megemlékezett a rengésről, amelyet a valaha látott legszörnyűbbként írt le. „Úgy megrázta [a földrengés] Antiókhia környékét, hogy a városokat részben vagy egészen a földig rombolta, házakat és falakat egyaránt, a romok alatt pedig meghaltak, megfulladtak az emberek.” Jeruzsálem és Antiókhia közt kb. félúton, Damaszkuszban Ibn al-Qalanisi krónikája szerint érezhető és ijesztő volt ez a rengés.

Az 1114-es rengésről később is megemlékeztek a krónikákban, 100 évvel később Moszul krónikása említette meg, de még egy 13. századi angol krónikás, Wendoveri Roger is írt az 1114-es pusztításról.

A régiót a 12. században további jelentős rengések is sújtották, 1114 után 1138-ban Aleppóban közel negyedmillió halottról szólnak a beszámolók, ez a korszak egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája volt. 1157-ben a szíriai Hamában „csak” 8000 halottal járó rengés volt, majd a közelben 1170-ben kipattant rengésben „számolatlanul haltak meg az emberek”. Ez utóbbi rengés során megsérült a híres Krak des Chevaliers vára is.