Óriási balszerencséjük volt az ezüstöt kereső rómaiaknak

A Frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetem csapata két római kori tábort tárt fel Bad Emsnél, a Rajna-vidék-Pfalz tartományban – számol be a Heritage Daily. Az egyik lelőhely érdekessége, hogy az ezüst utáni hajszáról árulkodik.

A nagyobb tábor első nyomait 2016-ban észlelték a termőföldön kirajzolódó minták révén, ezt követően drónos és geomágneses vizsgálat kezdődött. A régészek egy hatalmas, közel 8 hektáros tábort fedeztek fel, itt a becslések alapján 3000 katona férhetett el sátrakban. A területen tartósabb épületek, raktárak is álltak, a tűzre utaló jelek viszont azt sugallják, hogy a helyszínt csak néhány évig használták, és sosem fejezték be.

Mintegy 2 kilométerre, az Emsbach völgyének túloldalán egy másik tábort is megvizsgáltak, itt a katonák kihegyezett karók és egy árok segítségével védelmi vonalat építettek ki. A lelőhelyet már a 19. század végén is kutatták, a feltárt ezüstérc, falmaradványok és salak alapján azt gyanították, hogy fémfeldolgozással foglalkoztak itta a római korban. A legújabb ásatásokból kiderült, hogy a feltételezett kemence valójában egy őrtorony volt, a helyőrség pedig megközelítőleg 40 katonát tudott befogadni.

Tacitus római történetíró feljegyezte, hogy időszámítás szerint 47-ben Curtius Rufus kormányzó sikertelenül próbált ezüstöt bányászni a térségben. Valószínűleg túl kevés volt a környéken a nemesfém ahhoz, hogy megérje fenntartani a bányászati műveleteket.

A régészek most megerősítették Tacitus értesüléseit, ugyanis egy olyan akna-alagútrendszert találtak, amely a korabeli keresési munkálatok számára készült. A rómaiak balszerencséjére nem találták meg azt a néhány méterre lévő lelőhelyet, ahol a modern időkben mintegy 200 tonna ezüstöt nyertek ki.
A közeli tábort valószínűleg azért emelték, hogy védelmet nyújtsanak a bányászoknak. Miután a helyi műveletekkel felhagytak, a tábort leégették, a katonák pedig elvonultak.