Ellenállók, akik bizonyították: a legmagasabb rangú náci tiszt is legyőzhető

1942. május 27-én délelőtt 10 óra 35 perckor két férfi sétált fel a 14-es trolibusz megállójához Prága északi külvárosában, ahol a VII. Rudé Armády nevű utca hajtűkanyarba fordul. Mindketten kényelmes öltönyt és sapkát viseltek és egy aktatáska volt náluk. Első látásra munkába tartó üzletembereknek tűntek, valójában azonban öt hónappal korábban érkeztek egy ejtőernyővel az országba egy brit repülőgéppel. Jan Kubišnak egy gránát lapult az táskájában, Josef Gabčik pedig egy géppisztolyt rejtegetett a kabátja alatt. Néhány méterrel feljebb, a dombon egy társuk, Josef Valčik várakozott egy telefonoszlop mellett állva. Zsebében egy ártalmatlan tárgyat, egy kis tükröt tartott, amivel jelzéseket tudott leadni. Mindhárman egyetlen emberre, az akkoriban csak „prágai mészárosnak” nevezett Reinhard Heydrichre vártak, aki katonai védelem és kíséret nélkül haladt el arra minden reggel a nyitott tetejű autójával, amivel a saját maga legyőzhetetlenségébe vetett hitét demonstrálta a prágaiaknak. A náci katonai és védelmi szervezet (SS) egyik vezetője, a Cseh-Morva Protektorátus kormányzója és a „zsidókérdés végső megoldására” irányuló tervek egyik kidolgozója az egyik leghatalmasabb és legrettegettebb vezetőnek számított Adolf Hitler Harmadik Birodalmában. Reinhard Heydrich egy alkalommal bátran kijelentette: ő lesz a Führer utódja, és kevesen mertek kételkedni a szavában.

Cseh területek inváziója
„Az 1938. márciusi osztrák anschluss után Csehszlovákia meghódítása és különösen a Szudéta-vidék annektálása lett Adolf Hitler következő célja. A nácik célzott intézkedéseket foganatosítottak, hogy nyomást gyakoroljanak a csehszlovák kormányra és politikai elszigeteltségbe sodorják az országot: egyértelművé vált, hogy Csehszlovákia lett a német terjeszkedés új célpontja. A helyzet 1938. szeptember 12-én eszkalálódott egy nyílt szudétanémet felkelés kitörésével, amelynek leverése a hadsereg bevetését tette szükségessé. A kedvezőtlen nemzetközi fejleményekre reagálva és egy esetleges háború kitörésére számítva 1938. szeptember 12-én ezért általános mozgósítást rendeltek el az országban. A nyugati hatalmak azonban nem voltak felkészülve egy újabb európai háborúra, ezért az Egyesült Királyság konferenciát kezdeményezett a válság megoldására. A találkozót 1938. szeptember 29-én tartották Münchenben, amelyen négy európai hatalom képviselői vettek részt: az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország. A politikusok végül elfogadták azt a javaslatot, amely a német lakosság abszolút többségével rendelkező csehszlovák határvidékeket átengedte Németországnak. Edvard Beneš csehszlovák elnök anélkül adta beleegyezését, hogy mindezt a kormánya elé terjesztette volna, így rövid időn belül lemondott és Angliába menekült” – tudtuk meg a merénylet előzményeit a prágai Szent Cirill és Metód templom kriptájában kialakított múzeumban, ahol a kurátorok azt is jelezték, hogy minden történelmi eseményt levéltári forrásokból és a közvetlen vagy közvetett résztvevők tanúvallomásaiból ismernek, ami mellett számos „néma” tanúja is volt az itt bemutatott történetnek (ilyenek a résztvevők által használt tárgyak, az őket ábrázoló fényképek vagy a közvetlenül hozzájuk kapcsolódó dokumentumok).

Hat hónappal később Hitler elrendelte a megmaradt cseh területek invázióját, ami arra kényszerítette Emil Hácha újonnan megválasztott csehszlovák elnököt, hogy 1939. március 14-én elfogadja országa békés beillesztését a Nagynémet Birodalomba (Großdeutsches Reich), mint Cseh-Morvaország Protektorátusát. Másnap reggel 9 órakor a gyásztól sújtott cseh tömegek az utcákon énekelték a nemzeti himnuszukat, miközben a német csapatok diadalmasan bevonultak az aranyszínű történelmi fővárosba, Prágába. Az új birodalmi protektor, Konstantin von Neurath kemény sajtócenzúrát vezetett be, miközben betiltotta a politikai pártokat és a szakszervezeteket. Elrendelte a tiltakozó diákok elleni kemény fellépést és felügyelte a zsidóüldözést. 1941 szeptemberére Hitler azonban úgy látta, hogy Neurath uralma „túl engedékeny”, ezért megfosztotta hatalmától és helyére a magas rangú SS-tisztet, Reinhard Heydrichet nevezte ki, akiről mindenki tudta, hogy a háború első éveiben ő szervezte meg a lengyel értelmiség tömeges meggyilkolását. A német megszállás természetesen erős németellenes érzelmeket váltott ki a cseh lakosságból. A Prágába érkező új vezető a cseh ellenállást azonban egyfajta hátba szúrásként érzékelte, ezért többször hangoztatta: „Germanizálni fogjuk a cseh kártevőket”. Brutalitása és hatékonysága miatt Heydrich hamarosan a „prágai hentes” nevet kapta az országban élők körében.

„Heydrich az első intézkedései között rendelte el Alois Eliás tábornok, a protektorátus kormányfőjének letartóztatását, akit már régóta azzal gyanúsítottak a nácik, hogy együttműködik a cseh ellenállással. Egy nappal később kihirdették a hadiállapotot, amivel elkezdődött a félelem és a terror időszaka. A hadbíróságok csak háromféle ítéletet ismertek: szabadon engedés, halálbüntetés vagy deportálás a koncentrációs táborokba. Az Obrana národa (magyarul A nemzet védelme) nevet viselő ellenálló szervezet egykori vezető tisztségviselőit, Josef Bily és Hugo Volta tábornokokat már az első napon kivégezték. A statárium egészen 1942. január 20-ig volt érvényben a Protektorátus területén, ami közel 500 halálos ítéletet jelentett. A feljegyzések szerint mintegy 2 200 letartóztatott személyt küldtek ez idő alatt koncentrációs táborokba” – összegezte az eseményeket a múzeum munkatársa.

Döntöttek a merényletről
A Londonban tartózkodó, cseh emigráns kormányt ugyanakkor egyre több bírálat érte a „cseh nemzet passzivitása miatt”, akik emiatt úgy döntöttek, hogy határozott válaszlépéseket tesznek, válaszul a kibontakozó terrorra. Az ellenállási tevékenységet Edvard Beneš korábbi elnök koordinálta, a csehszlovák katonai hírszerzés vezetőjével, František Moraveccel közösen. A hírszerzés tagjai Frantisek Moravec vezérkari ezredes vezetésével megbeszélést tartottak 1941. október 3-án, ahol egy megtorló akcióról döntöttek. A merénylet célpontjának több lehetséges jelölt közül Reinhard Heydrichet választották. A támadás időpontját szimbolikusan október 28-ra tűzték ki. Moravec ezután megkereste a Brit Különleges Műveletek Igazgatóságának (SOE) hadműveleti igazgatóját, Colin Gubbins dandártábornokot is, aki készséggel hozzájárult a titkos művelet végrehajtásához.

„A hadművelet az Anthropoid kódnevet kapta, amely előkészítése 1941 októberében kezdődött. A Nagy-Britanniában állomásozó, kétezer száműzött csehszlovák katona közül a szlovák Jozef Gabčíkot és a cseh Karel Svobodát választották ki a titkos akció végrehajtására, akiket a SOE egyik skóciai kommandósképző központjába küldtek, ahol kiegészítő ejtőernyős- és lövészkiképzésen vettek részt. Svoboda azonban megsérült és nem tudta folytatni a felkészülést, ezért a helyére a cseh Jan Kubiš került. A műveletet a rádiókapcsolatok meghibásodása és a megfelelő repülőgépek hiányában többször elhalasztották. A nyolc kiválasztott ellenálló végül 1941. december 28-29-én éjjel indulhatott el Nagy-Britanniából, akik Prágától keletre értek földet ejtőernyőjükkel. Ezután felvették a kapcsolatot több családdal és ellenálló szervezettel a városban, akik a merénylet előkészületei során segítették őket. Szinte biztos, hogy az ő támogatásuk nélkül teljesen lehetetlen lett volna a sikeres merénylet megtervezése” – emlékeztetik a látogatót Prágában a hadművelet bonyolultságára.

Reinhard Heydrich 1942. május 27-én 10 óra 30 perckor indult Berlinbe, hogy Hitlerrel találkozzon. Jozef Gabčík és Jan Kubiš a Bulovka Kórház melletti csomópont villamosmegállójában várt rá, ahol a protektor nyitott tetejű Mercedesével a kanyar miatt lassítania kellett. Az autót Heydrich személyi sofőrje vezette és ott volt biztonsági főnöke, Johannes Klein, és ezúttal sem kísérték katonák. Ahogy a jármű lassított, Gabčík ledobta magáról a kabátját és megpróbált a férfira lőni, de a fegyvere meghibásodott. Heydrich ekkor ahelyett, hogy elhajtott volna a merénylet helyszínéről, megálljt parancsolt és felállt, előhúzta pisztolyát és tüzelt a merénylőre. Ezt a pillanatot használta ki Jan Kubiš, aki egy speciálisan átalakított bombát dobott a kabrióra, ami eltalálta a karosszériát és a jobb hátsó kerék előtt felrobbant. Az összetört Mercedes körüli rövid lövöldözés után Gabčíknak és Kubišnak sikerült kisebb sérülésekkel elmenekülni.

Ezután mindenki azt hitte, hogy az Anthropoid hadművelet meghiúsult, ám hamarosan kiderült, hogy a heves detonáció súlyosan megsebesítette Heydrichet. A robbanásból származó töredékek felsértették a rekeszizmát, a lépét és a tüdejét, de eltört egy bordája is. A protektort a bulovkai kórház sürgősségi osztályára szállították, ahol lépeltávolítást hajtottak végre, ám Heydrich néhány nappal később vérmérgezés miatt belehalt sérüléseibe.

A cseh ellenállók mellszobra és személyes történeteik emlékeztetik a látogatókat az 1942-es prágai eseményekre.

Forrás: Jeki Gabriella

Kezdődött a megtorlás
A birodalmi protektor halála miatt feldühödött Hitler brutális megtorlást rendelt el. A náci hírszerzés hamarosan (hamisan) összekapcsolta a merényletet elkövető katonákat és az ellenállás tagjait Lidice és Ležáky falvakkal. Mindkét települést porig rombolták, ahol minden férfit és 15. életévét betöltött fiút lelőttek, majd a nőket és gyereket koncentrációs táborokba deportálták. Eközben a hadművelet végrehajtói biztonságos házakban bujkáltak, ám a kibontakozó náci hajtóvadászat miatt az ellenállás végül úgy döntött, hogy az ellenállókat a prágai Szent Cirill és Metód-székesegyházban rejti el. Hét ejtőernyős így a templomban és az alatta lévő, kétszáz éves kriptában élte mindennapjait (az egyetlen kivétel Karel Curda őrmester volt, aki édesanyja dél-csehországi farmján bujkált) és biztonságos szökését tervezgette.

A Gestapo közben tovább nyomozott utánuk, de sikertelenül, ezért június 13-án új taktikát vetett be és kihirdette, hogy aki segít elkapni a merénylőket, az amnesztiát kap. Ez azonnali eredményt hozott és a németek több ezer levelet kaptak az ügyben. Hamarosan Karel Curda sem bírta tovább a rejtőzködés feszültségét, ezért vonattal Prágába utazott és besétált a Gestapo főhadiszállására, ahol vallomást tett. Beszámolója alapján a katonák több házat megrohantak és az ellenállás kulcsfontosságú tagjait is letartóztatták: egyikük a kínzása során végül elárulta a rejtekhelyet. Az SS és Gestapo több mint hétszáz katonája június 18-án hajnali négy órakor támadta meg a kis barokk templomot. Az ellenállók azonban egy gránáttal fogadták őket, pillanatokkal később pedig kézifegyverek sortüzét zúdították rájuk. A közel kétórás közelharc után Adolf Opalka, Jan Kubiš és egy másik ügynök, Jaroslav Svarc meghaltak (utóbbiak méregkapszulával vetettek véget életüknek).

Hat órán át kitartottak
„A közelharc után a nácik megállapították, hogy a templomban több embernek kell lennie, a figyelem a sírkamrára irányult. Az ostromlók egy óriási reflektort hoztak, majd könnygázt és gránátokat dobtak be egy kis ablakon keresztül, amire a védők alkohollal töltött palackbombákkal válaszoltak. A kilátástalannak tűnő harc során a katonák úgy döntöttek, hogy vízzel árasztják el a kriptát. A katonák közben betörték a templomból a kriptába nyíló másik nyílást is, az innen indított támadásokat azonban visszaverték az ellenállás tagjai. Több mint hat órán át kitartottak. Végül az életben maradt négy ejtőernyős – Josef Gabcik, Josef Valcik, Jaroslav Svarc és Jan Hruby – felismerte, hogy innen nincs kiút, ezért valamennyien öngyilkosságot követtek el egy fegyverrel.

A hadművelet a mai napig szenvedélyes történelmi vita tárgyát képezi, ám ezeket a férfiakat a mai napig nemzeti hősként tisztelik Csehországban: a prágai Szent Cirill és Metód, a végső események helyszínéül szolgáló templom kriptájában kialakított, ingyenesen látogatható múzeum és kiállítás részletesen meséli el a drámai történetet, amely a Heydrich-terror hőseinek nemzeti emlékműve címet viseli.