Hihetetlen kincseket őriz Közép-Európa egyik legrégebbi levéltára

Nem mindennapi történelmi örökséget őriz az Osztrák Állami Levéltár, ahol több mint ezer év gazdag páneurópai jelentőségű kulturális értékét tárolják, feldolgozzák és biztosítják azok elérhetőségét, nyomon követhetőségét. A Habsburgok közel négyszáz évig ültek Magyarország trónján, és ez idő alatt nagy mennyiségű „közös kulturális tulajdon” keletkezett irat formájában, így egy úgynevezett magyar levéltári delegátus is dolgozik az Osztrák Állami Levéltárhoz tartozó Haus-, Hof- und Staatsarchivban (magyarul Házi-, Udvari és Állami Levéltár). Mindez példátlannak és egyedülállónak számít a világon.

„Körülbelül 16 ezer iratfolyóméter, tehát mintegy 16 kilométernyi dokumentumot tárolunk a levéltárban, tizenegy emeleten. Az egykori közös kormányzati szervek működése során 1526 és 1918. október 31. között keletkezett, elképesztő mennyiségű irategyüttesről van szó. Bár kissé lehetetlen feladatnak hangzik, de ezeket próbálom levéltári delegátusként annyira megismerni, hogy tájékoztatni és segíteni tudjam az itt kutatásokat végző magyar, illetve magyarországi kutatóútra készülő külföldi kutatókat. A kérések alapján át tudom adni a szakmai tapasztalataimat, ami szép kihívás, hiszen egy soha nem záruló és folyamatos tanulásról van szó, hiszen mindig érkezik egy új kutató, új kutatási területtel. Ettől lesz ez a munka szerteágazó és izgalmas” – mondta el a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban tartott bejáráson dr. Oross András, aki nyolc éve dolgozik levéltári delegátusként az osztrák fővárosban.

Hosszú út vezetett azonban a „közös kulturális tulajdon” ilyen jellegű, unikális megosztásához. Miután az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-ban felbomlott, az utódállamok között a közös vagyon sorsáról hosszú tárgyalások kezdődtek, ahol napirendre került a kulturális örökség kérdése. Ezek közé kerültek a bécsi központi gyűjtemények, az osztrák és a magyar fél az egykori közös minisztériumok által felügyelt levéltárak sorsának eldöntése is. A döntéshozók nyolc évig tárgyaltak, majd 1926. május 28-án kötöttek egy máig érvényben lévő megállapodást Badenben. Ennek létrejöttében nagy szerepet játszott a Haus-, Hof- und Staatsarchiv korábbi igazgatója, a magyar származású Károlyi Árpád, valamint két egykori közös levéltáros, Eckhart Ferenc és Szekfű Gyula. A szerződés szerint bár a levéltári anyag nagyobb része Bécsben maradt, ám a Magyarországot is érintő dokumentumok közös kulturális tulajdont képeznek.

„A badeni levéltári egyezmény azért is egyedülálló a világon, mert csak a magyarok tudtak szakmai alapon megegyezni az osztrákokkal, a csehek, olaszok, jugoszlávok például nem. A levéltári delegátus máig a szerződés értelmében gyakorolja a fennálló magyar jogokat, az iratok feltárását, másoltatását, azok feldolgozását és ellátását segédletekkel. Adatbázisokat is építek, előkészítem a digitalizálást, kezelem az magyar-osztrák közös projekteket. A magyar levéltári érdekek általános védelme szintén a levéltári delegátus feladata. A nemzetközi egyezmény 1926 óta, közel száz éve töretlenül érvényben van, csak 1948-ban volt egy kis szünet, amikor az összes külföldön dolgozó magyar diplomatát, közte a levéltári delegátusokat is hazarendelték, akik csak 1959-ben jöhettek újra Bécsbe” – emlékeztetett dr. Oross András, akinek kettő munkaszobája is van az osztrák fővárosban: az egyik a Haus-, Hof- und Staatsarchiv-ban, a másik pedig a osztrák Állami Levéltár egyik részlegeként működő, Finanz- und Hofkammerarchivban; az osztrák fővárosban továbbá dolgozik egy katonai levéltári delegáció is, akik a hazai Hadtörténelmi Levéltár felügyelete alá tartoznak.

Maga a híres bécsi Hofburghoz közeli Haus-, Hof- und Staatsarchiv már számos történelmi esemény tanúja lehetett. Az intézményt 1749-ben Mária Terézia alapította, akinek szobra az épület bejáratánál fogad minket. A jövőre nézve az uralkodó el akarta kerülni azokat a kellemetlen helyzeteket, amibe az osztrák örökösödési háború kitörése előtt került az öröklési jogát igazoló régi dokumentumok hiányában. Ezzel megvalósult a Habsburg-ház központi archívumának évszázados terve, amelynek a Hofburg birodalmi kancellária szárnyának földszintje adott otthont. Ez maradt a következő másfél évszázadig a levéltár székhelye, amikor is az Államkancellária fennhatósága alá helyezték: Mária Terézia 1762-ben kézzel írt levélben nevezte ki Wenzel von Kaunitz államkancellárt levéltári igazgatónak.

„Az 1867-es kiegyezés után mindkét államra vonatkozóan őriztek itt iratokat, akik azonban nem tudtak egyezségre jutni arról, hogy ki legyen a főhatóság. Végül a közös külügyminiszter személyében találtak egy kompromisszumos megoldást. Kitalálták, hogy építenek egy levéltári épületet, amit a Császári és Királyi Ház- és Külügyminisztérium (a mai Szövetségi Kancellária) mellett emeltek 1899 és 1902 között. Az akkori funkcionális levéltárépület megfelelt a kor legmodernebb műszaki követelményeinek és ma is műemléki védelem alatt áll. Egy legenda szerint nem véletlenül építettek ilyen jellegtelen bejáratot és mellé díszes a lépcsőt: akkoriban ugyanis úgy gondolta az építtető, hogy a levéltár bejárata nem lehet nagyobb a minisztériumi épületnél, „nehogy a magas rangú vendégek eltévesszék azt”. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as megszűnésével a háttérbe szorult a kizárólag az állam érdekeit szolgáló levéltár korábban hangsúlyosan titkos jellege, így a világ minden tájáról érkező történelemkutatók előtt kinyitotta a kapuit. A Haus-, Hof- und Staatsarchiv levéltári állományának kronológiai vége ezért 1918” – mesélte dr. Oross András, miközben bejártuk a levéltár épületét, bemutatva két beszédes nagy méretű festményt is: az egyiken Mária Terézia látható a magyar koronával, mellette a magára mutató, első levéltárossal; a másikon pedig az 1904-ben ide látogató Ferenc József osztrák császár és magyar király katonai egyenruhában az őt fogadó levéltárosok gyűrűjében.

A „történelmi” levéltár raktáraiban a nemzetközi előírásoknak megfelelően, 18 foknak és 45 százalékos páratartalomnak kell lennie. Az iratok mellett pecsétek, kéziratok, tervek és térképek is ott rejtőznek a polcokon. Összesen 130 ezer segédkönyvet és iratdobozt, 75 ezer oklevelet, 15 ezer térképet és tervet, valamint mintegy 3 ezer kéziratot őriznek itt. A levéltárban van a Habsburg család és a teljes udvartartás iratanyaga, plusz az állam működése szempontjából kiemelten fontos diplomáciai dokumentumok is. A legrégebbi dokumentum egy adománylevél, amelyet I. (Jámbor) Lajos frank császár adott ki és 816-ból származik. Dr. Oross András az itt őrzött, úgymond kuriózumok között megmutatta többek között a szatmári béke egy példányát, Luther 95 pontját (amiből mindössze három eredeti létezik a világon), vagy éppen Andrássy Gyula gróf személyi aktáját, illetve a vasvári béke eredeti példányát.