Házasságtörésről és betegségekről is árulkodnak Beethoven génjei

Ludwig van Beethoven (1770-1827) a világ egyik legnagyobb s máig az egyik legnépszerűbb klasszikus zeneszerzője, akinek életét végigkísérték a különféle egészségügyi gondok, s ő maga úgy rendelkezett 1802-ben, hogy halála után a betegségeit írják le és hozzák nyilvánosságra, mások okulására. Bár már számos kísérlet történt arra, hogy ennek a kívánságának eleget tegyenek, most a Cambridge-i Egyetem beszámolt arról, a Current Biology folyóiratban publikált kutatásról, amelyben valószínűleg minden jelen eszközökkel megismerhető baját feltárták. (A cambridge-i Tristan Begg vezette kutatócsoport érdekessége, hogy Sir David Attenborough fia, Dr. Robert Attenborough bioantropológus is részt vett a munkában.)

Beethoven 1827. március 26-án hunyt el.

Nyolc olyan hajtincset őriznek, amelyeket Beethovennek tulajdonítanak, ezek elemzése szerint öt biztosan egyazon férfié volt, aki igen nagy valószínűséggel tényleg Beethoven lehetett, így ezen a vonalon haladtak tovább a kutatók. (A maradékból kettő esetében kizárták, hogy Beethovené lett volna, ráadásul az egyik egy nőé volt, a harmadik túlzottan gyenge minőségű génnyomokat adott, ez pedig abszolút kevés volt bárminemű kapcsolat kiderítéséhez.)

A kutatás fő célja a zeneszerző egészségügyi problémáinak vizsgálata volt, közte a húszas éveiben már romlásnak indult hallását, illetve az emésztését és májproblémáit érintőké. A zeneszerző bonni éveitől kezdődően küzdött gyomor- és bélrendszeri problémákkal, amelyek bécsi időszakában rosszabbodtak is. 1821-től legalább két alkalommal sárgasága volt, ami májbetegséget jelző tünet, és sokáig májcirrózist sejtettek az 56. életévében bekövetkezett halála okaként.

Sajnos sem a hallása, sem az emésztése betegségét nem sikerült feltárni a genetikai vizsgálattal, azonban számos olyan gént találtak, amelyek májbajra hajlamosíthatták Beethovent. Emellett Hepatitis B vírus jelenlétét is igazolták a zeneszerző végzetes betegsége előtti hónapokból.

Tristan Begg elmondta, hogy a zeneszerző naplószerű feljegyzéseiből kiderült, nagy rendszerességgel fogyasztott alkoholt, azonban a mennyiséget nem nagyon lehet megbecsülni. „Bár a kortársai nagy része szerint szerény mennyiséget ivott a kora 19. századi bécsi mértékhez képest, nincs teljes egyetértés a kortársak közt, és ez a mai tudásunk szerint valószínűleg amúgy is elegendő volt ahhoz, hogy a máját károsítsa. Ha elég hosszú ideig fogyasztott nagy mennyiségű alkoholt, ez a genetikai hajlamaival együtt megmagyarázhatja a feltételezett cirrózisát.” Emellett azonban a halála előtti hónapokban volt Hepatitis B fertőzése is hozzájárulhatott a májbajhoz, de ezt, hasonlóan az elfogyasztott alkohol mennyiségéhez, nem lehet teljes bizonyossággal állítani.

A hallása elvesztéséhez vezető genetikai okokat nem sikerült azonosítani, ehhez még a mai tudásunk, illetve az összehasonlításra alkalmas genetikai adatbázisunk túl szerény lehet, ám a kutatók szerint könnyen lehet, hogy a jövőben, a most feltárt génjei közt meg fogják találni mégis a hallásvesztése okát.

Az emésztési gondjainak oka is rejtett maradt – genetikait nem találtak, így például elvetették annak az ötletét, hogy gluténérzékenység vagy laktózintolerancia állna a háttérben, erre utaló genetikai nyom nem volt ugyanis. Az azonban biztosnak tűnik, hogy például a rendelkezett olyan génekkel, amelyek védték az irritábilis bél szindrómától (IBS) – e kórt szintén többször feltételezték az emésztési problémái hátterében, ám a kutatók szerint nem sok esélye van, hogy ez kínozta volna.

„Nem tudtuk egyértelműen megmondani, hogy mi végzett Beethovennel, de jelentős örökletes kockázatot és egy Hepatitis B fertőzést tudtunk igazolni, számos kevésbé valószínű genetikai tényezőt pedig kizárhattunk.” – mondta Johannes Krause, a kutatás egyik vezetője. A kutatók úgy vélik, a jövőben talán kiderülhet, hogy a most azonosított tényezők s az alkoholfogyasztása esetleg kombináltan járulhattak hozzá a zeneszerző végzetéhez.

Az egyik Beethovennek tulajdonított tincs – amelyről most kiderült, biztosan nem az övé volt – korábbi vizsgálata ólommérgezést mutatott. Ezt az okot teljes biztonsággal el lehet vetni, hisz a kérdéses tincs egy nőé volt. A legjobb állapotúnak az ún. Stumpff-féle hajfürtje bizonyult, ez alapján lehetett feltárni a genomját, és igazolni a családi múltját.

Ez alapján a belga származás bebizonyosodott, öt ma élő, Beethoven vezetéknevű ember génjeivel hasonlították össze a zeneszerzőét, és ebből kiderült, hogy a zeneszerzőnek nem vér szerinti rokonai, ők egy Aert van Beethoven nevű ős (1535-1609.) utódai. A különbözőség azt jelzi, hogy Ludwig van Beethoven családjában apai ágon valaki házasságtörésből született, és így hiába hívták Beethovennek a zeneszerzőt, nem a családnévvel összefüggő apai géneket hordozta. A házasságtörésről annyit lehetett kideríteni, hogy arra valamikor 1572 és 1770 közt került sor. A kutatók szerint talán a későbbiekben erre a rejtélyre is választ találhatnak majd a további összehasonlító elemzések.