Lenyűgöző kastély, ahol Ferenc József és Sisi töltötte a nászútját

Lenyűgöző császári kastély rejtőzik Bécs külvárosában, Laxenburg falu közelében. A Laxenburg-kastély története egészen a 13. századig nyúlik vissza, amelyet a Habsburg uralkodók három fő rezidenciájának egyikeként tartottak fenn; a másik kettő a Hofburg (a téli palota) Bécs belvárosában a Ringstrassén, valamint Schönbrunn (a nyári palota) Bécs 13. kerületében.

A régi laxenburgi kastély 1333-ban került a Habsburgok birtokába, amit már 1388-ban, III. Albrecht herceg uralkodása alatt „Marktgemeinde”, azaz különleges faluként emlegettek egész Ausztriában. Idővel a kastély és a kastélykert nagyobb lett, és vele együtt a település is fejlődött. A császár komoly udvartartást helyezett el itt, és a vendégek között voltak az arisztokrácia legelőkelőbb tagjai. Az eredeti kastélyt Lodovico Burnacini olasz építész bővítette ki a 17. században, amit később neveztek át „kék udvarnak” („Blauer Hof”), ami már 1745-ben épült át rokokó stílusban Mária Terézia osztrák császárné uralkodása idején, és ami mellett számos épület, misztikus barlangok és templomok épültek. Ekkor, a 18. században a korabeli társasági élet meghatározó helyszíneként ismerték: itt tartották a bécsi „Hofburgtheater” színházi előadásait, de mulatságokat, bemutatókat és versenyeket is rendeztek a kastélyban. Mária Terézia a parkot 280 hektárosra bővíttette és angolkertet alakíttatott ki.

„A kastély kétségtelenül Laxenburg szíve, amely az egyik leglenyűgözőbb kastélynak számít Európában. A legismertebb épület viszont a Franzensburg, amit Ferenc József Károly, a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák uralkodó főherceg egy középkori lovagvár reprodukciójaként képzelt el egy mesterségesen kialakított szigeten, egy tó közepén. A komoly átalakításokkal és erőfeszítésekkel járó munkálatok 1799-ben kezdődtek, és a monumentális építkezés csak 1835-ben fejeződött be. A Német-római Birodalom utolsó császára és I. Ferenc néven uralkodó magyar és cseh király szívesebben töltötte itt idejét, mint Bécsben, de Laxenburg volt az uralkodó unokaöccseinek, I. Ferenc Józsefnek és testvéreinek a kedvenc vidéki tartózkodási helye is” – ismertük meg a kastély történetét a helyszínen.

Sisi császárné Ferenc József osztrák császárral kötött pompás esküvője után Laxenburgban töltötte nászútját. Beszámolók szerint a magyarok körében igencsak nagy népszerűségnek örvendő császárné szívesen járt végtelennek tűnő lovaglásokra a laxenburgi erdőbe.

A császári család több tagja Laxenburgban született:

• Habsburg–Lotaringiai Gizella főhercegnő (1856. július 15. Laxenburg, 1932. július 27. München), I. Ferenc József császár és király valamint Erzsébet császárné és királyné második gyermekeként született osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő.
• Habsburg–Lotaringiai Rudolf osztrák–magyar trónörökös (Laxenburg, 1858. augusztus 21., Mayerling, 1889. január 30.), I. Ferenc József császár és király és Erzsébet császárné és királyné egyetlen fia.
• Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Mária főhercegnő (1883. szeptember 2. Laxenburg, 1963. március 16. Bécs), Rudolf osztrák-magyar koronaherceg, trónörökös és Stefánia belga királyi hercegnő leánya.

„Aligha lehet úgy olvasni osztrák történelemről szóló könyvet, hogy ne találnánk benne utalást a Laxenburg kastélyra, ahol a Habsburg család tagjai viszonylagos szabadságot élveztek a szigorú spanyol udvari etikett alól. Mivel azonban csak a császári szobákban volt fűtési lehetőség, ezért a kastélyt csak a melegebb hónapokban használták. Az épület az első világháború idején a császári tanács székhelye volt; ebben az időszakban II. Vilmos császár és III. Ludwig bajor császár, valamint más szövetségesek is meglátogatták Laxenburgot. Az utolsó udvari ünnepséget 1917. novemberében tartották a faluban, amikor Habsburg–Lotaringiai Miksa Jenő főherceg, I. Károly osztrák császár és magyar király egyetlen öccse itt kötött házasságot Franziska Maria Anna zu Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst hercegnővel. Az első világháború után azonban felbomlott az Osztrák-Magyar Monarchia és minden Habsburg-birtok állami tulajdonba került. A két háború között az épületeket egyfajta központként használták, amely a háborús áldozatokat segítette, a második világégés alatt pedig egy német harckocsiezred állomásozott itt, amíg 1945-ben a szovjetek ki nem űzték őket. Utóbbiak viszont Ausztria négyhatalmi megszállásának végéig, 1955-ig használták saját céljaikra a kastélyt” – derült ki a kastélyban tett látogatásunk során.

Laxenburgot 1938-ban tették Bécs részévé, amikor a bécsi tanács érdeklődést mutatott a terület üdülőközpontként való fejlesztése iránt. A császári paloták és kastélyok helyreállítása azonban alacsony prioritást kapott a háború utáni újjáépítések sorában. Az épületek üresen álltak és pusztulásnak indultak, akárcsak a park. Az első helyreállítási projekt 1962-ben kezdődhetett, amely a parki utak és műemlékek rekonstrukcióját jelentette. Egy év múlva, 1963. március 16-án Bécs és Alsó-Lanxenburg tartományok aláírták a laxenburgi kastélyra vonatkozó, együttműködési szerződést, de a kastély és Franzensburg helyreállítása csak 1973-ban kezdődött el.

Ma a laxenburgi kastély egész területe helyi védelem alatt áll és része a „Natura 2000” európai ökológiai hálózatnak. Számos szabadidős létesítményt alakítottak ki: a gyerekeknek egy természetközeli játszóteret építettek, panorámavonat halad el számos látnivaló mellett, de lehetőség van lovaglásra, pónilovaglásra, lovaskocsis utazásra, csónakbérlésre, sportolásra és gasztronómiai élvezetekre. Laxenburgot évente több mint egymillió látogató keresi fel.