Ezért üreges a csokinyulak belseje

Egyszerűbb megenni, és persze olcsóbb elkészíteni is, mivel sokkal kevesebb csoki kell hozzá, és nagyobb értékűnek tűnik, hisz hiába tudjuk, hogy belül üres, akkor is nagynak látszik.

Az első csokinyulakat a 19. században német földön állították elő, ahogy innen ered az ajándékozó húsvéti nyúl is, azonban igazán nagy karriert már a tengerentúlon futott be. 1890-ben egy pennsylvaniai drogéria tulajdonosa reklámcélból egy meglehetősen nagy méretű, embermagasságú csokinyúllal dekorálta üzletét, nagy sikerrel. Ma már évente közel százmillió csokinyúl gördül le a gyárak futószalagjairól, a nagy részük üregesen.

A második világháború előtt a csokinyulak még tömör csokiból készültek, azonban a háború miatti kötelező takarékoskodás és az egyre nehezebben elérhető alapanyagok arra késztették az előállítókat, hogy újítsanak. Ekkor született meg, kényszerből, az üreges csokinyúl. Tény, hogy egy nagyobb, vastagabb csokoládényulat nehéz elharapni, nehéz megenni, így nyugodtan elmondhatjuk: összetett ok vezetett el a csokinyúl üreges voltához.

Eleinte kézzel rázogatták és forgatták a formába öntött, olvasztott csokoládét, ma a csokoládégyárak már géppel teszik ezt, csak a kis kézműves üzemek végzik ma is kézi erővel e folyamatot. Ennek során a csokoládé ideális vastagságú bevonatként rakódik le az öntőforma belső falára, a felesleges csokit kiöntik belőle, majd a teljes hűlést követően óvatosan lefejtik a formát, és csomagolják a kész nyulat.

A világ legnagyobb csokinyula 4,2 tonnás volt és több mint 4,5 méter magas, egy brazil csokoládéfesztiválra készült 2017-ben. A legnagyobb, kereskedelmi forgalomban beszerezhető csokinyúl 1 méteres és mintegy 15 kilós.

Az nem világos, hogy az emberek elsöprő többsége miért a fülét harapja le először a csokinyúlnak.