Az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának megfogalmazója

Az egyik leggazdagabb virginiai ültetvényes tíz gyermeke közül a harmadik, egyben a legidősebb fiú volt. Kilencéves korától otthon oktatták, többek között görög és latin nyelvre, 1760-tól az állam fővárosában, Amerika második legrégibb egyetemén tanult. Mire 1767-ben megkapta ügyvédi engedélyét, rendkívüli műveltségre tett szert a természettudományok terén is. 1772-ben elvett egy özvegyasszonyt, akitől tíz év alatt hat gyermekük született, felesége az utolsó szülésbe belehalt, Jefferson nem nősült meg újra.
Ügyvédként csak két évig praktizált, mert 1769-ben a helyi gyarmati törvényhozás tagjává választották. A virginiai parlamentben a brit gyarmati politikát ellenző képviselőkhöz csatlakozott (London a franciákkal folytatott háborúk miatt egyre keményebben adóztatta amerikai gyarmatait, ahol megfogalmazódott a „nincs adózás képviselet nélkül” elv). Az amerikai függetlenségi háború kitörése után Virginia állam képviselőjeként lett tagja a függetlenséget előkészítő második, Philadelphiában összeült kontinentális kongresszusnak. Nem lévén jó szónok, beszédet ritkán mondott, kerülte a szóbeli vitákat, de ragyogóan írt.
Harminchárom évesen választották be a gyarmatok anyaországtól való elszakadását kimondó és indokoló Függetlenségi Nyilatkozatot megszövegező öttagú bizottságba. Tizenhét nap alatt fogalmazta meg a szabadság és egyenlőség eszméjének egyik legerőteljesebb és legszebb manifesztumát, az amerikai demokrácia alapokmányát. Az 1776. július 4-én elfogadott nyilatkozat leszögezi, hogy minden ember egyenlő jogokkal rendelkezik születésére, vagyonára és társadalmi helyzetére való tekintet nélkül, és hogy a kormányzat a népnek nem ura, hanem szolgája.
Jefferson visszatért a virginiai politikai életbe. 1779-ben megválasztották kormányzónak, a sok felelősséggel és kevés hatalommal járó tisztséget két évig töltötte be. 1780-ban, amikor az angolok megtámadták az államot, nem tudta megszervezni az ellenállást, neki is csak az utolsó pillanatban sikerült elmenekülnie birtokáról, ellenfelei emiatt később gyakran támadták, és gyávának nevezték. Ezután visszavonult, megírta élete egyetlen könyvét, majd 1782-ben ismét a Kongresszus tagja lett. 1783-ban megszövegezte Virginia állam alkotmányát, amely deklarálta a vallásszabadságot; erre talán még büszkébb volt, mint a Függetlenségi Nyilatkozatra. 1784-ben az Egyesült Államok első kereskedelmi biztosa lett Franciaországban, majd nagykövetté nevezték ki. Élvezte az európai kultúrát, ládaszám küldte haza a könyveket, magvakat és növényeket, szobrokat és képeket, de hazaküldte eladósorba került lányát is, mert tisztán látta az ancien regime romlottságát és korruptságát.
1789-ben George Washington, az első elnök őt kérte fel külügyminiszternek. A tisztségről 1793-ban mondott le, mert belefáradt a végeérhetetlen torzsalkodásba Alexander Hamilton pénzügyminiszterrel. Hamilton a britekhez közeledett volna, és erős, központosított kormányt akart, míg Jefferson a francia forradalommal rokonszenvezett, és kiállt az államok jogaiért. Az éles viták során alakult ki a föderalista és a demokrata-republikánus párt, Jefferson az utóbbi vezetője lett.
Az 1796-os elnökválasztáson három szavazattal alulmaradt egykori barátjával, ettől kezdve esküdt ellenfelével, John Adamsszel szemben, de a második legtöbb voksot szerző jelöltként alelnökké nyilvánították. Négy évvel később már – a mai napig egyetlen alelnökként – legyőzte a hivatalban lévő elnököt, de ugyanannyi voksot kapott, mint Aaron Burr. Az elnök személyéről így a Képviselőház döntött, mégpedig Jefferson javára. 1804-ben újraválasztották, és esélye lett volna egy harmadik időszakra is, de Washington példáját követve 1809-ben visszavonult.

Az ő elnöksége alatt szerezte meg az Egyesült Államok Louisianát Franciaországtól, megduplázva területét. A napóleoni háborúk okozta gazdasági nehézségek enyhítése érdekében megszavaztatta a minden kivitelt megtiltó embargótörvényt, de megtiltotta a rabszolga-behozatalt is. Az ő újítása volt a kézfogás az addig szokásos meghajlás helyett, ő javasolta a dollár és a 100 centből álló váltópénz bevezetését, és ő volt az első elnök, akit Washingtonban iktattak be.

Jártas volt az építészetben is, neoklasszicista stílusban tervezte meg monticellói birtokát, a virginiai parlament és a virginiai egyetem épületét, utóbbinak első elnöke is volt. Hat nyelven beszélt, foglalkozott régészettel, matematikával, növényeket nemesített, ösztönzésére készült el az indián nyelvek első összegzése. Az amerikai demokrácia atyja ellenezte a rabszolgaságot, de alacsonyabb rendűnek tartotta a fekete fajt, és úgy vélekedett, a volt rabszolgákat felszabadításuk után Afrikába kell szállítani, mert nem férnének meg egykori gazdáikkal. Birtokán ő is tartott rabszolgákat, akikkel emberségesen bánt, egyik fekete szeretője gyermekeket is szült neki, a leszármazottak esetében a DNS-vizsgálat igazolta a harmadik elnök ősapaságát.
Thomas Jefferson 1826. július 4-én, a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésének ötvenedik évfordulóján halt meg, ugyanazon a napon, mint az őt megelőző elnök, John Adams. Sírjára az általa megfogalmazott feliratot vésték: Itt nyugszik Thomas Jefferson, a Függetlenségi Nyilatkozat, Virginia vallásszabadságot biztosító alkotmányának szerzője, a virginiai egyetem atyja. Azt nem tartotta érdemesnek megemlíteni, hogy az Egyesült Államok elnöke is volt.

Forrás: MTVA Sajtóarchívuma