Tejtermékek segítették Tibet lakóit

A harmadik sarkvidékként is ismert Tibetben ma se könnyű az élet, de vajon miként maradtak életben a mintegy 3500 évvel ezelőtt ott élt emberek? Egy német vezetésű nemzetközi kutatócsoport fogkőben fennmaradt élelmiszernyomokat elemzett, a Science Advances folyóiratban publikálta az eredményeit, amelyeket a Max Planck Geoantropológiai Intézet ismertetett.

A fogkövekből már több alkalommal is igen érdekes és értékes információkat sikerült kinyerniük az antropológusoknak, sok ezer évvel ezelőtt élt emberek étrendjéről, most a régmúlt tibeti lakosok esetében végezték el e vizsgálatokat. A paleoproteomika, vagyis az ősi fehérjemaradványok elemzése olyan esetekben is árulkodik az étrendről, amikor a régészeti leletek szűkösek, hiányosak – ahogy Tibet esetében is. A fogkőben megőrzött fehérjetöredékeket vizsgálták meg, 40 egykori, 3500-1150 évvel ezelőtt élt ember esetében Tibet számos pontjáról, legtöbb esetben olyan helyekről, ahol a növénytermesztésre nem volt alkalmas a környezet. 9 fő olyan helyen élt, ahol volt növénytermesztés – e személyek esetében nem találtak tejfehérjéket a fogkőben, ám a többi helyszínen élő emberek mintegy felében igen. A tejfogyasztás bizonyosságát hordozó egykori emberek 3700-4000 méteres magasság felett éltek, a legextrémebb magasság 4654 méterrel a tengerszint feletti volt, ahol tejfogyasztó emberi fogkővel találkoztak.

A tejtermékek fogyasztása már 3500 éve elkezdődött, és kortól, nemtől, társadalmi rangtól függetlenül fogyasztották. Kecske, juh, és talán szarvasmarha és jak volt a tejet adó állat, Nyugat-Tibet korai pásztornépei a kecsketejet kedvelték jobban. „A tejelő állatok tartása forradalmasította a fennsík lakóinak életét abból a szempontból, hogy így képessé váltak a hatalmas, növénytermesztésre alkalmatlan területeket is belakni” – magyarázta Nicole Boivin professzor, a kutatás rangidős szerzője.

„Egyértelmű, hogy a fennsík pásztornépei számára létfontosságú volt a tejtermékek fogyasztása” – mondta Shargan Wangdue professzor. „A kérődzők a magashegyi növényekben tárolt energiát tápláló tejjé és hússá tudták alakítani, ez pedig lehetővé tette, hogy az emberek a világ egyik legextrémebb környezetében is képesek legyenek megélni és terjeszkedni” – tette hozzá Li Tang, a kutatás vezetője.