Történelmi érdekességek III. Károly és a brit uralkodók koronázása kapcsán

III. Károly nem kért a régi szentolajból, VII. Eduárd pedig a koronát „utasította el”. A misztikus végzet köve pedig hosszú évek óta tartja lázban a kutatókat.

Újra kevert Szentolaj
Sokan azt gondolták, hogy III. Károly király koronázása szakít majd a legtöbb régi protokollal, és inkább az újítás, mintsem a hagyományok megtartása lesz jelen a ceremónián. Károly és felesége Kamilla királyné valóban változtattak néhány dolgon, ilyen volt például a szentolaj, melyet a felkenéshez használtak. A felkenés azon része a szertartásnak, melyet a résztvevők nem láthatnak, így az uralkodót paraván takarta el, amikor az érsek felkente. Bár évszázadok óta titkok övezik a koronázáson használt szentolaj pontos összetevőit, azt azért tudni lehet, hogy többek között narancsot, rózsát és fahéjat is felhasználnak az elkészítéséhez. Azonban míg a korábbi szentolajhoz cibetolajat, valamint a bálnák beleiből származó ámbrát is belekevertek, addig III. Károly esetében ezeket szigorúan kihagyták, mivel az uralkodó elkötelezett állatvédő. Ezek helyett a király Jeruzsálemben, az Olajfák hegyének ligeteiből betakarított olajbogyókat használtatott fel a szentolaj elkészítéséhez. Így tisztelegve apai nagyanyja, Alíz görög hercegnő előtt, akinek a közeli Mária Magdolna kolostornál található a nyughelye.

Két korona
Amikor 1953-ban filmösszefoglaló készült II. Erzsébet koronázásáról, a világ csak fekete-fehérben láthatta a történelmi pillanatot. Így talán kevésbé tűnt fel az embereknek, az a bizonyos koronacsere. De most, hetven évvel később, amikor már csúcsminőségben és élőben követhették figyelemmel az emberek a koronázását, feltűnt, hogy az uralkodó kétféle koronát viselt a szertartás alatt.

Az első maga a Szent Eduárd korona, amelyet a Canterbury érsek helyez fel az uralkodó fejére a westminsteri apátságban a koronázás hivatalos pillanatában. A monarchia központi jelképe, amely 1661-ben készült, Hitvalló Eduárdról kapta a nevét, és több, mint két kilót nyom. A 22 karátos aranyból készült korona 444 drágakövet tartalmaz.
II. Károly volt az első uralkodó, akinek a fejére került a korona, de nem hozzá kapcsolható a legemlékezetesebb történet az ékszert illetően. Amikor 1902-ben VII. Eduárdot megkoronázták, a túlsúlyos király egy műtétből lábadozott. Mivel kifejezetten rossz egészségi állapotban volt, úgy ítélte meg, hogy nem bírja viselni a ceremónia alatt a majdnem két és fél kilós Szent Eduárd koronát, így az ő fejére a történelmi pillanatban a birodalmi korona került.
A birodalmi korona azonban „normális esetben” csak a szertartás végén kerül az uralkodó fejére, lecserélve a Szent Eduárd koronát. Ebben lép ki az apátságból, ezt viseli a körmenetben és a balkonon is. De ezt a koronát viszik a király után a parlament éves megnyitóján is.
Szintén a súlya miatt mondott le a Szent Eduárd koronáról Anna királynő is 1702-ben. Ő a teljes ceremónia alatt a birodalmi koronát viselte.
Egy ceremónia tele bakival
Talán a legtöbb kellemetlenség a korábban említett VII. Eduárd koronázásán történt. Már magát a ceremóniát is el kellett halasztani, mivel az uralkodót vakbélgyulladás miatt meg kellett operálni. Amikor végre megrendezhették az eseményt, a király még mindig legyengültnek és kimerültnek tűnt. Ráadásul a szertatáson, miután az érsek letérdelt, hogy hódolatát fejezze ki az uralkodónak, szintén rossz egészségi állapota miatt, nem tudott felállni, és több püspöknek kellett a segítségére sietnie. De rosszul helyezte fel magát a koronát is, amikor pedig az egyik püspök ezt követően megkérdezte, hogy minden rendben van-e, ő fennhangon közölte, hogy menjen el. Zavart okozott az is, amikor a hosszas ceremónia alatt, VII. Eduárd testvére, a 45 éves Beatrix hercegnő véletlenül leejtette a szertartás menetét tartalmazó útmutatót, és az a királyi galériáról egy aranylemezes asztalkára esett, hangos zörejt okozva.
500 éves hagyományt szakított meg III. Károly
Amikor a Canterburyi érsek felolvassa azt a koronázási esküt, amelynek az 1640-es évek óta, kisebb módosításokkal ugyan, de ugyanaz a szövege, akkor a király esküt tesz arra, hogy fenntartja Isten törvényeit, az evangélium kinyilatkoztatásait. Fogadja, hogy fenntartja a protestáns vallást (az Egyesült Királyságban) és megőrzi az angol egyház intézményét. Ez megtörtént III. Károly koronázásán is, mégis van miért a koronázás vallási részéről beszélni.
A május 6-ai szertartáson ugyanis 500 év után először egy katolikus főpásztor is jelen volt. Vincent Nichols bíboros Ferenc pápát képviselte az eseményén, és nem pusztán részt vett a koronázáson, de áldást is adott az új uralkodónak. Nichols, és a vele érkező pápai delegáció többi tagja az elsők, akik az angol reformáció után részt vettek egy brit uralkodó koronázásán. Ennek azonban sokkal fontosabb jelentése volt, pusztán az udvariasságnál. A koronázást ugyanis egy új imával is kiegészítették, melyet III. Károly rögtön azt követően mondott el, hogy letette a fent említett protestáns esküt. Az imában a király azért könyörgött, hogy legyen áldás Isten minden gyermeke számára, függetlenül a felekezeti hovatartozásától és meggyőződéstől. Ez pedig egy erőteljes ökumenikus üzenet.
Ha pedig valami, akkor ez mindenképpen a hagyományoktól való elszakadást jelentette. Bár már 121 évvel ezelőtt, VII. Eduárd koronázására is érkezett pápai delegáció Londonba, ahhoz, hogy a Vatikán és az Egyesült Királyság közti diplomáciai kapcsolat helyreálljon, egészen 1982-ig kellett várni. A radikális változáshoz elengedhetetlen volt a néhai II. Erzsébet királynő fáradhatatlan munkája, akik sokat tett azért, hogy a katolikus hívők és az anglikánok között rendeződjön a viszony.
A Végzet köve
A scone-i kő, vagy ahogyan a köznyelvben ismerik: a Végzet köve, legalább 800-1000 éves. A Skóciából származó kő az 1200-as évek végén került Angliába, miután 1296-ban I. Eduárd angol király magával vitte azt, hogy hódítását szimbolizálja. Bár a 20. században a követ visszaszállították Skóciába, III. Károly májusi koronázására ideiglenes ismét Angliába hozták, hogy betöltse szerepét a ceremónián, hiszen a Végzet kövét hagyományosan a koronázási szék alatt helyezik el az eseményen.
A scone-i követ annyi mítosz övezi, hogy igazi csemege a történelem kedvelőinek. Az egyik legenda szerint története egészen Jákobig vezethető vissza, aki ezen a kövön hajtotta álomra a fejét, amikor a mennyet és a földet összekötő létráról álmodott.
Az összeesküvés hívők szerint, az angolok nem az eredeti követ szerezték meg, csak egy másolatot. Úgy gondolják, hogy a valódi Végzet kövét a scone-i apátságban élő szerzetesek elrejtették, amikor már biztosak voltak benne, hogy az angol király inváziója hozzájuk is elér. Így I. Eduárd igazából egy replikával tért haza.
De 2023-tól újabb információk tartják izgalomban a Végzet kövének megszállott kutatóit. Egy friss vizsgálat rézötvözet nyomait is kimutatta a kövön. Valamint korábban nem felfedezett, római számokat is megfigyeltek rajta. Ma pedig már azt is tudjuk, hogy a Végzet köve a skóciai Perth közelében található, Scone homokkő-formációjából származik. Ezzel pedig kizárható az a pletyka, hogy még Görögországból került volna Skóciába.
Írta: Baranyai Enikő