Svájc legrégebbi városa számos titkot rejteget

Egy svájci város, amelynek a történelme több, mint ötezer évre nyúlik vissza. Graubünden kanton székhelye, amely gazdag történelmi örökséggel és lenyűgöző környezettel büszkélkedhet. Egy település, aminek festői (és teljesen autómentes) óvárosa felér egy időutazással. Egy hely, ahol a kulturális és gasztronómiai kínálat széles skálája várja a látogatókat. Egy alpesi város, ami évszázadokig püspöki székhelyként is funkcionált.

„Chur a mai nevét valószínűleg egy kelta szóból származtatjuk, ami a „koros” vagy „kerek” jelentéssel bírt. Az ókori római időkben a „Curia Raetorum” nevet viselte és a Római Birodalomhoz tartozott. A mai Chur történelmi múltjának kezdetét Augustus római császár fogadott fiainak, Drusus és Tiberius hódítása jelentette, akik erődöt emeltek itt, hét kapuval. A régészeti feltárások azonban azt mutatják, hogy a város a neolitikum és a rómaiak kora között épült, az első leletek a paleolitikumból származnak, amikor a Plessur folyó bal (Welschdörfli) és jobb (Sennhof/Karlihof) partja betelepült” – mondta el Marlen Helmi-Brunold, a város turizmusáért felelős Chur Tourismus szervezet idegenvezetője, akivel két órán keresztül róttuk a település utcáit, hogy jobban megismerhessük azt.

Sétánkat az óvárosban kezdtük, ahol az épületek ma is vitathatatlanul őrzik a múlt emlékét: díszes homlokzatok, képekkel díszített falak, színes épületek, zsalugáteres ablakok, szűk sikátorok és macskakő jelzi a történelem nyomait. A teljesen autómentes területen szinte visszautazunk az időben: abba a korba, amikor az utcákon még lovaskocsik jártak és amikor a helyi püspök felépítette pompás palotáját. A város központjában még mindig állnak a régi városfalak, a toronyházak és a középkori épületek is. Chur főutcája, a Hauptgasse számos történelmi épülettel büszkélkedik.

„Az egyházmegye kezdetei valószínűleg a 4. századra nyúlnak vissza. Először 451-ben neveztek ki itt egy helyi püspököt, aki idővel egyre fontosabb szerepet vállalt nem csak az egyházi, hanem a világi ügyekben is. Részesült a német császárok kegyeiben, akik fontos kiváltságokat adtak neki, 952-ben például Chur vámügyi felelősévé tették. A püspök 1299-től már nem csak a város, hanem számos környező falu felett is joghatóságot gyakorolt. Tisztséget tölthetett be a városi tanácsban és különböző városi hivatalokban is. Chur a középkorban fontos kereskedelmi és politikai központtá vált, és hatalmas erődítményekkel vették körbe a védelme érdekében. Ahogy azonban a középkor véget ért, a püspök világi hatalma is hanyatlásnak indult és a túlnyomóan kereskedéssel foglalkozó polgárok igyekeztek teljesen önálló városi jogokat és jövedelmet szerezni. Nem véletlen, hogy a püspöki várat kétszer is kifosztották” – elevenítette fel a város egyházi történetét Marlen Helmi-Brunold, miközben bejártuk a ma már lakóházakká átalakított, egykori püspöki börtön épületét is.

A szomszédban ott magasodik a Szent Péter és Pál katedrális, ami Chur városának jelképe és legfontosabb vallási épülete, melyet a 12. században kezdték építeni román stílusban, majd később többször átalakították és bővítették. Lenyűgöző építészeti részleteket fedezhetünk fel benne: az ajtaja felett az eredeti festményt őrzik, a belső tér tágas és impozáns, magas oszlopok és boltívek jellemzik. Minden oldala és hajója szinte teljesen más, egyértelmű, hogy a püspökök mind a saját maguk ízlésük szerint tettek hozzá valamit. Kőoszlopaira és a karzatokra állatfigurákat véstek: valamennyi a környéken élő, vadon élő alpesi állatokat reprezentálja. Az itt használt márvány egészen Írországból érkezett és néhol kelta motívumokat rejt. Ablakain erős színeket használtak, a nap szinte egyáltalán nem süt be rajtuk. A katedrálisnak saját szökőkútja is van – ahogy a városnak is 115 darab, ahol a víz kivétel nélkül ivóvíz minőségű. Az itt rejtőző, legjelentősebb műalkotás a katedrális Madonnája, ami egy gótikus stílusú, fafaragású Szűz Mária szobor, és ami az egyik legnagyobb és legrégebbi faragott Szűz Mária szobor Svájcban, amelyet a 15. században készítettek. Ekkor fejezték be a 24 karátos arannyal díszített oltár építését is, aminek a nem látogatható hátsó részét is szobrokkal díszítették. Ezzel szemben magasodik az orgona, ami azonban maga tartja a karzatot és nem fordítva. Izgalmas adalék, hogy az efelett magasodó üvegablak építését a magyarok támogatták, amely egészen Franciaországból érkezett apró darabokban Svájcba, és ami Szent Erzsébetet ábrázolja. A nagy oltár alatt egy kisebb oltár is megbújik, aminek a helyiek különös energiákat tulajdonítanak. Az egyik festményen Mária tradicionális churi népviseletben jelenik meg, a kép ablakában pedig ott magasodik a püspöki palota. Kriptáját főként a középkorban használták, ahol a fontos egyházi személyeket temették el.

„A településen 1464-ben tűzvész pusztított, ami a város nagy részét lerombolta. Egy küldöttség ment III. Frigyes német-római császári udvarába, ahol az uralkodó nemcsak ősi jogokat adományozott a városnak, hanem szinte teljes felszabadítást biztosított a püspöki uralom alól. Ekkor született meg a döntés arról, hogy többé nem épülhetnek fából a házak Churban; ma már csupán egyetlen faház őrzi a középkori múlt nyomait a városban. Ebben az időben született meg az új városi alkotmány, amely alapvetően az újonnan alapított öt céhre (borászok, cipészek, szabók, kovácsok és iparosok) épült. Ezekhez csak helyi polgárok csatlakozhattak, ahol a tevékenységek legapróbb részleteit is szabályozták. Regulákat alkottak a munkaidőre, a tanulószerződésekre és a dolgozók számára, a céhes új mesterek felvételére és a termékminőségre. Még a ma is fontos szerepet játszó mezőgazdaságot szintén a céhek irányították, miközben szabályokat fogalmaztak meg az állattartással foglalkozó pásztoroknak. Az új „céh-alkotmány” a politikai hatalmat a püspökről a kézművesekre ruházta át. Tehát, ha valaki politikai karrierre vágyott akkoriban Churban, akkor az csak céhtagként volt lehetséges, ezért nemesek és patríciusok is beléptek a céhekbe” – folytattuk a sétával egybekötött időutazást Marlen Helmi-Brunolddal, aki a városházára is privát bejárást biztosított nekünk, ahol a középkori pompájában helyreállított tanácstermet csodálhattuk meg a városra jelentős befolyást gyakorló családok portréi mellett.

A püspök Churra gyakorolt befolyását a reformáció tovább csökkentette. Mivel a város elfogadta az új mozgalmat, a protestantizmus nélkülözhetetlenné vált a politikai karrierhez, valamint a polgári jogokhoz és a céhes tagsághoz. A városlakók csak a 16. században tértek át a rétoromán nyelvről a német nyelvre, mint köznyelvre. Érdekesség, hogy a püspöki udvar azonban már a 9. századtól német kézben volt.

„Churt azonban nemcsak 1464-ben sújtotta tűvész, hanem 1574-ben, 1576-ban és 1674-ben is, ami egész városrészeket pusztított el, 1811-ben pedig leégtek az „udvar” urasági kastélyai, valamint a katedrális tornya és tetőzete. Bár a város folyamatos gazdasági fejlődésen ment keresztül, a harmincéves háború idején idegeneket, köztük spanyol-osztrák és francia csapatokat kellett elszállásolniuk és eltűrniük. A várost súlyosan terhelték a háborús adósságok is. Ám alig több mint 160 évvel e zűrzavar után ismét eluralkodott a káosz: a francia forradalom és a napóleoni hadjáratok idején 1798-1799-től az egész kanton háborús színtér lett, Chur pedig a harcok alakulása szerint hol francia, hol osztrák kézbe került. Bár a céhek túlélték a régi rendszer bukását és újjáéledtek, egyre inkább akadálynak bizonyultak; csak 1840-ben szüntették meg őket, amikor új, liberális városi alkotmányt vezettek be” – emlékeztetett idegenvezetőnk.

Graubünden 1803 óta a Svájci Államszövetséghez tartozó kantonok egyike, ahol Churt nevezték meg a kanton székhelyének, miután kezdetben Ilanz-cal és Davosszal versenyzett. A 20. században megállíthatatlanul növekedett, különösen a második világháború után. Modern közigazgatási központtá alakult, ahol nemcsak önkormányzati, hanem kantoni közigazgatási szervezetek és kulturális intézmények is helyet kaptak a közigazgatási csomóponti státuszának köszönhetően. Jelenleg 15-ször több lakosa van, mint 200 évvel ezelőtt.

Érdekességek és kuriózumok Chur-ral kapcsolatban:

• a Bündner egy nagyon híres graubündeni cukrászda, amit a világon mindenhol ismernek, és akik egy különleges és titkos recepttel dolgoznak már 1805 óta;
• a helyi impozáns óratorony a második legnagyobb Svájcban (csak a zürichi előzi meg);
• itt gyártják és palackozzák a híres Churer Röteli likőrt;
• három múzeum is helyet kapott a múzeumok utcájának elkeresztelt Museumstrasse-n;
• városi golfpályát alakítottak ki, ahol az egyes állomásoknak a csatornafedelek felelnek meg: egy speciális softballnak köszönhetően a város sikátoraiban, parkjaiban és más különleges helyszíneken játszhatunk;
• az éttermekben és üzletekben nagyon népszerűek a regionális specialitások, például a graubündeni diós pite vagy helyi szárított marhahús;
• a Fontana park egy barokk kert a város szívében, ami többcélú rekreációs terület, szemet kápráztató virágágyásokkal (nevét a graubündeni szabadsághősről, Benedikt Fontanáról kapta);
• a mediterrán hangulatú városközpontból közvetlenül elérhető a a Brambrüesch-hegy egy kötélpályán;
• a város határán ma is óriási szőlősor áll, emlékeztetve a mezőgazdasági ősi hagyományokra.