Sörfőzési maradékokat használtak a dán festészet nagyjai

A dán festészet aranykorában, a 19. század első felében készült művek vizsgálata a restaurálás munkálatait is segíti.

Egy újonnan, a Science Advances folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint a dán romantika nagy művészei vásznaik alapozásához a sörfőzdék hulladékát használhatták. Ezt ugyan már egyes korabeli feljegyzések is sejteni engedték, ám soha korábban nem találtak bizonyítékot rá.
A festővászon alapozása azt a célt szolgálja, hogy így a festékek jobban rátapadjanak a vászonra, ma ezt készen is kapható szintetikus anyagokkal végzik, ám a múltban azt használták, ami épp hozzáférhető volt, és megfelelt e célra. Dániában e korszakban a sörfőzéssel a nem épp biztonságos tisztaságú folyók és kutak vizét tették ihatóvá, ennek okán rengeteg sör is készült, és ennek rengeteg maradéka, hulladéka is volt.
A kutatás során tömegspektrometria alapú fehérje-összetétel elemzést végeztek, a dán festészet atyjának tartott Eckersberg és tanítványa, Købke, 1820-30-as években készült művei közül tízen. Eckersberg 35 évig volt a Szépművészeti Akadémia professzora, így rendkívüli befolyással volt a korszak fiatal művészeinek munkájára. A képekről még évtizedekkel ezelőtt végzett restaurációs munka során kis mennyiségű anyagmintát vettek a Dán Királyi Akadémia kutatói, amelyet szerencsére gondosan megőriztek mindmáig. Most e minták szolgáltak a friss elemzésekhez alapul.
Miket sikerült kimutatni ezekben a mintákban? Először is állati eredetű kollagént, amit a festékanyagok keveréséhez használt enyv tartalmazhatott. 10 képből 8 esetében mutatták ezt ki, és 5-ről azt is kiderítették, hogy szarvasmarha eredetű volt a kollagén, kettőben pedig juh vagy kecske eredetű kollagén is volt. A további elemzés sörélesztő, illetve gabonák (búza, rozs, hajdina és árpa) magvaiban található fehérjéket mutatott ki, a tízből 7 festmény anyagában, valamint olyan élesztő-enzimeket, amelyek a sör érlelése, fermentációja során teszik a dolgukat a lében. Még néhány olyan baktérium nyomát is kimutatták, amelyek hajlamosak befertőzni az érlelődő söröket.
A kutatók kizárták annak a lehetőségét, hogy e nyomok valamiféle modern kori szennyeződés hatására kerültek volna a mintákba. Az akadémia a művészeket már lealapozott vásznakkal segítette, ezekre az alapozást az akadémiai műhelyekben készítették el és hordták fel. E módszert a 19. század közepéig követték az alkotók, ezután már elérhetővé váltak a gyárilag lealapozott, német (drezdai) import vásznak. Az akadémiai vásznak alapozásában egyetlen fehéres színű réteg volt, míg a drezdai vásznakon két réteg, egy alsó vörös és azon egy felső fehér, így tökéletesen megkülönböztethetőek voltak a saját készítésű vásznak.
A sörkészítésből származó anyagok e festményekben nemcsak a restaurációs munkákhoz adnak támpontokat, hanem a kor életmódját, kultúráját is tükrözik.