Shakespeare kortársa és vetélytársa

Pontos születési idejét nem ismerjük, annyi bizonyos, hogy 1564. február 26-án tartották a keresztvíz alá Canterburyben, ahol egy cipészmester legidősebb fiaként látta meg a napvilágot. Az elemi iskola után ösztöndíjasként a cambridge-i Corpus Christi College máig legismertebb növendéke lett, feltételezett arcképét 1953-ban találták meg az épület egyik helységének falán.
Klasszikus stúdiumokat hallgatott, főleg műfordítóként jeleskedett, angolra ültette át Ovidius Amores című versciklusát és elégiáit. 1584-ben baccalaureusi, majd 1587-ben magisteri fokozatot szerzett, bár az utóbbi címet csak vonakodva adták meg neki, mert azt híresztelték róla, hogy titokban áttért a római katolikus hitre.
Ugyanebben az évben a színpadot is meghódította a Nagy Tamerlán című kétrészes, tízfelvonásos tragédiájával, amelyben szinte emberfeletti vonásokkal ruházta fel kegyetlen hősét. Az ő képzeletét is megragadta Faust doktor először 1587-ben Németországban, majd egy év múlva Londonban is kiadott története, és nem sokkal később Doktor Faustus tragikus históriája címmel írta meg a legenda első irodalmi rangú feldolgozását, amely kétszáz évvel később Goethe elismerését is kivívta.
Híres műve az 1591 táján színre vitt A párizsi mészárlás című dráma, valamint a Hero és Leander című kiseposz, amelynek első két énekét nem sokkal a szerző halála után George Chapman toldotta meg további néggyel.
1589 körül vitték színre A máltai zsidó című drámáját, amely Shakespeare Velencei kalmárjának szolgált forrásául, 1592-ben pedig megírta a valószínűleg a saját neméhez vonzódó II. Edwardról szóló drámát.
Shakespeare és Marlowe kölcsönösen nagyra tartották egymást, előbbi sohasem tagadta, sőt, fennen hangoztatta, kitől tanulta a drámai formát. Marlowe színműveinek kirobbanó sikere a kortársak leírása szerint sokban a főhősöket (Tamerlán, Faustus, Barabás, a máltai zsidó) alakító Edward Alleynnek köszönhető, aki nemcsak színészi képességeivel, hanem testméretével is kimagaslott kortársai közül.
Marlowe-nak mindössze hat esztendő adatott az írásra. Rövid, de fordulatos életéről kevés dolgot tudni bizonyosan, az alakját övező legendákból nehéz kihámozni az igazságot. A levéltári feljegyzések arról tanúskodnak, hogy már Cambridge-ben besúgóként a Tudor államhatalmat szolgálta, később pedig a szabadgondolkodó, udvaronc és felfedező Sir Walter Raleigh köréhez csatlakozott. Ma már az is bizonyos, hogy nem szegődött a híres tengerész és kalóz Francis Drake szolgálatába. Azt viszont több forrás is megerősíti, hogy okos volt és fékezhetetlen, jól forgatta a lúdtollat és a kardot, ivott, szerelmeskedett és verekedett, hol puszta kézzel, hol pengével.
Egész életében ateizmussal, illetve a katolikusok ügyével való rokonszenvvel vádolták, de darabjai ellen nem emelt kifogást a cenzúra. Többször zárták rövid időre börtönbe garázdaságért, rendzavarásért, 1592-ben a hollandiai Vlissingen városában hamis pénz verésének vádjával vetették börtönbe (az ügybe angol katolikusok is belekeveredtek), s csak biztosíték fejében engedték szabadon.
A következő év májusában a Titkos Tanács elé idézték, miután felmerült a neve egy levél kapcsán, amelyben a Londonban élő holland és francia protestánsokat fenyegették meg. Nem bizonyítható, csak gyanítható az összefüggés a tíz nap múlva történtekkel: 1593. május 30-án egy ivóban szúrta le egy kétes hírű alak, valószínűleg besúgó, a számla fölött kirobbant vita hevében. Marlowe tetemét másnap névtelen sírba temették, s csak 2002-ben kapott emléktáblát a Westminster apátságban.
Halálának körülményei nem tisztázottak: a legvalószínűbb, hogy politikai gyilkosság áldozata lett, hiszen számos angol előkelőségről tudott kényes dolgokat, amelyeket elmondhatott volna a Titkos Tanács előtt, de felmerült, hogy anyagi vita vagy féltékenységi dráma kapcsán ölték meg, sőt egyes teóriák szerint a gyilkosságot csak megrendezték, így mentve meg a várható kivégzéstől és William Shakespeare néven alkotott tovább.
Kortársai már néhány héttel a halála után az őszinte csodálat szavaival méltatták, a legnagyobb dicséretet talán Shakespeare-től kapta, aki az Ahogy tetszik című vígjátékában Marlowe Hero és Leanderéből idézett két sort. Szerb Antal A világirodalom történetében Marlowe-t „Shakespeare Keresztelő Szent Jánosának” titulálta.
2016-ban az Oxford University Press Shakespeare társszerzőjeként ismerte el, a Shakespeare összes ismert művét tartalmazó The New Oxford Shakespeare című gyűjtemény egyik szerkesztője szerint Marlowe közreműködött a VI. Henrik király első, második és harmadik részében is.
1991-ben a II. Edward című darabjából Derek Jarman rendezett filmet, ugyanebben az évben Ruszt József is színre vitte a Budapesti Kamaraszínházban, Gálffi Lászlóval a címszerepben, 2016-ban pedig Alföldi Róbert rendezett belőle nagy sikerű előadást Fekete Ernő főszereplésével.

Forrás: MTVA Sajtóarchívum