A magyar gyógypedagógia úttörője

Elszegényedett evangélikus nemesi családból származott. Iskoláit Dobsinán végezte, ezután Eperjesen poétikát és retorikát, Késmárkon bölcsészetet, Pozsonyban pedig jogot tanult. Egy évig volt ügyvédgyakornok Győrött, majd 1767-ben a felvidéki Torna vármegyében ügyvédnek esküdött fel, praktizálásának megkezdése előtt még Eperjesen és Pesten járulnokként (alacsonyabb rangú törvényhatósági tisztviselő) dolgozott. Önálló irodát csak 1773-ban nyitott Rozsnyón, emellett Hont, Torna és Abaúj, később Gömör vármegye táblabírája lett. A szegények pártfogójaként ismerték, tőlük nem fogadott el honoráriumot.

Amikor 1784-ben életbe lépett II. József rendelete, amely előírta az ügyvédeknek, hogy törvényszéki kereseteiket németül kötelesek benyújtani, Cházár latin nyelvű tiltakozó iratot fogalmazott, és felhagyott az ügyvédi praxissal.
Gazdálkodni kezdett, gyümölcsfákat ültetett, a szegény vidéken ő honosította meg a burgonyatermesztést. Ez eleinte nagy értetlenséget, sőt gyűlöletet váltott ki a nép körében, de aztán éhínség idején sokakat mentett meg krumpliadománya.
II. József 1790-ben halálos ágyán nyelvrendeletét is visszavonta, Cházárt még abban az évben Gömör megye főjegyzőjének választották meg. A nemesi nemzeti mozgalom egyik helyi vezetőjeként többször felszólalt a megyegyűlésen a bécsi udvar központosító törekvései ellen. Több országgyűlési követutasítást fogalmazott, a sajtószabadságról írt röpiratával országos hírnévre tett szert. A bécsi udvar azonban túl rebellisnek tartotta, ezért 1794-ben a gömöri főispán kancellári utasításra kihagyta a főjegyzőjelöltek közül, és meg kellett válnia a tisztségtől.

Családi életében is csapások érték, elvesztette feleségét, majd fiát és két unokáját is, ez csak erősítette elhatározását, hogy enyhítsen mások nyomorúságán. 1799-ben Magda Pál evangélikus lelkész biztatására járt Bécsben a siketnémák ottani intézetében, az ott látottak alapján kezdeményezte egy hasonló hazai intézmény felállítását. A cél érdekében felajánlotta rozsnyói házát és ezer forintot, ehhez a sajtó útján még 50 ezer forintot gyűjtött össze.

A Váczi Királyi Magyar Siketnéma-Intézet 1802. augusztus 15-én Európában a negyedikként nyílt meg, de a rebellisnek tartott ötletadót nem hívták meg az ünnepélyes megnyitóra. Cházár csak egy év múlva látogatott el Vácra, és vitte magával a közben összegyűlt újabb adományokat.

Az alapítványi támogatásokból fenntartott intézet első igazgatója Simon Antal lett, aki a jelbeszéden alapuló bécsi módszert alkalmazta. Később Schwarczer Antal igazgató a német módszer felé közeledett, ez a hangzóbeszédet tette az oktatás központjába. A ma is a gyönyörű, központi fekvésű korábbi váci püspöki palotában működő, Cházár nevét viselő intézményben Cházárnak emlékszobája van, a kertben mellszobra látható.
Fontos szerepe volt a magyar nyelv elismertetésére irányuló mozgalomban, tervezetet készített tudós társaság alapítására, 1790-es „esedező levele” 44 pontban foglalja össze javaslatait a jobbágyok sorsának emberivé tételére, továbbá az általános és kötelező iskoláztatásra és a fogyatékosok felkarolására. Latin nyelvű írásaiban főleg az igazságszolgáltatás szervezeti kérdéseivel foglalkozott, több bölcseleti és közjogi munkája maradt kéziratban, és írt a siketnémák taníthatóságáról is.
1816. január 28-án Rozsnyón halt meg, elhagyatottan, megbecsülés nélkül. Másnapi temetésén hatalmas vihar támadt, a károkért a babonás jólésziek Cházár természetfeletti erejét okolták, később csontjait szétszórták, hogy a jégverést, dögvészt és más veszedelmet kiűzzék falujukból.
A siket gyerekek intézményes, állami oktatása csak jóval Cházár halála után indult meg, a fővárosban csak 1891-ben kezdődött el. Emléktáblája és utcája Budapesten a XIV. kerületben található, s minden évben szeptember utolsó vasárnapján, a hallássérültek világnapján is megemlékeznek róla. A rozsnyói Cházár András Társaság évente Jólészi grulyanapokat rendez emlékére (grulya a burgonya helyi neve).
Szülőházát templommá alakították át, a ház falára márványtáblát tettek, bocsánatkérésül őseik babonás tettéért. Cházár mottója ez volt: „Nem tudván, élhetsz-e a nap lefogytáig, tégy jót mindenekkel élted végfogytáig”.

Forrás: az MTVA Sajtóadatbankja