Az angol humor sok száz éves öröksége

A híres angol humornak világszerte rengeteg rajongója akad, a Cambridge-i Egyetem olyan felfedezésről számolt be, amelyre egészen véletlenül bukkant rá egy kutatójuk, Dr. James Wade a Skót Nemzeti Könyvtárban.

A középkorban vándorénekesek járták a vásárokat, kocsmákat, nemesi udvarokat, s énekekkel, történetekkel szórakoztatták a jelenlévőket. E hivatás olyannyira fontos volt, hogy a középkori irodalomban számtalan kitalált trubadúr is szerepel, azonban igen kevés valódi esetről, valós előadóművészről maradtak fenn hiteles adatok. Ami adatunk van, az is leginkább csak könyvelési tételeket jelent a fizetségükről, esetleg egy név vagy egy hangszer még szerepel, de semmi több.

Dr. Wade olyan dokumentumot talált, amelyet egy lakomát józanul végigülő Richard Heege nevű írnok készített 1480 körül.

A kutató úgy véli, hogy egy ismeretlen vándorénekes saját jegyzetéből, annak egy Derbyshire-Nottinghamshire határán előadott fellépésének emlékeztetőjéből másolta az írnok a különleges szövegeket. Az egyik szöveg a Nyúlvadászat egy falusi nyúlvadászattal induló románc-paródia, a második egy szentbeszéd-paródia, a harmadik pedig egy olyan abszurd történetet elmesélő vers, a Brakonweti csata, amely alliteráló, de értelmetlen szavakat is tartalmaz. Mindezt meglepően modern elemekkel ötvözi a korabeli énekmondó.

„Egy nem túlzottan kiművelt, önmagát megteremtő előadóművésszel van dolgunk, akinek sikerült igencsak eredeti, ironikus szöveget létrehoznia. Megismerni egy ilyen embert, bepillantást nyerni e korszakba rendkívül ritka és izgalmas lehetőség!” – mondta Dr. Wade. A kutató hozzátette, számos vándorénekesnek volt „civil” foglalkozása, amely a mindennapi megélhetését biztosította, ám hétvégente, vagy esténként előadott. Egyesek nagy területeket bejártak, míg mások, mint feltehetően ez a komédiás is, egy kisebb régió szórakoztató „iparának” tréfamesterei voltak.

A leírásokból kapott kép arról tanúskodik, hogy a mai angol humor gyökerei ebben a korban erednek, a komédiás öniróniája vagy a közönség ugratása jó félezer éve is jelen volt. Bár a kitalált trubadúrokról szóló írások egész más képet festenek: kalandos történetek, lovagi románcok, balladák, csaták történetei szerepelnek a fiktív énekesek műsorán, ez a valódi énekes azonban egészen más volt. A humoros oldalukra nem világítanak rá a fiktív történetek, holott biztosan fontos része lehetett a műfajnak ez is. A komédiás igen sokrétű módszerekkel tartotta a kapcsolatot közönségével, aktualitásokkal foglalkozott, metakommunikációs eszközökkel élt, egészen modern módon.

A gyilkos nyúl

Nem a Monty Python csapata volt az első, a nyulak gyilkos hajlamairól „éneklő” abszurd komédiás. A felfedezett szövegben a Nyúlvadászat része volt a következő vers is, kitalált falusi paraszt szereplők közt az egyiké:

„Jack Wade sose búsult még annyira,
mint mikor a nyúl az arcát taposta,
talán ha torkát is feltépte volna”

A gyilkos nyulak angol irodalmi hagyománya régi időkre nyúlik vissza, már Chaucer is emlegette őket a Canterbury mesékben.

A részeg szentbeszéd

A dalnok kocsmadalok részleteit illesztette a szentbeszéd-paródiába, amit úgy adott elő, mintha a pap részegen szólt volna híveihez, és maga is ivásra buzdított: „Isten a vidám férfiakat szereti, akik a pohár fenekére néznek”. Bizarr hasonlatokban kigúnyolja az arisztokráciát, a hatalmas zabálásokat, és úgy tűnik, az énekes nagyon is jól ismerte, mire valók a királyok: csak a falánkságra.

A Brakonweti csata

Az értelmetlen szavakat tartalmazó ének egy csataleírás, amelyben szerepel például Robin Hood is, és számos, az előadás helyszínének környékén lévő falut is megnevez, közel hozva így az eseményeket a hallgatósághoz. Párbajozó medvék, csatázó poszméhek, mulatozó disznók szerepeltek benne, művészi szintű versekbe szedve.

A rendkívül különleges, egyedi leletet annak az írnoknak köszönhetjük, aki egy korabeli dzsentricsaládban házitanító és családi lelkész volt, s úgy tűnik, maga is igen jó humorú ember lehetett, irodalmi érzékkel is megáldva. Olyan kincset őrzött meg a szövegmásolással, amelynek egyébként esélye se lett volna fennmaradni és segítségével bepillantást nyerhetünk a szórakozásban gazdag középkori angol világba.