Milyen illatuk volt a rómaiaknak?

Néhány éve egy építkezés közben került elő a dél-spanyol Carmona városában egy római sírbolt, amelyben egy unguentarium nevű aprócska, kvarcból készült edénykét is találtak. Az efféle edénykék viszonylag gyakori leletek, és feltételezhetően illatszerek egykori tárolására szolgálhattak. A carmonai edénykét azonban 2000 éve ledugózták, s a dugó kiemelése után most egy kis anyagcsomócskát találtak a belsejében. E lelet kiváló lehetőséget kínált arra, hogy megvizsgálják, miféle illatszert tarthattak az edénykében, amelynek eredményét a Heritage folyóiratban publikálták a spanyol kutatók.

Az edényke dugója (felső 3 képen), illetve az edényke belseje (alső két kép)

Forrás: Heritage

Az edényke tartalmát és dugóját öt különböző módszerű összetétel-elemzésnek vetették alá. Elsőként a 7 milliméter vastag dugót vizsgálták meg, hogy biztosak lehessenek abban, az edényke mélyén lévő anyag vajon ennek a töredéke vagy eredeti illatszer lehet-e. Ehhez olyan eljárásokat alkalmaztak, amelyekhez nem kellett roncsolni a leletet. Kiderítették, hogy maga a dugó dolomitból készült, és bitumenszerű anyaggal (valószínűleg konkrétan bitumennel) ragasztották az edényke nyílásába.

A sírbolt belseje, s az egyik, hamvakat tároló urna, amelyben a parfümös edényke előkerült.

Forrás: Heritage

Az edényke eredeti tartalmának maradéka színes (fehéres okkertől feketéig terjedő árnyalatú) darabkákból állt össze, amelyekből a fehéresről kiderült, a dugóból kihullott dolomit, a fekete a záráshoz is használt bitumen lehetett. No de mi volt a többi?

Különféle tisztítási eljárásokat követően a maradék elemzése elárulta, hogy növényi eredetű lipidek, szeszkviterpének, és számos további összetett molekula keveréke, gyakorlatilag növényi esszenciális olaj lehetett. Ennek egyes összetevőiből arra következtettek, hogy a pacsuli nevű indiai növény kivonatát tartalmazhatta a kis edényke! Ezt modern kori pacsulikivonat elemzési eredményével is összehasonlították. A pacsuli kivonaton túl olyan növényi olaj is volt a keverékben, ami nem illatával, hanem az illatanyagot megtartó, antioxidáns tulajdonságával szolgált. (Korabeli leírások alapján ez feltehetően éretlenül szedett olajbogyóból sajtolt olaj lehetett, a kutatók szerint.)

A pacsuli növény (Pogostemon cabli) erőteljesen pézsmás, édes, nehéz és fűszeres, kissé földszagú, kimondottan keleties illatanyag – bár a neve nem épp pozitív csengésű – számos neves és divatos parfüm összetevője ma is. Ehhez a növény friss hajtásain lévő legfelső leveleket használják fel.

A feltárt parfüm valószínűleg igen távolról érkezhetett a tehetős római családhoz, mivel ekkoriban csak Indiában termeltek pacsulit. A kutatók szerint ez lehet az első alkalom, amikor sikerült egy római parfüm maradványát elemezni, s kideríteni, miféle illatszert használhattak az ókoriak. A különös, bitumennel beragasztott dolomit dugó önmagában is különleges, és az, hogy kvarcból (hegyikristályból) faragták az edénykét, szintén a család gazdagságát jelzi. A hasonló tárolók legtöbbször üvegből vagy fémből készültek, kristályból kifaragni őket igen nagy munka volt.

A modern technológia lehetővé teszi az efféle, és még ennél is jelképesebb mennyiségű ókori illatszermaradványok elemzését, nemrégiben egyiptomi balzsamozáshoz használt szereket azonosítottak. Edények (főként kerámia) falába ivódott, rátapadt maradványok elemzésével egyre többet megtudhatunk a régmúltban használt különféle kivonatokról, illatszerekről, gyógynövényekről.