Az svájci Alpok legszebb tájain suhan át a Gleccser Expressz

Ikonikus vonatút, amelyet „a világ leglassúbb expresszeként” is emlegetnek. Különleges vasúti szolgáltatás, amely lenyűgöző kilátást, helyi gasztronómiát, némi történelmi időutazást kínál az utasoknak. Egy speciálisan tervezett vonat nagy ablakokkal, fantasztikus kilátást nyújtanak Svájc legszebb tájaira. Mintegy 291 kilométer hosszú utazás, amely 291 hídon és 91 alagúton halad át. A Glacier Express (magyarul Gleccser Expressz) útvonala délnyugattól délkelet felé haladva lefedi Svájc nagy részét – annak ellenére, hogy csak három kantonon halad át. A vonat útja során (Zermatt-ból St. Moritz-ba) annyit megy hegyen-völgyön, hogy összesen 4 937 métert tesz meg fölfelé. A nyolc órás vonatút kétségtelenül az egyik legizgalmasabb módja az alpesi országban való utazásnak, amely során hófödte hegyeket, gleccserpatakokat, bájos alpesi falvakat, vörösfenyőerdőket, sőt szőlőültetvényeket is látunk.

„Szerencsés vagyok, mert olyan munkát végezhetek, amit nagyon szeretek. Még 2019-ben kezdtem a svájci vasútnál dolgozni, komoly elméleti és gyakorlati oktatás után. A Glacier Express hihetetlen lehetőséget jelentett, mert szakmai szempontból több okból is különleges: egyrészt, mert a vonatút során háromszor kell mozdonyt cserélni az irányváltoztatás, illetve a hegymenet miatt; másrészt, mert számomra csodálatos tájon vezet keresztül. Én a St. Moritz és Chur közötti szakaszon vezetem a mozdonyt, amikor tényleg a vonatút egyik legszebb részén járunk: itt van a szinte minden svájci fotón szereplő Landwasser-viadukt a maga 65 méteres magasságával, de a Rajna-szurdok is, amit a gleccserek és folyók vájtak ki a sziklákból több millió éven át. Utóbbi a világ leglenyűgözőbb természeti képződményei közé tartozik, nem véletlenül hívják a svájci Grand Kanyonnak a maga 400 méteres mélységével és 13 kilométeres hosszúságával” – mesélte az indulás előtt Jan Küng, a Glacier Express mozdonyvezetője a St. Moritz vasútállomáson, aki láthatóan rajong a munkájáért.

A Jan Küng által is említett Landwasser-viadukton évente mintegy 22 ezer vonat halad át. Az építmény az UNESCO Világörökség részét képezi és történelme egészen 1901-ig nyúlik vissza, amikor elkezdődött a híd három fő pillérének az építése, ami már ekkor építészeti remekműnek számított. A tartószerkezet a kor legtöbb más hídjával és viaduktjával ellentétben ugyanis nem fából készült. A Landwasser-viadukt első három főpillérének felépítésére így történelmi pillanatként emlékezhetünk, mivel az oszlopokat támaszték nélkül, két daru segítségével emelték a helyükre. Nem véletlen, hogy ez a vasúti híd ma már kulturális értéket képvisel nem csak Svájcban, hanem egész Európában, amely a századforduló mérnökeinek kiemelkedő teljesítményéről tanúskodik.

Ennek tudatában szinte természetesnek tűnik, hogy a viadukton áthaladva a Glacier Express utasai egy emberként tapadnak a panorámaablakokra, hogy megörökítsék ezt a hihetetlen látnivalót. Még a személyzetnek – és köztük a közel ötven éve erre közlekedő utaskísérőnknek, Sisto Cramerinek – is jobban csillog a szeme, miközben megpillantjuk ezt a tökéletes mérnöki struktúrát.

„Farmernak tanultam, de télen nem volt elég munka, én pedig dolgozni akartam. Egy kis faluban nőttem fel és mindig élveztem, ha társaságban lehetek. Ekkor adódott egy lehetőség és elkezdtem utaskísérőnek tanulni, hogy ebben a szakmában helyezkedjek el. Hihetetlen feladat, csodaszép és változatos munka. Szeretem az embereket, emellett különböző tájakat látok minden nap, ráadásul Svájc természeti csodái igazán különlegesek és egyediek, ami számomra megunhatatlan. Fontos, hogy végig kapcsolatban legyek az utasokkal, beszélgetek velük és minden szituációban próbálok nyugodt maradni. Néha leülök hozzájuk és beszélgetünk, szívesen mesélek a vonatról és Svájcról is, ami az egész utazást sokkal személyesebbé teszi. Ehhez a munkához sok-sok empátiára van szükség, számos szabályt be kell tartani, mindezt intuitív, szociális érzékenységgel. Sokféle nemzetiségű utas választja a Glacier Expresst, ezért ismeri kell a kultúrák szükségleteit, meg kell érteni a különbségeket is” – meséli az utazás alatt Sisto Crameri, aki szinte folyamatosan mozgásban van az utazás során.

A Glacier Express egész útja során elektromos meghajtású, ám a vonat háromszor cserél mozdonyt a nyolc órás út alatt. Ennek többek között az az oka, hogy a Glacier Express-t két svájci magánvasút, a Matterhorn Gotthard Bahn (MGB) és a Rhätische Bahn (RhB) közösen üzemelteti. Először Graubünden kanton székhelyén, Chur-ban cserélünk mozdonyt, ahol a Gleccser Expressz irányt változtat: a mozdony így a vonat végéről az elejére kerül – vagy épp fordítva. A második mozdonycserét Disentis-ben végzik el a szakemberek: a vonat egy jóval erősebb mozdonyt kap, amire hamarosan szükség is lesz, hiszen Glacier Express megindul a drámai Oberalp-hágó felé, amely 2033 méteres tengerszint feletti magasságban és a vasútvonal legmagasabb pontján található. A Zermatt-ig tartó szakasz az utazás legmeredekebb része: a sínek közé fogaslécet helyeztek, amelyre rákapcsolódik a mozdony alatti fogaskerekű szerkezet, hogy minden körülmények között megtartsa a tapadást.

Mintegy 1390 méteres tengerszint feletti magasságban áthaladunk a 15,4 kilométer hosszú Furka-bázisalagúton is, amely lehetővé teszi, hogy a vasútvonalon egész évben fennmaradjon a forgalom. Ahogy megtudom, a korábbi vonalat gyakran hótorlaszok tették járhatatlanná, hiszen az 1980-as évekig a vonatoknak szó szerint át kellett mászni a kihívásokkal teli Furka-hágó tetején. Az alagút építése 1971-ben kezdődött, és viszonylag innovatívnak számító építési technikák alkalmazása mellett tíz évig tartott. Az alagutat 1982. június 25-én nyitották meg (és 2018-ban megtörtént az infrastruktúra átfogó korszerűsítése), így a Glacier Express is csak ezután kezdett el egész évben közlekedni – kivéve egy rövid szünetet október végétől december közepéig.

Tények, számok és mérföldkövek:

• Első vonatút (Zermatt-ból St. Moritz-ba): 1930. június 25. (11 órát vett igénybe)
• A vonatút hossza: 291 kilométer
• A vonatút mai utazási ideje: 8 óra
• A legmagasabb pont: Oberalp-hágó (2 033 méteres tengerszint feletti magasságban)
• Hidak száma: 291 darab
• A legmagasabb híd: Solis-viadukt (85 méter)
• A leghosszabb híd: Landwasser-viadukt (142 méter hosszú)
• Alagutak száma: 91 darab
• A leghosszabb alagút: Furka-bázisalagút (15,4 kilométer hosszú)
• Vízgyűjtő terület: a Glacier Express útvonala mentén található, fő folyók három tengerbe ömlenek: az Inn az Engandinban a Dunán keresztül a Fekete-tengerbe ömlik. A Rajna és mellékfolyója, az Aare az Északi-tengerbe, a Rhone pedig a Wallisban, majd a Földközi-tengerbe.

Bennfentes tippünk: a Glacier Express (egybehangzó vélemények szerint) legszebb szakasza Andermatt-tól Disentis-ig tart. Ez az a terület, ahol a vonat áthalad az Oberlap-hágón, ahol télen havas tájakat, nyáron pedig gyönyörű hegyeket láthatunk. Ha az útvonalnak csak egy részét szeretnénk választani, akkor ez az, amit nem szabad kihagyni. A Glacier Express utazás második leglátványosabb szakasza, amikor elhagyjuk Churt és a vonat St. Moritz felé indul, majd áthaladunk a Landwasser-viadukton, miközben megcsodálhatjuk az Európa Grand Kanyonjaként is emlegetett Rajna-szurdokot.