Szauruszok ihlette történet
Török Zsuzsanna, a sándorfalvi iskola művészettanára diákjainak rajzai alapján írt egy kis történetet a dinoszauruszok koráról és egyik képviselőjükről, Reményről.
– Segíts, kérlek! – hallotta meg Alíz a kétségbeesett hangot. A lány ekkor, meséinek kedvenc állatát, Reményt pillantotta meg. A remény lila színében tündökölt, és fontos küldetéssel érkezett meg az emberek világába. Időutazóként jött a dinoszauruszok korából, mert látta, hogy szörnyűség fog történni a társaival. A segítség reményében kereste meg az embereket.
Alíz sokat tudott ezekről az állatokról, olvasott a kihalásukról is. Sejtette, hogy a régmúlt eseményeit már nem tudja megváltoztatni. Sok természeti katasztrófa történt már a Földön. Rengeteg állatfaj kihalt, és mára mára sokukról nem is tudunk. A sárkányok mégis elevenen élnek bennünk, mert ott vannak a meséinkben, hol a gonosz, hol pedig a jó megtestesítőjeként. Remény azonban szomorúan rázta meg a fejét.
– Ott vagyunk a könyvekben, de minek? El fognak felejteni minket, mert a könyvek végleg bezáródnak. És csak annyi marad meg az emberek képzeletében, hogy gonoszok vagyunk. Pedig…
– De Remény, ott vannak a filmek! Vagy a tudósok által kiásott fosszíliák. A maradványokból ma már élethűen tudunk rekonstruálni, bármilyen valaha élt ősállatot!
– Valóban? És azt is tudjátok, hogy miként éreztek és gondolkodtak ezek az állatok?
A lány szomorúan rázta meg a fejét. Ám abban a pillanatban remek ötlete támadt. Ha a dinókat ki tudnánk menekíteni a földi pokolból, akkor megmenekülhetnének. Tudta, hogy a barátja holografikus formában szokott az időben közlekedni. Ezzel az eszközzel a többi állatot is ide lehetne hozni a mi világunkba. Tervét elmesélte Reménynek.
– Ha idehoznád a testvéreimet, az csak pillanatnyi állapot lenne. Olyan az egész, mint a szappanbuborék. Egy idő után szétpattanna a holografikus gömb és eltűnnének az ide transzportált állatok.
Alíz belátta, hogy az állatnak igaza van. De most már azt is tudta, hogy van más módja is a dinók fennmaradásának. És azon nyomban el kezdte mesélni a tervét Reménynek.
– Kedves Remény, rosszul gondolod! Az élet soha sem volt örök. Születünk, és amikor eljön az ideje, itt hagyjuk ezt a világot. Gondolj bele! Hol lennénk mára mi, a ti áldozatotok nélkül? Valószínűleg sehol. Ami akkor történt az fontos volt, a földi élet szempontjából. Van az örök életnek másik módja is. Én már ki is találtam a mikéntjét.
– Nos, akkor mesélj a tervedről – válaszolt Remény, reménykedve.
– Elmegyünk a gyerekekkel a világodba és megismerkedünk veletek a lehető legalaposabban, majd készítünk rólatok egy ismeretterjesztő kiadványt. Szigorúan gyermekszemmel, olyan szempontok alapján megírva, amit mi gyerekek is megértünk. Ebben a küldetésben fontos szereped lesz, hisz el kell, hogy vigyél minket a világotokba. Én összegyűjtöm a vállalkozó kedvű, dinókat szerető gyerekeket az útra, te addig készítsd elő az időgépedet.
A toborzás nem volt nehéz feladat. Csupa olyan gyerek jelentkezett, aki szereti az állatokat, nem ijed meg, és vállalja az időutazást, hogy tüzetesen megismerjen közülük néhányat, és valósághűen megörökítse.
Remény előkészítette az időgépét és útjára indult a nagy kaland.
A gyerekek csapatokba rendeződve, különböző feladatok alapján tanulmányozták az állatokat. Megfigyeléseikről rajzokat készítettek. Fogadjátok ezeket, sok szeretettel! Íme, a történet:
Az első csapat tudta, hogy csodás állatokat fognak látni. És úgy is lett. Bianka vörösnek látta, Laci természetes zöldekkel színezte az állatát. Enikő ősmadara pedig ilyen lehetett. Ott a középső képen még történik másvalami is. Vajon miért viaskodnak azok az ősmadarak?
Anna a születés izgalmas pillanatát örökítette meg. Vajon milyen szándékai lehetnek az őket figyelő állatnak? Zita kockás mintával vidította fel az állat testét. És azok a zöld kis ősbogarak, hogy mekkorára nőttek! Alexa a lehető legegyszerűbben ábrázolta állatát, akit nagyon izgatta, hogy mire készül ott az a bizonyos vulkán. Csak nem kitörni?
A második csapatban Kinga, Diána, Gábor és Rebeka zöld óriásai, igyekeztek környezetükbe minél jobban elbújni. Létfontosságú volt ez a tulajdonság számukra. Bár Gábor dinójának célszerűbb lett volna, egy mintásabb és lilásabb ruha. Szerintetek melyik állatnak sikerült a legjobban a rejtőzködés?
Harmadik csapatban, Lara, Alisa, Marcell és Olivér, arra volt kíváncsi, hogy milyen környezetben élnek ezek az állatok. Ilyen csodaszép helyeken örökítették meg a dinóikat. Csupa olyan ősnövényt láttak, amely ma már nem is létezik.
Katának, Lucának, Ricsinek és Ádámnak, a negyedik csapat tagjainak, szerencséje volt. Még idejében sikerült rátalálniuk ennek a csodálatos paradicsomi lét utolsó pillanataira, ahol még békében éltek az állatok egymás mellett.
Az ötödik csapat megfigyelte, hogy az állatok veszekedtek is egymással. Kiara anyaállata veszetten óvta a kölykeit. Hannáé mérgében, még tüzet is okádott. Jancsié meg amennyire kék volt, pont annyira haragos. Áron állata pedig, hatalmas barnaságával parancsolt tekintélyt a többiek között.
Vikiék csapatának csodaszép állatokhoz volt szerencséjük. Hittétek volna, hogy ilyen színpompa is létezett akkoriban? A lány pont egy csodálatos pöttyösbe botlott bele. Ernő kockását, talán a képzelete színezte ki, de tüskéi megmenthették a ráleselkedő veszélytől. Laci állatának szépsége pedig, minden képzeletet felülmúlt. És Blanka skorpió-szaurusza vajon mekkora lehetett a valóságban? Nagy bátorság kellett a közelébe férkőzni.
Hetedik csapat sem maradt el a többiek mögött. Sok szép állatot láttak. Pompás bundájuk segítette őket abban, hogy a környezetükbe beleolvadhassanak. Alexa kockása, Laura virágmintása, Csenge dinójának tökéletessége, ámulatba ejtett mindenkit. Kamilla sárkányához foghatót pedig, azóta se látott ember fia.
A dinók nagyon szeretik a kicsinyeiket. Ilyen állatokat látogatott meg Alexa, Jázmin, Dani és Trixi a nyolcadik csapatban. Épp a kis utódok születését pillanthatták meg a gyerekek. Vajon létezhettek ilyen csodálatos külsőben is, mint ahogy a gyerekek ábrázolták őket?
A kilencedik csapat számára nem tartott sokáig ez az idilli állapot. Történt, egy olyan végzetes dolog, ami hatással volt a további életükre. Kétségbeesetten próbálták óvni szüleik a picinyeiket. A megfigyelő gyerekek pedig segíteni szerettek volna, de nem tudtak. Vanessza, Noel, Gergő és Bálint tudósított rajzával a kétségbeejtő helyzetükről.
Pontosan mi történhetett? A tizedik csapat próbálta ezt kideríteni. Máté látott vulkánkitöréseket. Anna meteorbecsapódást figyelt meg, Nenszi pedig, a végig süvöltő forró szelet érezte a bőrén.
A legveszedelmesebb feladatra azok vállalkoztak, akik az utolsó pillanatokat akarták megörökíteni. Ilyen merész volt Krisztián. Anna még azt is látta, ahogy a dinó bébi ott hagyja az utolsó lábnyomait. Lili állata a végsőkig próbálta tartani magát. Marcell sárkánya is rettenetesen szenvedett, bömbölését nagyon rossz volt hallgatni. A tizenegyes csapat ilyen szívszorító képeket készített az eseményekről.
Voltak gyerekek, akik végignézték az állatok utolsó pillanatait. Edina, Dóri, Janka, nagyon szeretett volna segíteni rajtuk, de már nem tudott. Mindegyik mama a bébijét mentette volna ki a nagy forróságból. Az állatok a bajban, igyekeztek a kicsinyeiket védelmezni. Sajnos egyre kevesebb eséllyel. Hunor még hallotta óriás dinójának utolsó üvöltését. Drámai helyzetet élt át a tizenhármas csapat.
Krisztina akkor érkezett meg, amikor a katasztrófa épp elkezdődött. A becsapódás előtti eseményeket figyelhette meg éppen. Juli nem is sejtette, hogy az idilli jelenetek egy szempillantás alatt rémálommá változhatnak. Mind a két pillanatot megörökítette. Luca a következőt látta: a kis bébit anyja mentené, csak nem tudja, hogy hova, mert a tüzes áradat mindent magával ragadt.
Volt egy szép világ, ahol az állatok békében éltek egymással. Majd történt egy katasztrófa, ami végzetes lett számukra. Az utolsó csapat tagjai, Botond, Adél, Olivér, Péter, Konor és Csenge elgondolkodtak. Miért kellett ezeknek az állatoknak elpusztulniuk? És ha nem történik meg mindez, milyen lenne ma világunk?
Alíz ezekre a gondolatokra ébredt. Reményt nem látta sehol, tehát csak álmodta az egészet. Pedig olyan valóságosnak tűnt minden. Elhatározta, hogy elmeséli álmát a barátainak, majd elképzelik és lerajzolják ezeket a csodálatos lényeket. Így is tettek. Az ő rajzaikat láthatod e történetben.
Mert amíg gondolunk rájuk, elképzeljük őket, addig velünk maradnak, és Remény is megnyugodhat. Emlékezetünkben örökké élni fognak ezek az állatok.
Írta: Török Zsuzsanna
Rajzokat készítették: Sándorfalvi Pallavicini Sándor Általános Iskola és a Sándorfalvi Térségi Alapfokú Művészeti Iskola tanulói
Rejtett kamrákra bukkantak egy egyiptomi piramisban
A piramis Szahuré fáraó számára épült, a struktúra sajnos sokat sérült az idők során.
Újdonságok a LUSITANIA kutatásában – 4. rész
Mike Poirier amerikai kutató szerint, ha a TITANIC nem süllyed el, akkor most mindenki a LUSITANIA-ról beszél.
Rejtőző, ám vendégszerető vidék
A Georgia (Grúzia) északnyugati peremén, jó négyezres kaukázusi hegyormok között rejtőző Szvanétia első pillantásra megközelíthetetlen terepnek tűnik, ám ha föltekintünk, a magasban kőtornyokat pillantunk meg.
A falak nélküli múzeum
A hajdani koreai királyság fénye jottányit sem fakult.
Ókori politikai hirdetésre bukkantak Pompejiben
Az Aulus Rustius Verust támogató feliratokat egy házban fedezték fel.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
