Jusztin, Jusztina, Auréliusz2024. június 16., vasárnap
Kultúra

A szingaléz újévtől az ókori Szigirija városán át a Buddha lábnyomáig

2023.06.23.NG
National Geographic Magyarország

Ezerszínű kultúrájával, változatos éghajlatával, ámulatba ejtő tájaival, gazdag természetvilágával, vendégszerető lakosaival és egyedülállóan tüzes ízvilágával számtalan izgalmas meglepetést és értékes pillanatot tartogat a látogatók számára „India könnycseppje”.

A Dambullában található szikla- és aranytemplom 1991 óta az UNESCO kulturális világörökségének része
Forrás: Sáfár Zsófia

 

Srí Lankát utazás szempontjából jelenleg a tizenkettedik legbiztonságosabb országként tartják számon. Az elmúlt években mélypontra kerülő gazdaság miatt pedig a szigetország lakói nagyra becsülik az idegenforgalom nyújtotta megélhetési lehetőségeket. A válság hatására jelentősen nőttek az árak a legtöbb szektorban, de a magánszálláshelyek, a helyi és távolsági közlekedés, valamint az étkezés – a turistáktól kevésbé hemzsegő vidékeken – még mindig olcsónak mondható egy európai számára.

Aki pedig a helyi kultúrát és hagyományokat őrző turizmus híve, annak érdemes mihamarabb útnak indulnia Srí Lankára, mielőtt elburjánzanak az autentikus környezetet beárnyékoló modern szállodaépületek a ma még többé-kevésbé „érintetlen” területeken.

Táncosok a szingaléz újévi ünnepeken.
Forrás: Sáfár Zsófia

Az én időzítésem nem is lehetett volna szerencsésebb, hiszen április közepén együtt köszönthettem a szingaléz és tamil újévet egy helybeli családdal, utazásom végén pedig a legfontosabb buddhista ünnep, a vészák megünneplésének lehettem szemtanúja.

Ami az időjárást illeti, Srí Lanka keleti részén és tengerpartjain, valamint az északi területeken a májustól szeptemberig tartó száraz időszak a legalkalmasabb az utazásra, míg a déli és nyugati országrészben, illetve a sziget középső részének hegyvidékein a november és március közötti időszak a főszezon.

Az Ádám-csúcs felé hajnali sötétben lépcsőztünk fölfelé, lefelé menet pedig ködfelhők kísérték utunkat.
Forrás: Sáfár Zsófia

Április végén, Srí Lanka felföldjein barangolva megtapasztaltam az átmenetet a kellemesen szemerkélő esőkben és heves zivatarokban is bővelkedő nyári monszun évszakába. Hamar felismertem, hogy ha nem akarok rendszert csinálni a bőrig ázásból, akkor a kora reggeli és délelőtti órákra kell időzítenem a szabadtéri programokat. De azért nem terveztem meg tűpontosan minden lépést; teret hagyva a spontaneitásnak pedig igen szokatlan és emlékezetes helyzetekbe csöppentem bele.

Táskát fonó nők a szingaléz újévi ünnepen.
Forrás: Sáfár Zsófia

Áhítattal zengetett énekek, szimbolikus színek, bőséget és jólétet szolgáló rituálék, tápláló falatok, szabadtéri játékok – a szingaléz és tamil újév, mely az asztrológiai számításokon alapuló hagyományok szerint általában április 13-ra és 14-re esik, egykor az érett rizstermés betakarítását és a természet újjáéledését ünneplő szüreti fesztivál volt Srí Lankán.

Utazásom első három napját egy Bentotában élő szingaléz családdal töltöttem, így lehetőségem nyílt közvetlen közelről megtapasztalni az újévi hagyományokat és szokásokat az ünnepeket megelőző nagytakarítástól és különféle édességek készítésétől kezdve a buddhista szentélyekbe látogatáson át a mókás szabadtéri vetélkedőkig.

Az egyik legfontosabb rituálé az újév beköszöntével a kókusztejforralás. A tejet egy újonnan vásárolt agyagedényben, megfelelő időben és a megfelelő irányba fordulva, imák kíséretében hevítik fel. Annyira, hogy túlcsorduljon az edény falán, a kifutott tej ugyanis a hiedelem szerint bőséget, virágzást és szerencsét hoz a család számára. A felforralt kókusztej az alapja a kiribatnak, egy tejberizs jellegű süteménynek, melyet rombusz alakúra szeletelnek és különféle feltétekkel, például pikáns hagymaszósszal fogyasztanak – ünnepi alkalmakkor és hétköznapokon egyaránt.

Az itt termő kókusz (Cocos nucifera var aurantiaca) az alapvető élelmiszerek egyike.
Forrás: Sáfár Zsófia

Amellett, hogy megismerhettem a helyiek életmódját és szokásait, egy rakás hasznos tanácsot is kaptam útravalóul a családdal töltött napok alatt: többek között a közlekedésről, az ország különböző részein uralkodó időjárási viszonyokról, élelmiszer-vásárlásról, a tuktuksofőrökkel való magabiztos alkudozás mikéntjéről, és arról is, hogy milyen, kimondottan turistákat célzó szolgáltatásoknak ne dőljek be, ha megőrizni, nem pedig pusztítani szeretném Srí Lanka természeti kincseit. Ilyen becsapós turistaszenzációnak bizonyul a legtöbb teknősmenhely- és keltető is.

Tengeri teknős Mirissában
Forrás: Sáfár Zsófia

Srí Lanka déli partja mentén, ahol a helyiek a turizmusból élnek, a tengeri teknősök és tojások kizsákmányolását a gátlástalan teknőskeltetőktől érkező óriási kereslet táplálja. Egy menhely feladata az lenne, hogy biztonságos helyen ápolja a megsérült teknősöket, és megmentse a parton lerakott teknőstojásokat a ragadozóktól, a halászhálóktól és egyéb veszélyektől, majd pedig, ha a eljön az ideje, szabadon bocsássa őket. Sok menhelyen azonban a begyűjtött tojásokból kikelt teknősöknek csak 70-80 százalékát engedik el, míg a többi megmentett társukat nem éppen állatbarát körülmények között tartva, az idegenforgalom oltárán áldozzák fel.

A jó hír az, hogy etikátlanul eljáró menhelyek támogatása nélkül, úszkálás és búvárkodás közben is lehet találkozni tengeri teknősökkel. Mirissában a partról harminc-negyven méterre beúszva bukkantam rá néhány gyönyörű példányra.

Kormos bülbül, ceyloni makákó, mocsári krokodil, szalagos varánusz, Srí Lanka-i pettyes szarvas, kék páva, házi vízibivaly, csíkosnyakú mongúz, mangrovepálma, törpebanán, indiai lótusz, bételpálma, curryfa, trópusi gyümölcsök – a szigetország gazdag állat- és növényvilágával ismerkedve a legizgalmasabb élmény számomra az elefántokkal való találkozás volt.

Az Udawalawe Nemzeti Parkban tett látogatásom során megtudtam, hogy az ázsiai elefántok nemcsak megjelenésükben (kisebb termet; sötétebb szín; az agyarak többnyire csak a bikáknál fejlődnek nagyra, és a Srí Lanka-i alfajnál alig láthatók), de életmódjukban is különböznek afrikai rokonaiktól. Ez persze nem meglepő, ha belegondolunk, hogy Délkelet-Ázsiában az elefántok jó része nem a vadonban, hanem haszonállatként éli mindennapjait.

Elefánttehén és néhány hónapos borja a Udawalawe Nemzeti Parkban.
Forrás: Sáfár Zsófia

A nagyjából 6000 egyedszámmal bíró alfaj, a Srí Lanka-i elefánt élőhelye nagy részének elvesztése miatt kénytelen volt alkalmazkodni az ember által uralt területekhez, így a nyílt, füves puszták és az erdők mellett mezőgazdasági földeken, teaültetvények közelében is megtalálható. Ez pedig komoly konfliktusokat teremt a veszélyeztetett fajként számon tartott állat és az önös érdekei által vezérelt ember között.

Az elmúlt húsz évben végzett kutatások rávilágítottak, hogy Ázsia legnagyobb szárazföldi emlősének társadalmi szerkezete is eltér az afrikai elefántokétól. Az afrikai elefánttársadalom talán legismertebb aspektusa a matriarchátus: a csordát tehenek és utódaik alkotják, a család élén egy idősebb tehén áll, a fiatal bikákat pedig ivarérésüket követően elüldözik a családból. Az ázsiai elefántoknál azonban más a helyzet: ez az igen rugalmas faj kevésbé hierarchikus, lazább szerkezetű csordákat alkot, amelynek tagjai idővel szétválhatnak, majd újra egyesülhetnek. A tudósok szerint az elválás–újraegyesülés szokása lehetővé teszi az elefántok számára, hogy alkalmazkodjanak a gyorsan változó körülményekhez.

Ella környékén kirándulva csodájára jártam a Srí Lanka-i Kilenclyukú hídnak is, mely 24 méteres magasságban és 91 méter hosszan húzódik a Demodara-völgy festői szurdokában.
A brit gyarmati időszakban, az Ella és Demodara között futó vasútvonal részeként 1913–1921 között épült híd mérnöki csodának számít, mivel téglából, cementből és hasított kőből építették. Az eredetileg a viadukt létesítésére szánt acélt ugyanis végül Nagy-Britannia háborús projektjeire használták fel.

Vonat a Kilenclyukú hídon.
Forrás: Sáfár Zsófia

Egy Srí Lanka-i újságcikk szerint a vasútépítési munkálatok során a brit mérnökök aggódni kezdtek a szurdok mélyén lévő ingovány miatt, és kétkedve, de végül rábízták az építkezés irányítását egy ceyloni mérnökre, P. K. Appuhamira, akinek emberei sikerrel vették az akadályokat.
Az építési költségek olyan alacsonyak voltak, hogy a britek kétségbe vonták a híd szerkezeti stabilitását, mire Appuhami azzal nyugtatgatta ügyfeleit, hogy az első vonatútnál a híd alá fekszik. Állítólag be is tartotta ígéretét, amikor üzembe helyezték a vasútvonalat.

 

A Kilenclyukú híd zöldellő rizsföldek és teaültetvények borította szomszédságában több olyan teagyár is üzemel, ahol vezetett túrákkal fogadják a látogatókat. Én az Uva tartomány legnagyobb, Uva Halpewatte nevű teagyárában jártam, ahol lelkes szakemberek avattak be a híres ceyloni fekete tea termesztésének, betakarításának és feldolgozásának rejtelmeibe. Erről a teakedvelők számára kihagyhatatlan élményről itt számoltam be részletesen.

 

Kandy történelmi városa a buddhista világ egyik legszentebb ereklyéjét, Gautama Buddha ókori bölcs egyik fogát őrzi. A történet szerint a Buddha halálát követő hamvasztáskor egy szerzetes kiemelte a bal felső szemfogát a máglyáról, és átadta azt a kelet-indiai Kalinga királyának megőrzésre. A szent fog nemzedékről nemzedékre öröklődve segített az uralkodóknak legitimálni vezetői pozíciójukat: úgy tartották, hogy az ereklye birtokosaként isteni felhatalmazásuk van az ország népe feletti uralkodásra. Nem véletlen, hogy az idők során számtalan háborút vívtak a relikvia, megszerzése, megóvása vagy elpusztítása jegyében, miközben az az egyik királyságból a másikba vándorolt.

Az egykori Kandy Királyság palotaegyüttesében található Szent Fogereklye templomában helyezték el Buddha fogrelikviáját
Forrás: Sáfár Zsófia

A relikviát 1595-ben I. Vimaladharmaszurija király vitte végső nyughelyére a Kandy Királyság palotaegyütteséhez tartozó templomba. A Srí Dalada Maligawa (Szent fogereklye temploma) falain belül egy elefántagyarakkal díszített, a látogatók elől elzárt kis terem előtt napjában háromszor végeznek a szerzetesek ceremóniát, szerdánként szentelt vízben is megmossák a fogat, évente egyszer pedig tíz napon át tartó, tánccal és dobszóval kísért fáklyás felvonulással tisztelegnek a relikvia előtt.

 

Kandyhez hasonlóan méltán érdemelte ki az UNESCO világörökségi védelmet a  Szigirija (Oroszlánszikla) sziklavár, egy impozáns erődítmény és palotarendszer, melynek története a régészek szerint a történelem előtti időkre nyúlik vissza. Számos bráhmi eredetű sziklafelirat tanúskodik arról, hogy a Szigirija körül található barlangokat már az i.e. 3. századtól használták buddhista szerzetesek.
Magát a 200 méter magas szikla tetején található erődítményt és az alatta elterülő városrendszert Kásjapa király (i.sz. 477-495) építtette. Törvényen kívüli utódként Kásjapának nem sok esélye volt a trón megszerzésére, ezért puccsal vette át a hatalmat apjától, Dhatuszéna királytól, akit ezután élve befalaztatott.
Miután Anuradhapurából Szigirijába tette át a székhelyét, Kásjapa nekilátott egy bevehetetlen fellegvár építésébe, melynek tervét a régészeti feltárások szerint egy mitológiai városról, Alakamandáról mintázta.

A szimmetrikus alaprajzú kertekkel, felszíni és föld alatti víztározó rendszerrel ellátott, színes freskókkal díszített sziklavár onnan kapta az „Oroszlánszikla” elnevezést, hogy a sziklatömbön felfelé vezető út mintegy félénél, egy vízszintes szirten Kásjapa egy hatalmas, oroszlánt formázó kaput emeltetett. A faragott oroszlánfej ugyan az idők során megsemmisült, a termetes kőmancsok a mai napig sértetlenek.

Kásjapa tizennyolc éven át uralkodott, mígnem féltestvére, a jogos trónörökös, aki a korábbi vérengzés elől Dél-Indiába menekült, visszatért, hogy bosszút álljon apja haláláért és a trónfosztásért. Kásjapa, miután belátta, hogy elkerülhetetlen a vereség, önkezével vetett véget életének. A győztes Mugalán azonban nem Szigirijából kívánt uralkodni, ezért az erődítmény ismét buddhista kolostorként működött, egészen a 13. vagy 14. századig. Miután a szerzetesek is elhagyták, az Oroszlánsziklát elnyelte a dzsungel és az egykor dicsőséges erődítmény feledésbe merülve várta, hogy újra felfedezzék.

A Srí Pada (Szent Lábnyom) nemcsak a buddhisták legszentebb hegye Srí Lankán, de az egyetlen olyan szent hegy a Földön, melyet a világvallások hívői egyöntetűen tiszteletben tartanak.
Forrás: Sáfár Zsófia

Utazásom végére hagytam a 2243 méter magas Sri Pada (Szent Lábnyom) megmászását, és bár a napfelkeltéből a borús idő miatt semmit nem láttunk a csúcson, a Szent Lábnyomhoz fél-fél percre bejutottunk, és a reggeli ceremóniát is megnézhettük mászótársaimmal. Napfelkelte ide vagy oda, mégis csak egy olyan különleges zarándokhelyen jártam, melyet négy világvallás gyakorlói egyöntetűen szentként tisztelnek.

A buddhisták szerint Gautama Buddha, a hinduk szerint Siva hagyta a csúcson a lábnyomát, míg a muszlimok Ádám-csúcsnak nevezik a hegyet és úgy tartják, hogy Ádám itt tette először a lábát a földre az Édenkertből való kiűzetése után. A római katolikusok szerint pedig a csúcson található lábnyom Szent Tamás korai keresztény apostolé, aki Dél-Indiában prédikált.

Az 5500 lépcsőfok megtette hatását, másnap reggel már lázadoztak a vádlijaim, egyre nehezebbé és fájdalmasabbá vált a járás. Ekkor már Colombóban lábadoztam és készültem a hazautazásra, miközben a belvárosban az emberek a vészák alkalmából rendezett háromnapos ünnepség utolsó felvonására hangolódtak éppen.

„Menjek, ne menjek?” Tétovaságomat egy pillanat alatt száműzte a hangüzenet, amit a bentotai fogadócsaládom legkisebb tagjától kaptam: „Úton vagyunk Colombóba megnézni az óriási táncoló lampionokat!” Meseszerűen koronázta meg és foglalta keretbe Srí Lanka-i kalandjaimat ez a szép találkozás.

Írta és fényképezte: Sáfár Zsófia

Elveszett településeket találtak egy vízvezeték építése közben

Elveszett településeket találtak egy vízvezeték építése közben

A szakértők római kori, illetve vas- és bronzkori leleteket találtak.

Jézus gyermekkoráról szóló szövegre bukkantak

Jézus gyermekkoráról szóló szövegre bukkantak

A szakértők úgy vélik, hogy a példány lehet a Tamás elbeszélései Jézus gyermekkoráról című apokrif legkorábbi ismert változata.

Elásott kincset találtak egy építkezés során

Elásott kincset találtak egy építkezés során

A több száz darab ezüstérmét a 17. században rejthették el.

Homokdűnékkel, sztyeppével és gyönyörű hegyvidékekkel kecsegtet Kazahsztán

Homokdűnékkel, sztyeppével és gyönyörű hegyvidékekkel kecsegtet Kazahsztán

Ha nem is elfeledett, de a világ legalulértékeltebb országai közé tartozik Kazahsztán. Pedig higgyük el, megér egy misét, hiszen Közép-Ázsia igazi gyöngyszeme.

Hatalmas sziklavéseteket találtak az Orinoco folyónál

Hatalmas sziklavéseteket találtak az Orinoco folyónál

A szakértők úgy vélik, hogy a főként kígyókat ábrázoló alkotásokkal területeket jelöltek meg.

National Geographic 2024. júniusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

15 900 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlapNational Geographic 2024. áprilisi címlapNational Geographic 2024. májusi címlapNational Geographic 2024. júniusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket