Ősi luxuspalota az Oroszlánszikla tetején

2023.07.02.Balogh Boglárka

National Geographic Magyarország

Évezredes öntözési technika, művészien megtervezett vízi kertek, és egy apjától a trónt erőszakkal elvevő fiú városa: ez Szigirija, a 200 méter magas gránittömb tetején épült erődítmény.

Még nem kel fel a nap, amikor 5:30-kor már az Oroszlánszikla parkolójában leállítjuk a tuktukot. A homályban egy makákó család kergetőzik a fejünk felett, a hőmérséklet 25 Celsius-fok fölé kúszott, a levegő párás, ragadós, csak a fügefák közt jár némi szellő. Megvesszük a 30 dolláros jegyünket, és elindulunk a vörös földúton a lépcsők felé. Bár az 1500 éves kertet, amelyen keresztül az 5. század nemesei a palotához sétáltak, különleges fák és sziklatömbök tarkítják, nem tudtom levenni a szememet a távolban magányosan kiemelkedő monolitról.

Szigirija, a sziklaerőd és egykori királyi palota, Srí Lanka egyik legnépszerűbb és legismertebb látnivalója, amely 2019-ben több mint egymillió embert vonzott. De ezen a csendes kora reggelen mindössze egy franciákból álló fiatal csapat és mi érkeztünk, hogy felfedezzük a törvénytelen gyermekként világra jött király különleges városát.
A sziklák között kialakított kőlépcsőre érve azonnal rázendítenek a pávák, jellegzetes hangjuk semmivel nem összetéveszthető.

A gránittömb tetejére 1200 meredek, szűk lépcső vezet.
A helyi történetírók szerint, Szigirija környéke már a történelem előtti idők óta lakott lehetett. Egyértelmű bizonyítékok utalnak arra, hogy a területet közel ötezer évvel ezelőtt, a mezolitikum idején foglalták el a barlanglakók, míg számos sziklamenedékbe a buddhista szerzetesek és aszkéták költöztek az i. e. 3. század kezdetén.

Az Oroszlánszikla története Kásjapa király nevéhez köthető, aki apját, Dhatuszenát élve befalaztatta, majd 477-ben elfoglalta a trónt, amely fiatalabb féltestvérét, Moggallanát, a királynőtől született törvényes utódot, illette volna meg.

Moggallana Indiába menekült, hogy elkerülje Kásjapa orgyilkosait, de bosszút esküdött. Indiában hadsereget állított fel azzal a szándékkal, hogy visszafoglalja Srí Lanka trónját, amelyet sajátjának tartott. Várva Moggallana elkerülhetetlen bosszúját, Kásjapa Szigirija szikláján építette meg lépcsőzetes városát, melynek tetején egy oroszlán trónolt palotaerőddel – innen kapta a szikla a nevét is.

Moggallana végül újra Srí Lanka partjaira lépett, hogy hadat üzenjen féltestvérének, majd 495-ben legyőzte Kásjapát. A néphit szerint a harci elefánt, amelyen Kásjapa ült, irányt változtatott, hogy stratégiai előnyt szerezzen, de a hadsereg félreértelmezte a mozdulatot, azt hitték a király a visszavonulás mellett döntött. Katonái nem követték, inkább teljesen magára hagyták a vezért. Hadserege nélkül Kásjapa tudta, elveszett, ám túl büszke volt ahhoz, hogy megadja magát, levette hát tőrét a derekáról, elvágta saját torkát, majd szíve tájára helyezte a fegyvert, és beledőlt.

Moggallana visszaadta a fővárost Anuradhapurának, és Szigiriját buddhista kolostoregyüttessé alakította, amely egészen a 13. vagy 14. századig fennmaradt. Ezt követően a 16. és 17. századig nem találtak feljegyzéseket az Oroszlánszikláról, később rövid ideig Kandy királyságának katonai bázisaként használták.

1831-ben a brit hadsereg 78. gyalogezredének őrnagya, Jonathan Forbes, miközben lóháton pollonnuruwai utazásáról épp hazafelé tartott, megpillantotta Szigirija bokrokkal borított csúcsát. Csupán ezután került a különleges szikla és környéke a régészek figyelmébe, és a kisebb léptékű régészeti munkák az 1890-es években megkezdődtek. Száz évvel később a Srí Lanka-i kormány által elindított Kulturális Háromszög Projekt végre Szigirijára összpontosította figyelmét, az UNESCO pedig a világörökség helyszínévé nyilvánította az Oroszlánsziklát és kertjeit.

Felérve a sziklákon kialakított utolsó teraszra, lepillantok a mélybe. Darazsak méteres fészkei csüngenek a sziklákon, alattam a dzsungel misztikus, reggeli homályba borul. Kásjapa palotájához egy oroszlánkapun keresztül vezet az út. Felsétálok a hatalmas mancsok közt vezető lépcsőn, majd rálépek a függőleges sziklába erősített első vaslépcsőre, amin csupán egyetlen ember fér el. Lábam alatt hullámzanak a felhők, mintha egyenesen az égbe menetelnének.

Megtorpanok, már-már elhatározom, hogy inkább visszafordulok, mert a függőleges sziklafalat nézve rám tör a tériszony, a tenyerem izzadni kezd, amikor egy helyi túravezető mellém lép, és óvatosan megfogja a könyökömet.
– Madam, majd én segítek. Ez a munkám. Tudja, hány embert kísértem már fel ezeken a lépcsőkön? Csak a jobb oldalán a sziklát nézze, ne pillantson balra, a mélybe, és akkor menni fog. Gondoljon arra, hogy egy oroszlán hátára mászik, a kilátás fentről mesés, ráadásul egy medence is várja.

Kísérőm végig beszél hozzám, elmondja, hogy amikor Szigirját teljesen feltárták, a régészek azt feltételezték, hogy lábak fölött egy kőből faragott oroszlánfej is volt, így az egész szikla egy vadállatra emlékeztetett. Később megtalálták a fejet, ami évtizedekkel azelőtt eshetett le a helyéről.

Felérve a Kásjapa palotaromjához már patakokban folyik rajtam a víz. A pára ugyan 90 százalékos, de a felkelő napot felhők takarják. Elindulunk a terrakotta színű lépcsők között, azonnal meglátom a medencét, amiről kísérőm beszélt.

Szigirija részletesen kidolgozott városterve azért is lenyűgöző, mert kitűnő képzelőerőről tanúskodik, amely tökéletesen ötvözi a szimmetriát és az aszimmetriát a természetes és az ember alkotta geometriai formák összehangolására. A szikla nyugati oldalán alakították ki a királyi kertet, amelyben a medencék és szökőkutak – köztük nagy részletességgel megépített felszíni és föld alatti hidraulikus rendszerek – némelyike még ma is működik. A déli oldalon mesterséges víztározók húzódnak meg, amelyek az esős évszakban megteltek, feladatuk az volt, hogy a száraz évszak beköszöntével innen lássák el a főváros vízszükségletét.

„Szigirija kertje több különálló, ám egymással összefüggő részből áll”- mondja önkéntes idegenvezetőm, míg lesétálunk a lépcsőkön. „A szimmetrikusan megtervezett vízi kertekből, a természet formálta barlangból és sziklatömbből álló kertből, a sziklát körülölelő lépcsős vagy teraszos kertből, a (miniatűr) vízi kertből és a palota kertjéből a szikla csúcsán.

Mindegyikben művészien megtervezett medencék, szökőkutak, patakok és platformok voltak, amelyeken egykor pavilonok álltak, és előadóművészek szórakoztatták a királyt. Mai szemmel egy nagyon modern luxusüdülőhelyhez hasonlított gyönyörű kertekkel és úszómedencékkel.”
Ahogy megtudom, a kerteket ellátó víz egy része Szigirija tetejéről származik. Amikor az itt lévő medencék megtelnek esővízzel, a víz egy része a sziklába vágott lefolyón át a nagy ciszternába ömlik, amely a föld alatti vezetékrendszer segítségével eljut a megfelelő helyre. Ez a módszer az öntözéstechnika összetett remekműve.

A szezonon kívüli utazásnak köszönhetően, még fél tízkor sincs senki Szigirija tetején. Lesétálok a hatalmas medencéhez, a vízi kertek egykor vakolt és csiszolt burkolatai az idők során eltűntek, de a tégla alapozásuk körvonalai tökéletesen kivehetőek.

A történetírók szerint a királyi család és Kásjapa ágyasai használták ezeket a szökőkutakat és medencéket, különösen a Szigirija tetején lévő nagy tavat, hogy így frissítsék fel magukat a forró dél-ázsiai napsütésben.

De szépségükön és praktikumuk mellett a vízi kerteknek más célja is volt. Kásjapa sajátos módon akarta bemutatni hatalmát. A palotaegyüttes és annak hidraulikai rendszere erős üzenetet közvetít a király találékonyságáról mindenkinek, aki kételkedett a rátermettségében. A figyelmeztetés különösen a Mahavihara szerzeteseknek szólt, akik Anuradhapura leghatalmasabb kolostorát alkották, és az öreg király valamint Moggallana mellett álltak.

A palotát magunk mögött hagyva elindulunk a sziklát körbeölelő falfestmények felé. Utunk az ún. tükörfalon át vezet.
Eredetileg ez a téglából épült, fehér vakolattal ellátott sziklafal olyan mértékben volt finomra polírozva, hogy a király láthatta benne a tükörképét, miközben arra sétált. A falat mára telefirkálták, a graffitik közül a legkorábbi a 8. századból való.

A liftnagyságú csigalépcsőt megmászva feltűnnek a különleges falfestmények is, amelyek a régészek szerint egykor a hegy teljes felületén futottak, egyfajta hatalmas képgalériaként. A színes ábrákon szereplő ötszáz női alakról nem maradt fenn további információ, személyazonosságukat ma is homály fedi. Egyesek szerint a királyok udvarhölgyei kelnek életre, mások úgy vélik, vallási gyakorlatokon részt vevő nimfákat ábrázol.

#Srí Lanka #szigirija