Az első fotográfiai kísérletek

A délkelet-franciaországi Chalon-sur-Saone-ban született 1765. március 7-én egy jómódú családban, apja királyi tanácsos és pénzember volt. Az oratoriánus szerzeteseknél tanult Angers-ban, és már ekkor szenvedélye lett a fizika és a kémia. 1788-ban beállt a nemzeti gárdába, majd 1792-ben a forradalmi hadseregbe, részt vett a dél-franciaországi és szardíniai harcokban. 1794-ben leszerelt, Nizzába költözött, megnősült, majd 1801-től a családi birtokot igazgatta bátyjával. 1807-ben Napóleontól tízéves szabadalmat kaptak korpafűmag üzemanyaggal működő motorjukra – vélhetőleg ez volt a világ első robbanómotorja, amely a folyásiránnyal szemben képes volt egy csónak meghajtására a Saone folyón. A testvérek foglalkoztak hidraulikus szivattyú szerkesztésével és a kontinentális blokád miatt hazájukban hiánycikknek számító indigót pótló festék gyártásával is.
Niépce érdeklődése 1813 táján fordult az akkoriban feltalált litográfia felé. Ezen műalkotások készítésekor speciális, zsírtartalmú krétával rajzoltak mészpala lapra, majd a követ megnedvesítették és olajos nyomdafestéket hengereltek rá. A festék csak a krétán tapadt meg, innen nyomtatták a lapra. Mivel Niépce művészi tehetséggel nem rendelkezett, a camera obscura hátán keletkező képeket próbálta meg rögzíteni. (Ez az eszköz egy lesötétített kamrába egy lyukon át beeresztett fény révén rajzolja ki a külvilág tükörképét a kamra hátoldalán.)
Hosszas kísérletezés után dolgozta ki az általa heliográfiának nevezett módszert, amellyel a képet ezüst-kloriddal bevont papíron próbálta rögzíteni, de csak fixálatlan és fokozatosan teljesen elsötétedő negatívokat kapott. A kudarc nem szegte kedvét, különböző hordozókkal kezdett kísérletezni és arra jutott, hogy a célra a legalkalmasabb egy természetben megtalálható aszfaltfajta, a fényre keményedő judeai bitumen. Ezt az anyagot levendulaolajban oldotta fel és vékony rétegben cinklemezre vitte; megvilágításkor a fénynek kitett részeken az aszfalt megkeményedett, a lágyan maradt részeket Niépce levendulaolajjal leöblítette. Az eljárás nagyon hosszadalmas volt, de 1818-ban egy képe már három hónapig stabil maradt, 1822-ben pedig sikerült másolatot – gyakorlatilag az első kezdetleges fényképet – készítenie VII. Pius pápa portréjáról (ez a kép sajnos tönkrement, amikor a feltaláló megpróbálta sokszorosítani).

Niépce ezt a kilátást örökítette meg háza ablakából

Forrás: Getty Images

1824-ben ötnapos exponálási idővel rögzítette a camera obscura képét, és 1826-ban elkészült a világ első tartós fotója, amely a háza ablakából örökítette meg a kilátást. A kép egyetlen érdeme, hogy elkészült: csak épületek és egy fa láthatók rajta, ráadásul a nyolc órán át tartó expozíció miatt a nap az épület mindkét oldalán fénylik. A világ első fényképe Angliába került, ahol 1905-ben még kiállították, majd évtizedekre nyoma veszett, csak 1952-ben került elő, ma a texasi Austinban látható.
Niépce egyre tökéletesítette módszerét, amelyet 1827-ben – amikor halálos beteg testvéréhez Londonba utazott – bemutathatott a brit Királyi Természettudományos Akadémiának. Eljárásának részleteit azonban titokban tartotta, ezért a világ akkoriban legtekintélyesebb tudományos testülete beadványával érdemben nem foglalkozott. Az anyagi csődtől fenyegetett feltalálónak akarva-akaratlan társulnia kellett a hasonló kísérleteket folytató Louis Daguerre-rel, akivel 1829-ben tízéves partnerségi megállapodást kötött.
Kísérleteik biztatóan haladtak, amikor 1833. július 5-én Niépce váratlanul meghalt. Daguerre egyedül dolgozott tovább és 1837-ben előállt az első, gyakorlatban is használható fotográfiai eljárással. A metódust (amelynek nem sok köze van a ma használatos fotókhoz) meglehetősen lovagiatlan módon magáról nevezte el dagerrotípiának, és egyedül aratta le az erkölcsi és anyagi sikert. A korán elhunyt Niépce neve feledésbe merült, az első fénykép készítőjeként csak másfél évszázaddal később foglalhatta el az őt megillető helyet. Emellett ő találta fel az írisz blendét, a camera obscurán cserélhető, foglalattal ellátott objektíveket, és a tekercsfilm ötlete is tőle származik; ezeket később újra felfedezték.
Mindemellett megépítette a kerékpár ősét, és azt is felvetette, hogy a járgányt motorral lehetne ellátni.
Háza ma múzeum szülővárosában, Franciaországban rangos fényképészeti díj viseli nevét, a Holdon krátert neveztek el róla.

Forrás: MTVA Sajtóarchívuma