A szent fog, melyhez milliók imádkoznak
Az UNESCO világörökséghez tartozó Kandibe kell annak elzarándokolnia, aki Buddha aranysztúpákban őrzött fogrelikviája előtt szeretne tisztelegni, Srí Lankában.
A buddhisták egyik legszentebb ereklyéjét ugyanis, az évszázados kálvária után, végül az egykori Kandi királyság palotaegyüttesében található Szent Fogereklye Templomban, a Srí Dalada Maligawában helyezték el.
Már hangosan verik a dobokat, mire a fog templomhoz érkezünk. A szakadó eső szürke homályba burkolja Kandit, a színes esernyőt szorongató hívek szaporán lépdelnek a bugyborékoló járdán. A palota lámpáit feloltották, a fehér falakat most lágy sárga színben mossa az eső. Mindenki a 18:30-kor kezdődő poojára, vagyis ceremóniára érkezett, hogy a másfél órás szertartás alatt, amikor az ereklyét őrző ajtók megnyílnak, a fogat megnézze.
A legenda szerint, amikor Buddha Kr. e. 543-ban meghalt, a holttestét egy szantálfa máglyán hamvasztották el az indiai Kushinagárban.
Később, mikor hamvai kihűltek, hűséges tanítványai a megmaradt csontokat és hajat magukhoz vették, különböző buddhista sztúpákba helyezték, melyek mai napig a megmagyarázhatatlan gyógyulások és csodatevés színhelyei. A tanítványok között volt Khema is, aki a szent életű tanító bal szemfogát ásta ki a hamuból, majd az akkori uralkodónak, Brahmadatte királynak adta tisztelete jeléül. A fog így vált királyi tulajdonná, melyet az ősi indiai Kalingában őriztek a következő nyolc évszázadon át.
Azonban a harcos hinduizmus újjáéledése egyre jobban fenyegette a buddhista vallást. Mikor a fog hindu kézre került, kalapáccsal próbálták megsemmisíteni, ám az ép maradt, a szerszám pedig eltört. Miután Guhasziva király visszakapta az értékes ereklyét, úgy határozott, a fogat biztonságba kell helyezni. A relikviát lánya, Hemamali hercegnő hajába rejtette, majd Dantha herceggel együtt felültette egy hajóra. Így csempészte át a királyi pár a fogat Ceylon szigetére.
Mikor a szigetországban partot értek, Kirthi Srí Meghavarna király (301-328) fogadta őket, aki az ereklyét az akkori fővárosba, Anuradhapurába vitte, és egy, a fognak épített speciális templomba helyezte, majd pazar körmenetet rendezett ennek megünneplésére.
Ez a mai napig élő hagyomány, az Esala Perahera, a világ egyik legnagyobb buddhista ünnepe, amikor a fog egy elefánt hátán vonul végig az ókori utcákon, hogy a hívők és zarándokok leróhassák előtte tiszteletüket.
A relikvia őrzése innentől kezdve mindig a soron következő király feladata lett, amely idővel olyan értelmezést vett fel, hogy annak van isteni joga uralkodni Ceylon felett, aki a fogat birtokolja.
A fog egészen 1284-ig sértetlen maradt, ám a megszálló pandyai hadsereg elrabolta a relikviát, és visszavitte Indiába, ahol négy évig rejtegették, míg III. Parakramabahu király vissza nem szerezte. Ezután egy különleges testőrséget rendeltek ki, hogy vigyázzon rá.
A fog évszázadok alatt politikai és spirituális jelentőségű tárggyá nőtte ki magát, olyannyira, hogy a szingaléz királyok mindegyike vitte magával oda, ahol épp az átmeneti főváros volt, és külön templomot épített, ahol őrizhették. Így vándorolt az ereklye a sziget különböző részein; először Kurunegala, majd Gampola, Kotte végül pedig Kandi városa adott neki otthont.
A fog kálváriája azonban nem ért véget. Sőt! Miután a portugálok megszállták Srí Lankát a 16. században, a fogat elkobozták, és az indiai Goába szállították. Bár számos szomszédos királyság felajánlotta, hogy váltságdíjat fizet a felbecsülhetetlen kegytárgyért, a portugálok a bálványimádás lerombolásaként nem adták ki a relikviát, helyette, hogy példát statuáljanak, a portugál alkirály, a püspök és számos egyházi méltóság szeme láttára porrá zúzták, a port megégették, a hamut pedig a tengerbe dobták.
Ezzel úgy tűnt, a fog megsemmisülésével annak legendája itt lezárul, ám a buddhisták másképp hitték.
A tanítás szerint ugyanis a maradványok újra összeálltak a tengerfenéken, lehetővé téve, hogy a fog önszántából visszarepüljön a szeretett szigetre. Végül 1592-ben érkezett Kandiba, és azóta is ott székel.
A britek, akik Kandi 1815-ös eleste után rövid időre birtokba vették a fogat, megvizsgálták az ereklyét. Ahogy arról beszámoltak, az elszíneződött tárgy minden bizonnyal fog volt, de az 5 centiméter hosszúsága megkérdőjelezte annak emberi származását, arra jutottak, hogy talán egy krokodilé. A buddhista hívők szerint azonban az angolok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy Srí Lanka legmagasabb hegycsúcsán, az Ádám csúcs szikláján lévő lábnyom, amelyet minden vallás a magáénak tud be, majdnem egy méter hosszú.
A fog kényes kérdését végül hagyták a britek, jobbnak látták, ha a ceyloni kapcsolataik megerősítésében az őshonos hagyományok tiszteletére támaszkodnak, így az 1815-ös Kandiben zajló háború után visszaállították az ereklyét, és engedték annak imádatát, meg a hozzá való a zarándoklatot.
A tiszteletteljes elfogadás megmaradt a brit tudatban, így amikor II. Erzsébet királynő meglátogatta a templomot az 1950-es években, a legnagyobb dilemmát nem is az uralkodó biztonsága okozott, hanem az, hogy a királynőnek le kell-e vennie a cipőjét, amikor meglátogatja Srí Dalada Maligawat.
Egy órája tart már a ceremónia, amelyet napi háromszor ismételnek meg. A félmeztelen zenészek mindegyike fehér, tradicionális lepelt, vagyis dhotit tekert a dereka köré piros ronggyal, a fejüket sapkaszerűen megkötött kendővel takarják.
A hófehérbe öltözött hívek közé turisták és a helyi buddhista szerzetestanoncok keverednek. Szerdánként a pooja alatt jelképesen megmosdatják az ereklyét illatosított vízben és virágokban. Erről a szentelt vízről úgy tartják, hogy gyógyító ereje van, amit a szertartások végén a jelenlévők között szétosztanak.
Annak, aki meg akarja nézni a relikviát, fel kell sétálnia a templom belsejében lévő kétszintes kamra második emeletére, és a kígyózó sorban arra várni, hogy az aranyajtók egyike megnyíljon, és gyors ütemben elsétálhasson az ereklye előtt.
Mi kivárjuk a ceremónia végét, majd beállunk a sorba. Jó húsz perce várakozunk, a hívek a földön ülve imádkoznak, mellettünk egy asztalon lótuszokat, liliomokat, frangipánikat árulnak.
A virághalmokat minden vásárlás után külön formába rendezi a férfi, hol egy sztúpára emlékeztetnek, hol az ülő Buddhára. A termet rendőrök vigyázzák, nem csoda, a fog jelenlegi épületét, amelyet Srí Lanka utolsó királya építtetett, kétszer is terrortámadás érte. Az első 1989-ben, a második 1998-ban történt. A nyolcszögletű épületet és várárkot eredetileg szabadidős tevékenységekre használták és csak később került ide a fogereklye. Jelenleg könyvtárként üzemel.
19:30-kor végre kinyílik az egyik kapu, egyszerre lódul meg a tömeg, ám a szűk folyosón csak libasorban lehet haladni. Az 1,2 méteres aranyozott sztúpa, golyóálló üveg mögé van rejtve, előtte elefántagyarak alkotnak baldachint.
Épp hogy csak egy pillantást vethetek rá, a papok máris arrébb hessegetnek, késésben vannak, a ceremóniának alig öt perc múlva már vége kellene lenne.
A fogat tartó hét, matrjoska baba szerűen egymásba simuló sztúpa mindegyike különleges. Az, amit a hívek mindennap láthatnak, a hetedik, külső tartó. Arannyal futtatott ezüst az alapja, drágakővel kirakott ékszerek borítják, amelyet királyok, és királynők ajándékoztak oda.
A hatodik tartóban arany lapokat helyeztek, melyre Buddha első tanításai kerültek. Az ötödik, negyedik és harmadik sztúpa aranyból készült, mindegyikhez kulcs tartozik, melyeket a három Srí Lanka-i főkolostor vezetői őriznek. A második sztúpáról azt tartják, ebben rejtegette Hemamali hercegnő a fogat, amikor Srí Lankába csempészte. Az első tartóban, amit a burmai királyság ajándékozott Ceylonnak, pedig maga a szent fog fekszik.
A palotaegyüttesben nem csak a fogat nézhetjük meg, de Ázsia legünnepeltebb elefántjának, Maligawa Rajának a kipreparált tetemét is. A hivatalosan Srí Lanka nemzeti kincsének nyilvánított hím 50 évig állt a templom szolgálatában, hogy a szent fogat az Esala Perahera alatt a hátán vigye. Raja különleges személyiségéről, és békés természetéről az egész világ cikkezett, halála napján nemzeti gyásznapot hirdettek.
Római kori épületeket észleltek Szabadbattyánban
A terület a Seuso-kincsekkel hozható összefüggésbe.
Ősi kelta sisakot találtak
A több ezer éves tárgy világviszonylatban is ritkaság.
Rémisztő leleteket találtak egy régi vesztőhelynél
A vizsgálat során számos érdekes maradványra bukkantak, többek között egy kísértetnek vélt férfi csontjaira.
Több ezer éves pajzsokat találtak
A kutatók egy törökországi vaskori lelőhelyen végeztek feltárást.
50 ezer éves fegyverre bukkantak
A neandervölgyiekhez köthető lelet különlegessége, hogy állati csontból készült.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
