Így készült egy egyiptomi sírfestmény

Amikor egy kész festményt lát az ember, fogalma sincs arról a munkáról, aminek köszönhetően apró lépésekkel megszületett a mű. A modern technika azonban a festmények roncsolása nélkül képes „mögéjük” pillantani, és megmutatni az egykori alkotói folyamat részleteit.

A PLOS One folyóirat ilyen műalkotás-vizsgálatról számolt be: időszámításunk előtt 1200 és 1400 körül készült két sírfestményt elemeztek a francia CNRS kutatói, az Egyiptomi Turisztikai és Régészeti Minisztérium munkatársai segítségével. A kutatók a thébai nekropoliszban álló két sír festményeinek egyes részleteit mérték fel. Olyan részletekre bukkantak rá a festmények vizsgálata során, amelyek szabad szemmel nem láthatóak, és sokat elárulnak az alkotás folyamatáról. Az elmúlt években nyílt arra lehetőség, a hordozható röntgenfluoreszcenciás térképező készülékek révén, hogy szinte bárhol felmérjék egy-egy festmény mélyebb, nem látható rétegeit. Az eszköz röntgensugárzással bombázza a felületet, amely ennek egy részét elnyeli, egy részét visszasugározza – ezek mérése árulja el a rejtett részleteket, és rétegről rétegre haladva felfedhetőek a mű elkészültének lépései.

Milyen pigmenteket használtak a thébai nekropolisz művészei a falfestményeken?

• Vörös: hematit (vas-oxid ásvány) és realgár (arzén-szulfid ásvány)
• Sárga: goethit (vas-hidroxid ásvány) és auripigment (arzén-szulfid ásvány)
• Kék: egyiptomi kék (kalciumot és rezet tartalmazó, égetéssel készülő szilikát), ez lehetett az első mesterségesen előállított pigmentanyag
• Zöld: egyiptomi kék és kvarc (szilícium-dioxid) keveréke
• Fehér: mész (kalcium-karbonát), gipsz, anhidrit (e kettő kalcium-szulfát) és huntit (magnézium-karbonátféle dolomitos ásvány)
• Fekete: szén

Az ókori Egyiptom nyelvén nem létezett szó a művészetre, a műalkotásokat pedig rendkívül formálisnak tekintik, ez alól nem jelentenek kivételt a temetkezéssel kapcsolatos építmények falfestményei sem. A nekropolisz hatalmas mennyiségű díszes sírja kapcsán az az elképzelés uralkodik, hogy a festményeket „sorozatgyártás” módszerével készítették. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy alkotást egy megadott séma szerint elkészít a művész, majd megy tovább a következőre – e rendszerben nincs helye a kísérletezésnek, javítgatásnak, egyediségnek.

Azonban a II. Ramszesz portréján elvégzett vizsgálat ezzel ellentétes eredményre jutott. A látható kép alatt egy korábbi változat rejtőzött, s az elsőként elkészült portrén például rövidebb volt az uralkodó fejdísze, más volt a jogara, és további eltérések is voltak, a végleges alkotáshoz képest.

A másik sírban a vizsgált képen a kar helyzetét és a bőr színét változtatta meg a művész, ez utóbbi úgy derült ki, hogy eltérő festékanyaggal készült a két réteg. Nem világos, mi indokolta ezeket a változtatásokat, talán a megrendelő kérése, esetleg saját önkritikájuk. Az azonban világos, hogy jóval bonyolultabb lehetett ezen falfestmények elkészítésének menete, mint azt eddig gondolták a szakemberek. A kutatók tovább folytatják majd a munkát más festmények elemzésével, s igyekeznek minél többet feltárni a mostanihoz hasonló egyedi jelekből.