Kataragama fesztivál, Srí Lanka isteni menyegzője
Sötétedés előtt már eltűntek a majmok Kataragama templomkertjéből, mintha tudnák, hogy Srí Lanka védelmezőjének, Skanda Kumara isten esküvőjének ünnepe közeleg.
A fűszersziget legnagyobb, két hétig tartó fesztiválját, amelyen hinduk, buddhisták sőt muszlimok is részt vesznek, a Srí Lanka déli részén lévő kisvárosban, Kataragamában rendezik meg évszázadok óta.
Az ünnepség Skanda Kumara isten és Valli Amma hercegnő találkozásának történetét és világraszóló esküvőjét eleveníti meg táncosokkal, dobosokkal, elefántokkal minden évben.
A tradicionális Pada Yathra zarándoklat, amely júniusban kezdődik, olyan két hónapig tartó gyaloglás, amit Srí Lanka északi részéről, Jaffnából indulva tesznek meg a hívek mezítláb, és mire az újrajátszott esküvő elkezdődik, már a kataragamai templom parkjában táboroznak.
Kataragama és istenének kultúrája azért is különleges, mert szinte minden világvalláshoz köthető.
A hegyvidéket az ősi kontinens, Lemuria részeként tarják számon, amely nem tűnt el akkor, amikor a Kumari Nadu hegylánca az Indiai-óceán vize alá süllyedt. Istene, Skanda Kumara vagy Murugan a buddhisták szerint itt találkozott először tanítójával, Buddhával.
Az ókori görög ezoterikusok írásaiban Srí Lanka szigete Taprobane néven ismert, és Skanda Kumarát Dionüszosz istenük megfelelőjeként tartották számon.
A szúfik szerint pedig Murugan nem más, mint al-Kadhir, a „Zöld Ember”, aki Mózes tanítójaként jelenik meg a Koránban. Megannyi szúfi Kataragamát a Paradicsom kapujaként, a beavatási misztériumok szentélyeként tartják számon, ahol az örök ifjúság forrása található.
Nem csoda, hogy a város alatt futó folyóban a fesztivál előtt gyakori a merítkezés.
Belépünk a fényfüzérekkel kivilágított hatalmas területre, ahol a legenda szerint Skanda Kumara és Valli először megpillantotta egymást, mindenki minket bámul. Kezdetben meghökkenve, hiszen európai nem nagyon jön erre a színes, csillogós felvonulásra, de amint elmosolyodom, már integetnek, hogy üljünk le közéjük a földre. Rendőrök minden sarkon, táncosok, zenészek, páva jelmezbe öltözött színészek, az egyiket épp sminkelik. Por szállingózik a levegőben, mindannyian mezítláb vagyunk, a szent területre csak így illik belépni.
Mielőtt elkezdődne a menyegző, körbesétálunk. A templomkert buddhista szentélyeiben imádság folyik, a hívek egyre-másra hozzák a hatalmas gyümölcskosarakat felajánlásként. Pontban 19:30-kor becsukódnak a kapuk, a díszbe öltöztetett elefántok bevonulnak, és kezdetét veszi a nem mindennapi história elmesélése.
Valamikor réges-régen, az Indiai-óceán egyik szegletében kialakult a könnycsepp alakú sziget, melynek neve Lanka. Sok ezer évvel ezelőtt – senki sem tudja pontosan, mikor – az ókori India kőkorszaki emberei átsétáltak erre a paradicsomi helyre egy keskeny szárazföldi szakaszon, az Ádám-hídon, és benépesítették a területet. Az ő utódaik ma a veddák, az erdő lakói, akiknek neve vadászt jelent szingaléz nyelven.
Skanda (örök) Kumarát (fiatalság , a Nagy Hegyi Szellemet és Vadászistent, a vedda törzs védelmezőjének tartották, akiről az a legenda járta, hogy egyenesen a tibeti buddhisták szent magaslatáról, a Kailasa-hegyről gyalogolt Kataragamába, hogy annak tetejéről szemlélje kedves népe életét. Egyetlen sikeres vadászat sem kezdődött el anélkül, hogy a veddák ne járták volna el táncukat transzba esve, mert úgy hitték, Skanda Kumara ezen keresztül szól hozzájuk, és ha figyelmesen hallgatják, elmondja, merre van a zsákmány, vagy hol leselkedik rájuk veszély.
A fáma szerint egyik nap különös dolog történt Nambival, a kataragamai veddák törzsfőnökével és feleségével: a dzsungelben járva egy gyönyörű kislányra bukkantak. Nagyon megörültek a babának, mert egy lányért imádkoztak időtlen idők óta.
Vallinak, vagyis édesburgonyának nevezték el, mert a kicsit egy ültetvény közepén találták meg. Úgy tartják, anyja egy gímszarvas volt, vöröses haját és ártatlan szemeit tőle örökölte, s mivel fogadott apja a veddák vezetője volt, Valliból hercegnő lett. Már gyermekként is különleges volt, akit mindenki babusgatott, de amikor a 12. életévét betöltötte, az is látszott, hogy nem csak jólelkű, de gyönyörű nő is válik majd belőle. Barátnői imádták, ám különös fogadalma miatt folyton ugratták.
Míg Valli kortársai a bátor, jóképű fiúkról beszéltek, akik már maguk is vadászok voltak, addig a lány fogadalmat tett, hogy ő csakis Skanda Kumarát fogadja el párjának, függetlenül attól, hogy sohasem látta az istent.
Valli szépen cseperedett, Skanda Kumara rajta tartotta a szemét, ahogy nőtt a lány, vele együtt nőtt az isten iránt érzett szerelme is. Bár a hegy vadászistene annyi idős volt, mint maga a Föld, lelke fiatal maradt, akárcsak Vallié. Végül eljött az idő, hogy Skanda Kumara pávája kíséretében lejöjjön a hegyről és felségül vegye a hercegnőt. A pávaruhába öltözött táncosok nemcsak az Vadászistent szimbolizálják, a szent madár filozófiai és spirituális jelentéssel is bír.
Akkoriban Valli családjának a dzsungelben, a Kataragama-csúcs közelében, volt földje, ahol kölest termesztettek. Mikor a betakarítás közeledett, a Nambi úgy rendelkezett, hogy valakinek meg kell védenie a termést a zöld papagájok elől. Valli, aki a dzsungelben nőtt fel, nem félt az egyedülléttől, ezért apja őt küldte ki a mezőre, míg az öreg és fiai íjjal és nyilakkal vadászni mentek. Valli édes hangja, amint a madaraknak és az állatoknak énekelt, éjjel nappal visszhangzott az erdőben.
Skanda Kumara a hegyről követte az eseményeket, s egyszer egy fiatal vadász emberformáját öltötte magára, úgy gondolta, hogy ez lehet a legjobb módja annak, hogy lenyűgözze Vallit. A dzsungelből kilépve úgy tett, mintha egy szarvast követne a kölesmezőn. Valli persze nem ismerte fel a jóképű idegent.
– Azonnal tűnj el innen, ha kedves az életed!– kiáltotta, és hozzátette: – Ha a bátyáim meglátnak, azonnal véged!
Skanda Kumarának annyi ideje sem volt, hogy feleljen, amikor hirtelen dobszó hallatszott az erdő mélyéről: Nambi és fiaival mangót és mézet hoztak Vallinak enni.
Abban a pillanatban, ahogy Valli félrenézett, Skanda Kumara fává változott. A lány különös látogatójáról nem tett említést az apjának, majd ahogy fivérei elmentek, az isten újra emberi alakot öltött, és megvallotta szerelmét. Valli szívét másnak tartogatta, ezért ismét csak annyit mondott, hogy a fiatal vadász jobb, ha vigyáz, különben a testvérei visszajönnek és megölik, ha egyedül látják ott vele.
Váratlanul megreccsent az erdő, léptek zaja hallatszott, Nambi tért vissza. Ekkor Skanda Kumara egy szempillantás alatt idős férfivá változott, remegő kezét egy boton nyugtatta. Valli apja, az öregek iránti tisztelete jeléül, lányára bízta az idős bölcset azzal, hogy etesse, itassa, aztán engedje útjára. Mikor újra kettesben maradtak, Skanda Kumara nem várt tovább, és azt mondta:
– Most, hogy csillapítottad az éhségemet és a szomjúságomat, csillapítsd a szerelmemet is.
Valli felháborodott az öregember szavain, és éppen indulni készült vissza a tisztásra, magára hagyva a különös vénembert, amikor Skanda Kumara lehunyta a szemét, és gondolatban testvérét, Ganesha elefántistent szólította. Nem telt bele egy szempillantás, a dzsungelből vad, trombitáló elefánt csörtetett ki, egyenes a lány felé. Valli halálra rémülve rohant az öreg karjaiba, és könyörgött neki, hogy mentse meg.
– Egyetlen feltétellel – mondta a vénember, – feleségül kell jönnöd hozzám!
Nem volt idő vitatkozni, így Valli beleegyezett. Az idegen pedig felfedte valódi önmagát, Skanda Kumara egy páván ült, vakító fénnyel körülvéve. Valli és az ő szeretett istene Kataragamában házasodtak össze, és ezután soha nem váltak el.
Több száz éves múmiákon észleltek tetoválásokat
Szakértők egy csoportja új technológiával vizsgált meg perui múmiákat.
Megfejthették a keleti Stonehenge titkát
Az 1960-as években felfedezett Rudzsm el-Hiri régóta foglalkoztatja a kutatókat.
Mussolini még ma is díszdoktor egy svájci egyetemen
A rettegett olasz diktátor 1937-ben kapta meg a címet.
Világsztárok kesztyűi kerülnek ki ebből a budapesti műhelyből
Kimondottan jólesik ilyenkor, télvíz idején elrejteni kezünket egy stílusos és mindenekelőtt meleg kesztyűbe.
Titkos járatokat találtak egy olasz vár alatt
A 15. századi épületről számos legenda kering, ezeknek egy része most igaznak bizonyult.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
