Impozáns köztéri szobrai különösen híresek

A yorkshire-i Castlefordban született egy szegény, nyolcgyermekes bányászcsaládban hetedikként. Michelangelo műveit megismerve, tizenegy évesen döntötte el, hogy szobrász lesz; tehetségének kibontakoztatásában egyik középiskolai tanára támogatta.
Tizennyolc évesen katonai szolgálatra jelentkezett, az első világháború francia frontján többször megsebesült.
1919-től Leedsben tanult szobrászatot, a húszas évek elején lett a londoni Royal College of Art ösztöndíjasa. A múzeumokban behatóan tanulmányozta a primitív művészetet, a tolték és maja szobrászatot, majd 1924-ben ösztöndíjjal Olaszországban Giotto, Masaccio, Michelangelo, Donatello és Giovanni Pisano alkotásait.
Az absztrakthoz vonzódó Moore, aki az anyag egyenetlenségeit és a szerszám nyomait is belekomponálta alkotásaiba, szembekerült az akadémikus művészettel. Kiállításai lelkesedést és szörnyülködést váltottak ki, szobrait primitívnek és barbárnak bélyegezték, sőt a „csúfság kultuszával” is megvádolták.
Első kültéri szobrát, a Nyugati szél című domborművet 1928-ban a londoni földalatti központjának homlokzatára készítette. A felkérés nemcsak tehetségének elismerése volt, de megalkothatta azt a monumentális szobrot is, amelyet hosszú ideje tervezett.
A következő évben elvett egy ukrán-lengyel származású festőnőt, egyetlen gyermekük 17 évvel később született.
Moore tanított is, a Chelsea School of Art szobrász tanszékét vezette.
Nem csak szobrászként alkotott maradandót, nagy hatásúak az épületekre készült, dekoratív kompozíciói, sőt grafikusnak is kiváló volt.

Henry Moore egyik alkotása a yorkshire-i szoborparkban.

Forrás: Nigel Roddis/Getty Images

A második világháborúban a londoni bombázások idején a metróba menekülő emberekről készített rajzokat. Az úgynevezett Katakomba-rajzsorozaton nem egyének, hanem inkább testek, kiszolgáltatott, szenvedő tömegek jelennek meg. 1943-ban megbízást kapott a Madonna és gyermekének megmintázására, ezzel kezdődött a családi szoborcsoportok sorozata. Nőalakjainak monumentalitása az őserőt sugározza (Család, 1947; Anya gyermekével, Király és királynő, 1950; Haldokló harcos, 1957). Munkái az emberi lét korokhoz nem köthető szimbólumai, bronzból kiöntött, fenséges nyugalmú, nagy lyukakkal megbontott, roppant méretű figurái legjobban természeti környezetben érvényesülnek.
Egyre rangosabb megbízásokat kapott, egyik híres, fekvő nőalakja a párizsi UNESCO-palota előtt látható. A legtöbb Moore-alkotást a londoni Tate Galéria őrzi, számos munkája található állandó kiállításon New Yorkban, de a világ legkülönbözőbb részein találkozhatunk szobraival. 1946-ban a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA) retrospektív kiállítást rendeztek műveiből, 1948-ban a 24. Velencei Biennálén, 1953-ban a Sao Pauló-i Biennálén kapta meg a Nemzetközi Szobrász Nagydíjat. 1977-ben jött létre a Henry Moore Alapítvány, a művész halála előtt erre bízta birtokát, a műtermekkel és összes művével egyetemben.
Henry Moore 1986. augusztus 31-én, nyolcvannyolc évesen halt meg. A sajtó, amely fiatal művészként keményen bánt vele, a nekrológokban már dicsőítette. A Daily Telegraph azt írta: „Sir Winston Churchill óta a nemzetközileg leginkább elismert angol távozott, akit a világ minden civilizált országában tiszteltek.”
Budapesten három alkalommal, 1961-ben, 1967-ben és 1993-ban rendeztek kiállítást műveiből. 2013-ban egykori Perry Green-i otthonában nyílt tárlat Moore és Rodin alkotásaiból. 2015-ben a londoni Bowman Sculpture galériában állították ki műveit. Alkotásai csillagászati összegekért kelnek el az árveréseken, Reclining Figure: Festival című alkotásáért 2022-ben több mint 26 millió fontot fizettek, jelenleg ez a legnagyobb összegért elkelt brit szobor.

Forrás: MTVA Sajtóarchívuma