Kik voltak Machu Picchu hétköznapi lakói?

Annak ellenére, hogy a hely az egyik legismertebb régészeti-történelmi helyszín, az egykori lakóiról és hétköznapjaikról alig tudunk valamit. Nemrégiben a 15. századi inka város és palotakomplexum korabeli lakóinak összetételét vizsgálta meg egy, a Yale Egyetem által vezetett nemzetközi kutatócsoport, s a Science Advances folyóiratban publikálta az eredményeit.

Az épületegyüttes a kormeghatározások alapján 1420-1530 között volt lakott. 1912-ben egy, a Yale Egyetem által vezetett kutatóexpedícióban 174 ember nyughelyét vizsgálták meg, ám viszonylag kevés sírmellékletet találtak, és arra jutottak, hogy a sírokban a korabeli elitet kiszolgáló közemberek pihenhettek. A friss kutatásban az 1912-ben feltártak közül 34 emberi fogmaradványból vettek DNS-elemzésre alkalmas mintát, s ezek mellett összevetésként még 36 további mintát (Cusco környéke egykori lakói) is elemeztek.

Az elemzések eredményei megerősítették a korabeli beszámolókat, amelyek szerint az inka elit egy etnikailag sokszínű társadalmat uralt, ám emellett az is kiderült, hogy a birodalom távolabbi zugaiból is hoztak embereket a Machu Picchu területére. „Az elemzésünk azt mutatta, hogy a Machu Picchu lakossága meglehetősen heterogén volt, s az egyes személyek az egész inka birodalomból, vagyis a partvidékről, a hegyekből, Amazóniából is származtak” – magyarázta Richard Burger régészprofesszor, a kutatás egyik vezetője. A kutatásban az elitet nem vizsgálták, kimondottan arra a rétegre koncentráltak, amelynek tagjait az inkák kényszerítették arra, hogy szülőföldjüket elhagyva ideköltözzenek és szolgálják őket.

A feltételezések szerint Machu Picchu királyi birtok volt, amely Pachacutihoz, az inka birodalmat alapító uralkodóhoz köthető. Bár az elit csak szezonálisan lakta a palotakomplexumot, a szolgák, alkalmazottak egész évben itt éltek, s gondját viselték az épületeknek, birtoknak. Az itt szolgáló réteg, bár a birodalom s a meghódított területek számtalan pontjáról gyűjtötték be őket, a hétköznapi embereknél magasabb megbecsülésnek örvendhetett.

„Meglepetésként szolgált, hogy számos alkalmazott amazóniai volt, és mintegy harmaduk jelentős mennyiségű amazóniai ősökre utaló génnel rendelkezett” – tette hozzá Lucy Salazar, a kutatás egyik résztvevője. „Amazónia legalább két régióját képviselték ők.”

Hasonló meglepetés volt az is, hogy sokan mások vegyes, egymástól távoli területekről származó felmenőkkel rendelkeztek. Ez azt jelentette, hogy szemben az egyféle, zártabb genetikai örökséget hordozó környékbeli falusiakkal, a Machu Picchu lakói más genetikai csoportokból választottak maguknak társat és hoztak így létre egy genetikailag igen sokszínű népességet. Meglepően kevés volt a birodalom szívéből, Cuzco környékéről vagy a környező völgyekből, illetve a Titicaca-tó környékéről származó a vizsgáltak körében. Az is érdekes volt, hogy a temetkezés során sem különítették el az egyes embereket származásuk, genetikai eredetük alapján, hanem teljesen kevert, heterogén volt mind a négy itteni temető. „Az eredmények azt mutatják, hogy egészen kozmopolita közösség élt Machu Picchuban, eltérő származású emberek éltek, kötöttek házasságot és temetkeztek együtt” – tette hozzá Burger professzor.