Kiterjesztett valóság az operában

A Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) számolt be egy igen különleges operaelőadásról, ami elég szokatlan egy műszaki- és természettudományokban élenjáró egyetemtől. Ennek azonban az az egészen egyszerű oka, hogy ezúttal a technikának is nagy szerep jutott az előadásban.

A Parsifal, Richard Wagner utolsó operája eredetileg a középkorban játszódik, azonban az új előadás a jövőbe helyezte, ráadásul egy olyan disztópiába, amely az emberiség sikertelenségét mutatja be. A rendező Jay Scheib az MIT professzora, kollégája, Joshua Higgason tervezte az előadás kiterjesztett valóság (AR) részét. Katharina Wagner, aki a fesztivál igazgatója és Richard Wagner ükunokája, teljes mértékben támogatta az elképzelést és segítette a művészeket, technikai szakembereket.

A kiterjesztett valóság nem ugyanaz, mint a virtuális valóság. Míg a virtuális valóságban kizárólag az elképzelt, virtuálisan megalkotott környezetet érzékeljük, addig a kiterjesztett valóság a körülöttünk lévő fizikai valósághoz csak hozzáad további látványelemeket. Az opera esetében klasszikus módon látjuk és halljuk, ami a színpadon zajlik, ám plusz látványt is kapunk, a megfelelő szemüveg felvételével. Kiterjesztett valósággal okostelefonon is találkozhatunk, például a telefon kamerája által látott táj- vagy utcaképre vetített információk formájában.

A kiterjesztett valóságnak azonban igen pontosan kell illeszkedni a színpadképbe. A rendező és kollégája már évekkel a bemutató előtt számos alkalommal ellátogatott Bayreuthba precíz lézeres méréseket végezni. Eztán számos AR-szemüveget készítettek, hogy kiderítsék, melyik a legmegfelelőbb e célra. Eztán a konkrét látványtervek elkészítése következett, egy nemzetközi szakembergárda munkájával (köztük magyar is volt, amint azt Scheib elmondta). Innen már „csak két év” volt a megvalósításig.

Az új Parsifal napjaink környezeti és társadalmi problémáit helyezi előtérbe, illetve ezek összefüggéseit – ilyenek a klímaváltozást lassító technológiáinkhoz szükséges alapanyagok.

Ezek az anyagok gyakran a környezet károsításával, s ráadásként emberi sorsok sárba tiprásával kerülhetnek csak elénk, mindennap használt eszközeinkbe. Míg az eredeti történetben Amfortas sebe nem képes begyógyulni, az új feldolgozásban e sebet az egész emberiség viseli, számtalan formában.