Vámpírnak hitt gyermek sírjára bukkantak
A 17-18. században Kelet-Európa-szerte rengeteg „vámpírészlelés” történt.
A lengyelországi Nicolaus Copernicus Egyetem csapata egy olyan gyermek sírjára bukkant, akit a 17. században közössége tagjai vámpírnak néztek – számol be a Heritage Daily. A gyermeket arccal lefelé temették el, lábához egy háromszög alakú lakatot helyeztek.
A nyughelyet az észak-lengyelországi Pnie falu közelében fedezték fel, a sír egy másik „vámpír” 2022-ben feltárt nyughelye mellett fekszik. Utóbbi elhunytat sarlóval a nyakán temették el, a cél az lehetett, hogy megakadályozzák a halott feltámadását.
Az emberi húst fogyasztó szellemek vagy vérszívó démonok alakjai szinte minden civilizáció mitológiájában és népmeséiben megtalálhatóak. A 17. század végén és a 18. században az általunk ismert vámpírok számos európai népcsoport szájhagyományában és mondavilágában elszaporodtak. A vámpírokat gonosz lények, öngyilkosok és boszorkányok kísérteteként, rossz szellemek által megszállt holttestekként és vámpírok áldozataiként képzelték el. A 18. században a vámpírészlelések Kelet-Európa-szerte csúcsot értek el, gyakoriak voltak az exhumálások és a potenciális vámpírok megölésére szolgáló karóba húzások.
A Pniénél megtalált gyermeket azért temették el arccal lefelé, hogy amikor felébred, a földbe harapjon. Egy későbbi időpontban a maradványok nagy részét eltávolították, és csak az alsó lábszárat hagyták meg, amelyet a sarka alatt lakattal zártak le. Dr. Dariusz Polinski, a Nicolaus Copernicus Egyetem munkatársa szerint a lakatot azért helyezték el, hogy megvédje az élőket az elhunyttól, emellett az élet utolsó szakaszának lezárását jelképezte.
A gyermek nyughelye mellett egy gödröt is találtak, amelyben három további gyermek csontjai voltak. A gödörben egy zöldes elszíneződésű állkapocs-töredék volt, amelyben arany, kálium-permanganát és réz nyomait mutatták ki. A kutatók szerint az elszíneződést egy olyan főzet okozhatta, amelyet a vámpírizmus kezelésére főztek. A tágabb temető valószínűleg a társadalom által életük során és haláluk után is elutasított emberek temetkezési helye volt.