Piemont rejtélyekkel teli ékköve
A Valle di Susa bejáratánál magasodó Pirchiriano-hegy csúcsát a Mihály arkangyalról elnevezett Sacra di San Michele apátság uralja.
A Kr. u. 983–987 között épült, szellemi, vallási értékekben és műalkotásokban gazdag kolostor történetét rengeteg misztikum övezi – nem véletlenül ihlette meg Umberto Eco nagy sikerű olasz írót, aki A rózsa neve című regényének helyszínét erről a festői környezetben, 932 méter magasban emelt apátságról mintázta.
A monostort a felépülésétől hatszáz évig bencés szerzetesek lakták, majd több mint két évszázadra magára maradt, mígnem 1836-ban Károly Albert szárd-piemonti király egy stabil vallási gyülekezet létrehozása jegyében a rosminiánus rend fiatal alapítójára, Antonio Rosminire bízta a Sacra rehabilitációját. Ekkor került a Sacra di San Michele falai mögé a Savoyai-ház szarkofágjainak egy része, amelyeket azelőtt a torinói Keresztelő Szent János-katedrálisban őriztek.
A hegy északnyugati oldalán mintegy 50 méter hosszan pillérek, falak és boltívek romjai hevernek, melyek a 12. és 14. század között épült új kolostor maradványai. Az ötszintes épület tornyából, melyet a legendabeli Szép Aldáról neveztek el (torre della bell’Alda), jó idő esetén a Susa-völgy mellett a 40 kilométerre fekvő Torino városára is rálátni.
A legenda szerint egy Alda nevű parasztlány a közelben portyázó katonák elől az apátságba menekült, ahol azonban csapdába esett, ezért, miközben Szent Mihályhoz és Szűz Máriához fohászkodott, kénytelen volt levetni magát a toronyból. A zuhanást a lány csodával határos módon sértetlenül megúszta, ám amikor némi pénzszerzés és a helybeli hitetlenkedők meggyőzése reményében megismételte az ugrást, Alda a végzetébe zuhant.
Az új kolostor romjainak másik érdekessége az a kis házikó, amit az 1800-as évek végén építettek, és amit az olasz hadsereg mérnöki testülete optikai távíró állomásként használt: a Morze-kódokat fényvillanások segítségével továbbították Torino és a hármas szövetség katonai erődjei között.
Amellett, hogy fontos állomáshelye az Északnyugat-Európából az Alpokon át Jeruzsálembe vezető Via Francigena zarándokútnak, a Sacra di San Michel a Szent Mihály arkangyal kardjaként emlegetett, Írország és Izrael között hét szentélyt összekötő láthatatlan egyenes vonal egyik pontja is. A hívők szerint ezek a szent helyek a kereszténységnek a pogányság feletti diadalát jelképezik.