Foglalkozási ártalom volt a boszorkányság

A Cambridge-i Egyetem számolt be egy nemrégiben a Gender & History szakfolyóiratban publikált kutatási eredményről, amelyben azt vizsgálták, miért nőket illettek a boszorkányság vádjával az esetek elsöprő többségében. Arra jutottak, hogy a nők számára elérhető foglalkozási lehetőségek miatt volt erre sokkal nagyobb esély.

A kutatásban egy Jakab-kori asztrológus, Richard Napier esetleírásait elemezték. Erre egy hosszú távú projekt részeként került sor, amelyben ő és egy másik korabeli asztrológus feljegyzéseit vették katalógusba és digitalizálták is. Az angol polgárháború előtti időszak életében feltárható a mágia szerepe e feljegyzésekből, ugyanis az asztrológusok a csillagjóslás mellett gyógyítással is foglalkoztak. Hozzájuk fordult a meghasadt szívű szerelmes és a fájós fogú egyaránt, sokan úgy keresték fel, hogy boszorkányságot sejtettek az állapotuk hátterében. Az asztrológus feladata volt, hogy a csillagokban megerősítést vagy cáfolatot keressen e vádakra, illetve mágiától védő tárgyakat (amuletteket) adjon az ügyfeleinek.

Richard Napier asztrológus portréja.

Forrás: University of Cambridge / Ashmolean Museum

A nők ekkoriban olyan feladatokat láthattak el, amelyek az ételkészítés, a gyerekgondozás, betegápolás, tejtermeléssel és állatokkal kapcsolatos tevékenységek révén magukban rejtették a korabeliek hite szerint a mágia és a boszorkányság lehetőségeit. Könnyen vádolhattak valakit boszorkánysággal, ha a gondozására bízott beteg vagy gyerek meghalt, esetleg háziállat elpusztult, teje elapadt vagy megromlott. Ezek a dolgok lelki vagy anyagi veszteséget jelentettek a munkaadó számára.

Abban az időben, amikor mit sem sejtettünk még a mikrobák létezéséről, egy elfertőződő seb vagy egy a megromlás miatt rossz ízű tejtermék azt jelentette, a korábban jó dolog csakis mágikus behatásra változhatott rosszá. A női munkakörök az e folyamatok elleni küzdelem első védvonalát jelentették, így ők kapták az első támadásokat is, ha nem sikerült megóvniuk a rájuk bízott személyt, állatot, élelmet. Ezekben az esetekben a legkönnyebb az volt, ha egyszerűen boszorkánynak nevezik őket.

Emellett a nők gyakran számos feladatot elláttak egyidejűleg, folyamatos mozgásban voltak a kutak, pékségek, otthonok, piacok közt ahelyett, hogy egyetlen műhelyben dolgoztak volna, mint a férfiak többsége. Gyakran számtalan háztartásban volt egyszerre munkájuk, csak így voltak képesek eleget keresni, ám ezzel a kockázat is nőtt, hogy épp jelen legyenek, ha valami történik.

Ezzel szemben a férfiak olyan alapanyagokkal is dolgoztak, amelyek nem voltak romlékonyak: vas, kő, tűz.

„Az, hogy a nők a feladataik ellátása során gyakrabban érintkeztek másokkal, elősegítette azt is, hogy félreértésekbe keveredjenek, ez pedig gyakran alátámasztotta a boszorkányság gyanúját.” – mondta el Philippa Carter, a kutatásokat végző szakember. Ez azt jelentette, hogy a nők egész egyszerűen gyakrabban voltak rosszkor rossz helyen. (Gondoljunk csak bele, hány esetet lehet arról olvasni, hallani, amikor egy beteg hozzátartozói a 21. században megtámadják az egészségügyi dolgozókat – úgy tűnik, nem sokat változtunk a 17. század óta.)

A korábbi kutatások, amelyekben a boszorkányság eseteit tárták fel, leginkább jogi iratokra korlátozódtak, azokban azonban már a hivatalos vádig eljutott esetekről volt csak szó. Az asztrológusok feljegyzéseiben az ezt megelőző „vizsgálati szakasz” eseteit lehet megtalálni, ráadásul Napier feljegyzései a saját referenciája céljából készült emlékeztetők, így az adataik se olyan szárazak, mint egy-egy jogi eseté. Napier feljegyzéseinek 2,5 százaléka boszorkányság vádjáról szólt, 1597-1634 között összesen 1714 ilyen vád szerepelt, mind a vádlók, mind a megvádoltak többsége nő volt. 130 esetben szerepelt, hogy miféle feladatai, munkakörei voltak a feltételezett boszorkánynak a gyerekgondozástól a tejfeldolgozásig. Például a 17 tej megrontása esetből 16 esetben nő volt a megvádolt. Egy boszorkánynak tartott nő, Joan Gill férje megette a nő által félretett tejet, majd ezt követően a szájába szorult a kanál egy éjszakára.

Azon meg se lepődünk, hogy a javasasszonyok miért nem kerülhették el a boszorkányság vádját: ha nem sikerült meggyógyítaniuk valakit, máris készen állt a vád. Hasonlóan problémás munkakör volt a bábáké, ők a magas gyerekhalandóság és a gyermekágyi halandóság miatt szintén sokszor kerültek a vádak kereszttüzébe. Gyakran azonban már az elegendő ok volt, hogy valaki nő: az állatgondozók fele férfi volt, mégis, az állatok elvesztése miatt boszorkánysággal vádoltak közt 91 nőre csak 15 férfi jutott.

A 17. század első felében a tömeges feljelentések következményeként a boszorkányperek kapcsán nők százait végezték ki alig 3 év alatt. A boszorkány egyenlő nő sztereotípiája mindmáig velünk van, az ábrázolásuk szinte kivétel nélkül nőt mutat.