Egy 200 éve elveszett festmény került elő

Artemisia Gentileschi és szintén festő édesapja, Orazio az 1630-as években Londonban, részint a királyi udvarban töltött néhány évet, és ekkor készülhetett például Artemisia önarcképének tartott A festészet allegóriája című képe is. Ismert volt, hogy I. Károly gyűjteményében több alkotása is helyet kapott, azonban Károly kivégzését követően a képek jó részének nyoma veszett. Gentileschi életében népszerű művész volt, ám halála után néhány évtizeddel „kiment a divatból” és jórészt elfeledték, csak az elmúlt kb. 50 évben kezdte újra felfedezni munkásságát, erőteljes nőalakjait a világ.

A mai brit Királyi Gyűjtemény kezelői azonban igyekeztek felderíteni, hova kerültek I. Károly lefejezése után a birtokában volt műalkotások, köztük Artemisia hét festménye is. Ezekből egyedül a már említett önarcképről tudtuk, hogy mindmáig fennmaradt, a többi hat eltűnt, közöttük volt egy Zsuzsanna és a vének festmény is.

A gyűjtemény egy Hampton Court Palace-ben lévő raktárát vizsgálták át, ahol többek közt félretéve állt eléggé leromlott állapotban egy francia iskolához sorolt, értéktelennek vélt kép is, amely azonban egyezést mutatott Gentileschi festményének leírásával. A kép hátoldalán felújítás munkálatai során találták meg I. Károly CR (Carolus Rex) jelzését is, ez pedig alátámasztotta a gyanút: valóban az elveszettnek hitt festményre bukkantak rá! A felfedezést a Királyi Gyűjtemény Alapítványa ismertette.

„Örömmel jelentjük be, hogy újra rátaláltunk Artemisia Gentileschi e fontos művére. Artemisia erős, dinamikus, és igen tehetséges művésznő volt, akinek nőalakjai ugyanolyan eltökéltséggel tekintenek ránk a képekről, mint amilyen eltökélt maga Artemisia volt a 17. század férfiak uralta művészetében” – mondta el Anna Reynolds, a Király Képeinek tisztségviselője. A festményen a jól ismert bibliai történet elevenedik meg – Artemisia legalább hat alkalommal festette meg a történetet 4 évtizedes művészi pályafutása során. Ennek az lehet talán az oka, hogy a festőnő maga is nemi erőszak áldozata volt 17 éves korában, így különösen átérezte a kiszolgáltatott nő helyzetét.

A most megtalált mű sorsáról számos feljegyzés árulkodik, azonban az utolsó nyoma 1819-ból való: ekkor a Kensington Palace egyik termének falát díszítette számos más kép társaságában, s e teremről készült vízfestményen látni, hogy még megvolt. Később rossz állapotára hivatkozva restaurálni küldték, ám ezt követően eltűnt.

A festmény most alapos felújításon esett át, rengeteg rárakódott piszoktól és elszíneződött, utólag felvitt lakkrétegtől, átfestéstől szabadították meg, és új keretet is kapott. A restaurálási munkálatok során is igazolták Artemisia Gentileschi keze munkáját.

A felújított festményt Gentileschi önarcképével és apja egy londoni időszaka során készült festményével együtt kiállították és 2024 áprilisáig megtekinthetőek a Windsori Kastélyban.