Rejtőző, ám vendégszerető vidék

A Georgia (Grúzia) északnyugati peremén, jó négyezres kaukázusi hegyormok között rejtőző Szvanétia első pillantásra megközelíthetetlen terepnek tűnik, ám ha föltekintünk, a magasban kőtornyokat pillantunk meg.

A szván családok a középkori időkben sokszor keveredtek egymással birtokvédő harcba; olyankor lakóhelyként és erődítményként egyaránt jó szolgálatot tettek a tornyok. A szvánok egyik faluja, Ushguli – Európa egyik legmagasabban fekvő települése – ma már a világörökség része. Hegyi elrekesztettségében a szván kultúra a grúzokétól igencsak elszigetelten alakult. A szván nyelv önmagában is különleges, mert nincs írott változata. A vérbosszú véres hagyománya ugyan már a múlté, de egyes tradíciók még élnek – ilyen a rituális szakállvágás. Vendégszeretetéről is messze földön nevezetes ez a vidék. Michał
Głombiowski lengyel fotós és útikönyvíró szerint „a szvánok még a kedvességükről híres grúzokat is tízszeresen lepipálják: vendégeskedésekkel, áldomásokkal, italozással telik a napjuk”.

Szvanétia régió és a szván kultúra beszédes, legendás emlékei.
A transzkaukázusi túraösvény felső-szvanétiai szakaszát bejárók mindezt maguk is átélhetik, de a Mestiából Ushguliig vezető négynapos magashegyi túrához kell a jó állóképesség. Cserébe viszont felejthetetlen élményeket kapnak: nappal a fűrészfogas hegyek csodálatos panorámáját, este pedig a szván fogadók vendégváró hangulatát.