A templom egerétől a macskaajtóig

Aki kijárós macskát tart, annak jó eséllyel lehet macskaajtója is, amelyen át a házi kedvenc szabad akarata szerint ki-be közlekedhet. Ez régen, míg a macskákat az ember környezetének rágcsálómentesítésére tartották, talán még fontosabb volt, hisz a cica így bejuthatott az épületbe és megfoghatta az oda befészkelt egeret is.

Ahogy volt templom egere, úgy templom macskája is: az Exeteri Katedrális mintegy 400 éves macskaajtója lehet hitelesen a legrégebbi. Miért kellett macska egy katedrálisba? A korabeli toronyóra-szerkezetet állati zsiradékkal kenték, ez pedig , akárcsak egy kamrában lévő zsíros bödön, messziről vonzotta az éhes rágcsálókat.

A katedrálisban főegerészi szolgálatot teljesítő cicák feladata volt ezeket a rágcsálókat elcsípni. Az Exeteri Katedrális ma is tart macskát, a jelenkori Stapledon nevű fekete-fehér cica is átjár még azon az ajtóba vágott lyukon, melyet középkori elődei használtak.

Az 1305-1437 közti feljegyzések szerint, a katedrális cicái számára elkülönített, negyedévente 13 penny-t kitevő fizetség alapján tudjuk, hogy volt olyan időszak 1363-66 közt, amikor két főegerésze volt az egyházi intézménynek, talán túl sok volt az egér? A macska fizetségét ugyan a templomgondnok kapta kézhez, ám köteles volt a macska táplálására fordítani, vagyis húst venni belőle a megfáradt egerész számára.

A ma is létező legrégebbi cicaajtó az északi toronyban van, a feljegyzések pedig azt tanúsítják, hogy 8 penny-t fizettek az ácsnak, aki az 1598-ban kinevezett püspök megbízásából valamikor 1598-1621 között macskaajtót vágott a fába, amelyen át a rágcsálók féken tartásáért felelős cica bejuthatott a nagy csillagászati óra mögötti térbe. Az órát magát jóval korábban, 1376-ban építették. A katedrális más ajtóin is voltak cicabejárók, ám ez az egy az, amelyről konkrétan tudni is lehet, mikor készült.

Nem ez az egyetlen intézmény azonban, ahol szükség volt a macskák munkájára. A manchesteri, 1653-ban alapított Chetham Könyvtár egyik ajtaján szintén középkorinak tartott macskaajtó található. A könyvtárban ma is van olyan, 1478-ban Velencében nyomtatott könyv, amelynek 30 lapját valamiféle kisrágcsáló – valószínűleg egér, esetleg kölyök patkány – megrágta. A könyvtár igen közel épült Manchester folyóihoz, ez pedig gyakorlatilag garancia volt a rágcsálók megjelenésére. A könyvtár két középkori ajtajába is vágtak macskabejárót. Az épület maga 1421-ben készült és a Manchesteri Katedrális papi lakhelyéül szolgált. Azonban, mivel az itteni ajtóba vágott cicabejáró kialakításának ideje ismeretlen, ezért nem lehet rekorderré nyilvánítani.

Közkeletű legenda, hogy a cicaajtót Newton találta fel, cambridge-i egyetemi időszakában. Azonban e történet első említése a 19. századból való, és már akkor is azzal a megjegyzéssel vetették papírra: ki tudja, igaz-e? Semmiféle nyoma nincs annak, hogy Newton macskát tartott volna. Az is teljesen biztos, hogy nem az ő találmánya, ugyanis már a nála jóval régebbi, 14. századi Canterbury mesék egyik történetében (A molnár meséje) is szerepel macskaajtó.