A hadikórházak tisztaságának fontossága

A hadikórházban uralkodó rettenetes állapotok láttán egy brit orvos felismerte a higiénia fontosságát, és úttörő reformjaival ezer meg ezer katona életét mentette meg.

Miután a britek hadai, szövetségben a Habsburg Birodalommal és a Hannoveri Választófejedelemséggel, Dettingennél 1743-ban legyőzték a franciákat, másfél ezer épkézláb, de nagybeteg katona támolygott be a Majna-Frankfurt közelében működő hadikórházba. Ketten-hárman ágyba tudtak feküdni, a többieknek csak a földön jutott hely. Legtöbbjüket vérhas kínozta, a padlót hamarosan ellepte az ürülék, a vizelet, a fetrengőkön bolhák, tetvek hemzsegtek. Nemsokára a tífusz, vagy ahogy akkor nevezték, a kórházi láz is felütötte a fejét, százával haltak meg a betegek.

John Pringle katonaorvosként az első hadjáratában vett részt. Borzadva nézte a fejleményeket, és törte a fejét a megoldáson. Lényegében arra jutott, hogy a szenny a betegségek melegágya, a tisztaság pedig a megelőzés kulcsa. Pringle 1707-ben született egy csekélyebb rangú skót arisztokrata legkisebb fiaként. Az Edinburgh-i Egyetemen erkölcs és
természetfilozófiai témákról tartott előadásaival hamar hírnevet szerzett. Fennen hirdette, hogy az élővilágot csakis kísérletek, megfigyelések és az ezekből levont következtetések útján ismerhetjük meg. Az osztrák örökösödési háború kitörése után kinevezték a 16 ezres brit sereg legfőbb orvosává.
Csakhamar bebizonyította, hogy jó döntés volt őt választani. Pringle kiszámította, hogy az 1743-as hadjáratban a brit katonák nem kevesebb mint negyede nem a csatatéren, hanem
valamilyen betegségben halt meg. Egész sor ötlettel állt elő a helyzet javítására, és a hadvezetésnél elérte, hogy javaslatait kötelező érvénnyel adják tovább a katonáknak. Hadiparancs tiltotta meg például, hogy az egységek nyirkos, rossz levegőjű területeken verjenek tábort, és hadiparancs írta elő, hogy még az egység érkezte előtt megfelelő latrinákat kell kialakítani.
A katona másik ellensége a hadikórház volt. Pringle-nek feltűnt, hogy a táborban kezeltek közül kevesebben kapnak tífuszt, mint a kórházban fekvő maródiak közül, ezért elérte, hogy a betegeket lehetőleg tartsák a táborokban. Emellett előírta, hogy a kórházak ügyeljenek a tisztaságra és a kellő szellőzésre, biztosítsanak legalább 3 négyzetméternyi területet minden betegnek, és az ágyneműt cseréljék megfelelő gyakorisággal.
A reformok megtették a hatásukat: két év alatt 21,4-ről 9,8 százalékra csökkent a kórházakban a halálozási ráta.
Pringle Observations on the Diseases of the Army (Megfigyelések a hadak körében adódó betegségekről) című, 1752-ben megjelent műve húsz év alatt több kiadást is megért, a brit katonaorvosok bibliája lett, fordításban francia, német és olasz földre is eljutott. Látva a hadseregben foganatosított egészségügyi reformok sikerét, a higiénia fontosságát, a közegészségügy úttörői újabb fronton: az ipari forradalom alatt létrejött nagyvárosokban
is harcot indítottak a tisztaságért.