A szlovákiai Verbón jártunk
Szlovákia kis ország, de ott bármerre megyünk történelmi vonatkozású érdekességekkel találkozunk. Néhány napja Verbón, Benyovszky Móric szülőhelyén jártunk.
Gróf Benyovszky Móric a mai Szlovákia területén, Verbón (szlovákul Vrbové) született 1741-ben, szülei Benyovszky Sámuel huszárezredes és Révay Róza Anna bárónő. Egyszersmind tekinthetjük nagyravágyó arisztokratának, szabadsághősnek (minthogy Lengyelországban résztvevője volt az oroszok elleni felkelésnek), tengerészkapitánynak, kalandornak. 1785-ben már nem először érkezett Madagaszkárra, ahol a sziget őslakosaival együtt épített egy erődöt, de emiatt a Francia Gyarmati Hatóságok veszélyeztetve látták saját érdekeiket, ezért ágyúkkal szétzúzták az erődöt és ott mindenkit megöltek, Benyovszkyt is itt érte a halál 1786-ban, tetemét helyben hantolták el, pontos helye ismeretlen.
Verbón megtekintetjük a 2012-ben átadott, látványos köztéri Benyovszky szobrot; az onnan pártíz méterre álló ferde harangtornyot (az 1835-ben elkészült, keskeny alapra épült torony eredetileg egyenesen állt, 1930-ban, egy hosszan tartó esős időszakot követően kezdett dőlni); a Szent Gorazd tiszteletére épült, 1997-re elkészült templomot, amelynek alapkövét II. János Pál pápa szentelte fel.
Jártunk a premontrei nővérek XI. Piusz pápa nevét viselő kolostorában, ahol elmesélték nekünk, hogy provinciájukat a verbói születésű Jantausch Pál (Pavel Jantausch) püspök alapította 1939-ben, akinek egy iskolaépület is köszönhető. Korábban, 1936-ban közreműködött a pozsonyi Comenius Egyetem Római Katolikus Teológiai Karának létrehozásában. A kolostorban láthattuk a püspök impozáns nyughelyét is. Nővéreik több közösségben, például Pozsonyban és Nyitrán is élnek és dolgoznak, tanítanak általános és középiskolákban, egyetemen, szociális munkát végezve segítenek időseknek.
No és természetesen kívül-belül körüljártuk Benyovszky szülőházának minden szegletét. A város honlapján azt írják, a 19. század vége óta kezdték Benyovszky szülőházaként emlegetni, és hogy 1908-ban helyeztek el a falán egy erről szóló emléktáblát. 1873-tól egy bankfiók működött benne, majd egy tanonciskola. A II. világháború után került a város tulajdonába, 1995-ig bérlakások voltak benne. Az 1995 és 1998 között szépen felújított, és azóta is karban tartott épületben ma a város több teremnyi, állandó kiállítási anyaggal emlékezik a 18. századi utazóra. Helyet kapott benne még egy házasságkötő terem és egy tágas közösségi terem is. Az épület hátsó oldalán, a földszinten egy söröző működik.
Az épületben jelenleg, november 6-ig egy időszaki kiállítás is megtekinthető. Témája a politikus, diplomata Milan Rastislav Štefánik, akit az egykori Csehszlovákia egyik alapítójának tekintenek. Magyarországon ma tán kevesen tudják, tanult magyarul Somorján (Szlovákia), és Sopronban valamint Szarvason is járt iskolába. Csillagászként is tevékenykedett, megmászta a Mont Blanc-t, 1906 és 1908 között társigazgatója volt a Mont Blanc-i Obszervatóriumnak, később csillagvizsgálót alapított és vezetett Tahitin.
Hálával tartozunk helyi kísérőnknek, Mgr. Rastislav Jobusnak, a város Művelődési és Oktatási Osztályvezetőjének a tárlatvezetésért és a bőséges információkért. Ő volt olyan kedves és kinyitotta számunkra a vallási célokra 1942 óta nem használt, látogatók elől alapvetően elzárt, mór stílusban épült zsinagógát is (ritka alkalom, csak előzetes kérelem után engedik a megtekintését). Sokat megtudtunk e védett épületről. Verbón az 1600-as évek óta volt jelentős a zsidó közösség. A zsinagóga építésekor, 1882–1883-ban a lakosság egyharmada volt zsidó. 1942 augusztusa után sokukat deportálták, sokan sosem tértek haza. 1948-ban 80 lakos vallotta magát zsidónak.
A zsinagógát a bezárása óta gabona- majd textilraktárként is használták. Egy időben részben magántulajdonban volt, de 2016-ban a város tulajdonába került. Tervezik felújítását, de szűkös keretükből egyelőre arra futotta az utóbbi években, hogy állagmegóvó munkákat végeztessenek, mint például, hogy megakadályozzák a beázást, galambok fészkelését, fakorhasztó gombák elterjedését és megjavították a sérült oszlopokat. Külső falainak valaha krémszínük volt, most sötét sárgák. Belépve az ember először a porlepte talajával és az üresnek mondható belső tere miatt feltűnő belmagasságával szembesül. Néhány kőfaragvány-töredéken és öntöttvas díszítésű oszlopain kívül csak a falakon sok helyütt látható, káprázatos színekkel (főleg kék és bézs) összeállított minták részleteiből következtethetünk a zsinagóga egykori pompájára.