National Geographic Magyarország

Japán az az ország, amit egyszerűen nem tudok megunni – az elmúlt években három utazás során összesen négy hónapot töltöttem ott, de minden egyes nap tudott meglepetésekkel szolgálni.

Számomra a legkülönösebb az, mennyire harmonikusan élnek együtt a legújabb technikai csodák és a hagyományok – hogy mást ne mondjak, hol máshol fordulhat elő, hogy a WC ülőke fűtött, de a legkisebb helyiségbe csak a kizárólag ott használatos papuccsal lehet belépni?

Leginkább Tokióban érezhető az élet minden területén jelen levő számtalan kontraszt. Itt a égbe törő felhőkarcolók között évszázados templomok húzódnak meg, az apró, házias levesbárokkal szemben nyugati gyorséttermek állnak, és a hangyabolyra emlékeztető metróállomásokról kilépve a japánok zen kertekben ücsörögve bámulnak órákig néhány követ.

Tokió, mint ahogy egész Japán, elsősorban nem a látnivalókról szól. Míg Párizsban szinte kötelező program az Eiffel-torony vagy Londonban a Big Ben, itt nincsenek feltétlenül kihagyhatatlan attrakciók. Úgy is épp elég élmény éri a turistát, ha csak céltalanul bolyong az utcán és rácsodálkozik arra, amit én nem tudok másképp hívni, mint „japanikumok”. Ha visszagondolunk az utazásra, úgyse valamelyik híres szentély vagy múzeum jut majd az eszünkbe – hanem olyanok, hogy 20 percig is eltartott, mire kitaláltunk a Shinjuku állomás földalatti labirintusából, vagy hogy pincér híján automatából kellett rendelni az étteremben a vacsorát.

Tokió az a város, ahol elképzelhetjük, milyen a jövőben élni – de közben úgy, hogy lépten-nyomon találkozunk a már szinte feudális hagyományokkal. Ez az a hely, ahol nemcsak hogy nem értjük a nyelvet, de az írásjeleket se tudjuk kiböngészni, miközben a helyiek is rendkívül kevesen beszélik az angol nyelvet. De ez a város, ahol mindez nem jelent gondot, mert annyira segítőkészek és kedvesek a lakosok, hogy valamiképp (általában egy fordító applikációval vagy épp gesztikulálva) mindig megválaszolják a kérdéseinket.

No de lássunk néhány példát arra, mi minden van ebben a városban, melynek láttán nem mondhatjuk, hogy „déjá vu” érzésünk van – igyekeztem ezeket Tokióra jellemzően úgy kiválogatni, hogy helyet kapjon benne mind a hagyomány, mind pedig a forradalmian új.

Shibuya gyalogos átkelő

Ha van olyan hely, ami igazán megtestesíti Tokiót, az talán a Shibuya kereszteződés, amely a világ legforgalmasabb zebrája. Ahogy felvillan a zöld lámpa, emberek százai – csúcsidőben akár 3000 fő – kelnek át minden irányból egyszerre (diagonálisan is), mégis gyakorlott, laza ügyességgel kerülgetve egymást. Egy 2014-es felmérés szerint a hétköznapokon naponta 260 000, a munkanapokon pedig 390 000 gyalogos fordul meg itt. Érdekes, hogy míg meglehetősen hektikus gyalogosként átkelni a zebrán, olyan megnyugtató figyelni valamelyik közeli kávézó ablakából a hangyabolyszerű keveredést.

Átlátszó falú köztéri WC-k

2020-ban szokatlan nyilvános WC-ket helyeztek el Tokió Yoyogi kerületének két parkjában, amelyek gyorsan népszerűvé váltak – bár talán leginkább a kuriózumokat kereső turisták körében. A köztéri illemhelyiségek üvegfalai különböző élénk színekben pompáznak és használaton kívül teljesen átlátszóak. A parkból nézve mindent látni, mi van odabent, azaz az öblítéses WC-t és a a kézmosó mosdókagylót is.

Ennek ellenére nyugodtan lehet használni, legalábbis ha bízunk a japán technikában. Ugyanis ahogy bentről bezárjuk az ajtót, a falak automatikusan átlátszatlanná válnak, eltakarva a használót.

A meglehetősen szokatlan WC-k tervezője Shigeru Ban, aki ezzel az elképzeléssel szerette volna „láttatni” a felhasználókkal, hogy nyugodtan lépjenek be a WC-be, az tiszta és nincs épp senki sem bent. Az átlátszó WC-k egy nagyobb projekt részeként kerültek a parkba. A Tokyo Toilet programban 16 művész vesz részt és definiálja újra, amit eddig gondoltunk a koszos, lepukkant köztéri illemhelyekről – a maga nemében minden tervük egy remekmű.

Gashapon áruház

Tokió Ikebukoro városrészében található a Gashapon Department Store Ikebukuro Sohonten, az ország legnagyobb „gashapon” boltja, ahol 3000 játékautomatát találunk. De mi az a gashapon?

A „gashapon” a Bandai játékgyártó cég kapszulás játékmárkája, amelyet automatákon keresztül árulnak. Az automatán látszik, hogy milyen játékok vannak abban a készülékben, de azt nem lehet kiválasztani, hogy a pénz bedobása után a 4-6 bemutatott darab közül pontosan melyiket kapjuk meg. Ez mindig meglepetés – persze ha gyűjtő valaki, akkor igencsak bosszantó, mert akkor addig dobálja be a pénzt a gépbe, amíg pont az a játék nem esik ki, ami kell neki. A gashapon 1977-ben indult útjára, és az évek során egyre nagyobb teret hódított a japán popkultúrában. A „gasha” az automata fogantyújának elforgatására használt hang, a „pon” pedig a tálcán landoló kapszula hangja, ebből a kettőből ered a játék elnevezése. A kapszulákban sokféle játék van: anime figurák, élelmiszer-miniatűrök, kedves műanyag állatok, írószerek, divatkiegészítők stb. A legújabb japán trendeket követve a cég minden hónapban új termékeket ad ki, így a gyűjtőknek mindig van mire vadászni.

Az integető macska temploma

Tokió csendes, kicsit kieső Setagaya kerületében található a Gotokuji templom, amely állítólag a maneki-neko, vagyis a „szerencsét hozó macskafigura” szülőhelye.

Ezek a kis integető macskaszobrok világszerte igen népszerűvé váltak a macskabarátok körében és Ázsia-szerte gyakran látjuk őket üzletek és éttermek bejáratánál, hogy becsalogassák a vevőket.

A legenda szerint a maneki neko még az Edo-korszakban keletkezett, amikor Hikone feudális ura elhaladt egy templom mellett. Ott találkozott egy macskával, amely intett neki, hogy menjen be a templomba. Az úr követte a macskát, és úgy döntött, hogy kicsit időzik a templomban, majd nem sokkal később hatalmas vihar kerekedett. A templomban menedéket lelő úr igen hálás volt, hogy megmenekült a záportól, így újjáépítette és családi templomként szentelte fel a templomot, amely az ő buddhista neve után Gotokuji lett. Az idő múlásával az emberek hálájuk jeléül maneki neko figurákat kezdtek felajánlani a templomnak, amikor kívánságaik valóra váltak. Ma már több ezer kis macskaszobor sorakozik a templomkertben kialakított polcokon, de jut belőlük a mécsesekre, füstölőkre is.

Aki igazán stílusosan szeretné megközelíteni a templomot, annak ki kell várni a Setagaya metróvonalon közlekedő egyik metrószerelvényt, melyet a maneki neko figurával dekoráltak ki.

TeamLab

Tokióban a látogatók egyik népszerű programja a TeamLab valamely produkciója. A név egy olyan nemzetközi művészeti kollektívát takar, melyben művészek, programozók, mérnökök, matematikusok és építészek vesznek részt. A létrejövő produkciók a művészetet, a tudományt és a technológiát ötvözik, valamint felidézik a természetet. Ma már több városban is találkozhatunk ilyen múzeumokkal, mint például Szingapúrban, Sanghajban, Pekingben és Miamiban – de a műfaj szülőföldje Tokió, ahol magát a vállalkozást 2001-ben öt barát létrehozta.

Az első komoly, állandó kiállításuk a TeamLab Borderless volt Tokióban, amely 2018 nyarán nyílt meg, ezt azonban bezárták 2022 augusztusában az annak helyet adó épület rekonstrukciója miatt. Jelenleg a TeamLab Planet program látogatható, amely négy beltéri és két kültéri installációból áll. A termekben hol hatalmas lufik, hol pedig csillogó gyöngyfüzérek közt sétálnak a látogatók, de a közös vonás az, hogy nincs éles határ a kiállított tárgy és a résztvevők közt. Ahogy haladunk ugyanis, mi is változtatjuk a kiállított tárgyak helyét, mint ahogy a többi látogató is, azaz az elrendezés soha sem állandó. Nagyon különleges egy ilyen program, semmi más múzeumi élményhez nem hasonlítható.

Műanyag ételmakettek

Japánban utazgatva hamar feltűnnek a látogatóknak az éttermek kirakatában elhelyezett műanyag ételmakettek, amelyek meghökkentően élethűek. De nemcsak az az érdekes, hogy mennyire tökéletesek, hanem az is, hogy mindig pontosan tükrözik, milyenek lesznek az elkészült ételek. Itt nem fordulhat elő az, ami oly gyakran okoz csalódást más országokban, azaz hogy az étlapon szereplő fotó köszönő viszonyban nincs a kihozott fogásokkal.

Az ételmakettek fő beszerzési helye Tokióban van, méghozzá a Kappabashi utcában. Itt nemcsak műanyag rántott húsokból, habos söröskancsókból vagy épp szusikból van hatalmas választék, de minden elképzelhető konyhai kellékből – legyen az tálka, evőpálcika, étlap vagy akár macskás sütiforma.

Szőlőfürt nyolcvanezer forintért

Tokió legelegánsabb, legpatinásabb áruháza a Nihombashi Mitsukoshi, amely épp 2023-ban ünnepli fennállásának 350. évfordulóját. A Mitsukoshi története 1673-ban kezdődött, amikor Takatoshi Mitsui kimonószövet-kereskedő megalapította az Echigoyát Edo Honchóban (a mai Tokióban). Az innovatív üzletember vezette be a címkézett áron történő értékesítés koncepcióját az áruforgalomba, korábban ugyanis az ár mindig megbeszélés tárgya volt a vevő és eladó közt. Ugyancsak az ő újítása volt, hogy olyan hosszúságú szöveteket adott el, amilyen hosszúságban a vevői kívánták, ellentétben a kimonókhoz szükséges anyagok addigi fix hosszával. Ezek az akkoriban forradalmi módszerek tették rendkívül népszerűvé a kereskedőt a vásárlók körében és talán ez a titka, hogy az áruház a mai napig sikeres.

Számomra a legérdekesebb az alagsorban árult luxuskategóriás édességek közt felfedezett gyümölcskínálat volt, ahol meghökkentő összegek szerepeltek az árcédulákon. Az egyik fürt például 32.400 jent kóstált, ami a mi valutánkra átszámolva 77.600 forint körül van. Az általam látott példány még nem is volt kiugróan drága, volt már olyan fürt, amely egymillió jen felett kelt el aukción. A Ruby Roman szőlő pingponglabda nagyságú szőlőszemei mindig hibátlanok és rendkívül szigorú előírások között termesztik. Mielőtt bárki a szívéhez kapna, hogy milyen drága Japánban a gyümölcs, feltétlenül elmondanám, hogy ezeket nem hétköznapi fogyasztásra vásárolják. Arra itt is megvannak a megfizethető áru gyümölcsök a szupermarketek polcain. Ezeket a kimagasló áru, tökéletes darabokat jellemzően ajándékba adják.

Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva – www.travellina.hu

#teamlab #tokió