Ez és az a világ nyelveiben

A világ nyelveiben számos közös van, azonban még az olyan egyértelműnek tűnő dolgok közt is lehetnek az egyes nyelvek közt hatalmas különbségek, mint a színek nevei (pl. az őserdei népcsoportoknak kevésbé van szavuk a kék színre, a nyílt területen és a vízközelben élőknek viszont több is lehet), így a nyelvészekben gyakran felmerül, lehetnek más eltérések is. A térbeli viszonyítás kapcsán ismert például, hogy egyes nyelvek a beszélőhöz viszonyított egocentrikus rendszert használnak, lásd a beszélőhöz képest bal és jobb irányok. Más nyelvek allocentrikusak – ebből elég kevés van – ezek a mindig és mindenhol fix égtájakkal jelölnek meg valamilyen helyet. (Példa: a ház balra van a fától, vagy a ház északra van a fától.) Vajon meddig terjedhetnek ezek a különbségek?

A Kelet-Angliai Egyetem kutatói vezette nemzetközi csoport az ez és az az mutató névmásokat vizsgálta meg. 29 nyelv több mint ezer használója segítségével tárták fel, miként használják e szavakat. A mutató névmások azt jelzik, hogy egy dolog a beszélőhöz viszonyítva hol található, pl. ez a macska, az a kutya.

A korábbi elképzelések szerint a nyelvek e térbeli elnevezésekben különböznek egymástól, ez pedig azt is eredményezheti, hogy az eltérő nyelveken beszélők gondolkodásmódja is eltérhet. Azonban az új kutatás arra jutott, hogy ebben nincsenek különbségek: a vizsgált nyelvek mind ugyanazt értik az ez és az az alatt, attól függ a megkülönböztetés, hogy elérik-e a kérdéses dolgot, vagy sem.

Kenny Coventry professzor elmondta: „A világon több mint 7000 nyelv létezik. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon e nyelvek széles körének beszélői használják-e a legrégebbi ismert szavakat, a mutató névmásokat: az ezt és az azt.”

A több mint 45 fős nemzetközi kutatócsoport tagjai összesen 29 nyelvet beszéltek az angoltól a japánon át a teluguig. E kutatók több mint ezer, az általuk ismert 29 nyelvet beszélő egyént teszteltek arról, hogy miként használják ezeket a mutató névmásokat arra, hogy leírják, a különféle térbeli helyzetekben hol vannak egyes dolgok. Az eredmények elemzése feltárta: minden nyelvben megkülönböztették az elérhető és nem elérhető dolgokat e kétféle névmással. Ez az eredmény azt is megmagyarázhatja, miért is lehetnek olyan ősi eredetűek a nyelvekben a mutató névmások.

A most vizsgált nyelvekben közös volt, hogy a térbeli viszonyítási rendszerben az egocentrikus típust használják.

Árnyalatai azonban ennek a rendszernek is lehetnek. A kutatók szerint érdemes lenne feltárni olyan különbségeket a mutató névmások használatában, mint például a kérdéses dolog birtokviszonyban elfoglalt helye, az ismert vagy ismeretlen volta, vagy akár olyan egyszerű kérdés, mint például az, hogy látható-e a hivatkozott dolog a beszélő számára.