A klasszikus balettzene legnagyobb mestere

1840. május 7-én született a Káma folyó menti Votkinszkban mérnök-hivatalnok apa és apai ágon francia anya második gyermekeként. Szülei maguk is zenéltek, otthonukban kitüntetett helyen állt a népszerű operaslágereket játszó orkesztrion (orgona szerű zeneautomata). Kiskorában különösen Mozart műveit kedvelte, főként a Don Giovannit. Hatévesen már jobban olvasta a kottát, mint a betűket, de érzékeny idegzete miatt (nevelőnője szerint „törékeny volt, mint egy porcelánbaba”) fel kellett hagynia a zenével. A komponista élete végéig attól rettegett, hogy Beethovenhez hasonlóan megsüketül, ezért erős szélben vattát dugott fülébe, egyik fotóján így örökítették meg az utókornak.
Szülei tisztviselőnek szánták, jogi tanulmányai után az igazságügyi minisztérium hivatalnoka lett. Huszonhárom évesen hivatali állását feladva beiratkozott az Anton Rubinstein által alapított szentpétervári konzervatóriumba, és az első évfolyamban végzett Rubinstein tanítványaként zeneszerző szakon. Végzése után azonnal a moszkvai konzervatóriumba hívták az összhangzattan tanárának, és itt került kapcsolatba az Ötök csoportjával, akik az orosz népzenén alapuló új zenei nyelvet akartak teremteni. Egy sikertelen románca után idegösszeomlást kapott, majd hisztérikus munkaláz lett úrrá rajta, ontotta a zenekritikákat és megkomponálta – tanárai által még átdolgozás után is túl progresszívnek tartott – első szimfóniáját.
Legnépszerűbb művét, a b-moll zongoraversenyt pártfogójának, Nyikolaj Rubinstein zongoraművésznek dedikálta, de Rubinstein ledorongoló kritikája után – a darab előadhatatlan, a zongoraszólam játszhatatlan és túl nagy szerepet kap a zenekar – a vérig sértett Csajkovszkij művén egy hangot sem változtatott, a német Hans von Bülownak ajánlotta, aki hatalmas sikerrel mutatta be 1875-ben Bostonban. Az ezután háromszor is átdolgozott darab végső változata 1888-ban készült el, ekkor íródott Csajkovszkij, kezdetben rosszul fogadott, A hattyúk tava című balettje is.

1877-ben elvette egy fiatal rajongóját, de a házasság alig néhány hónapig tartott. Élete és anyagi helyzete azután rendeződött, hogy pártfogásába vette egy gazdag özvegyasszony, Nagyezsda von Meck, akivel csak levélben érintkeztek. Végre teljesen a zenének szentelhette magát, megírta D-dúr hegedűversenyét, a műfaj egyik legnépszerűbb és legnehezebb darabját, Vonósszerenádját, az Olasz capricciót, az 1812 nyitányt, majd az Anyegin című operáját.
Néhány évig külföldön utazgatott, megismerkedett Brahmsszal, Grieggel, Mahlerrel, Dvorákkal és a szintén balettrajongó Saint-Saëns-nal. Hazatérve komponálta Pikk dáma című operáját, a Csipkerózsika és A diótörő című baletteket. Élvezte a cári udvar kegyét, 1891-es hangversenykörútján már a legnagyobb élő zeneszerzőként ünnepelték, egyetlen amerikai látogatásán a Carnegie Hall megnyitóján ő dirigálta a New York-i Szimfonikusokat.
Utolsó éveit feszültség és depresszió jellemezte, idegállapota tovább súlyosbodott, amikor Meck asszony magyarázat nélkül megvonta tőle támogatását. Utolsó művét, a 6., h-moll (Patetikus) szimfóniát 1893 októberében vezényelte, nem sokkal később, november 6-án meghalt Szentpéterváron. Nagyszabású temetése költségeit az állam fizette, a szertartáson a cári kamarakórus énekelt.
Halálának körülményeit homály övezi: kolerában hunyt el, de sokak szerint nem véletlenül kapta el a betegséget. E feltevések szerint szándékosan ivott fertőzött vizet, miután ismét zaklatott idegállapotba került, más elméletek szerint egy becsületbíróság ítélte halálra homoszexualitása miatt.
Csajkovszkij a nyugati romantikát a nemzeti hagyományokkal ötvözte. Zenéje népszerűségét mindenekelőtt az érzelmekben gazdag kifejezésének köszönheti. Zenei példaképe Mozart volt, a francia mesterek közül Gounod, Bizet és Massenet, az olaszok közül Verdi állt hozzá közel. Brahmsot és a barokkot nem kedvelte, nem értett egyet Wagner zenei reformtörekvéseivel sem. 1876 augusztusában jelen volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok megnyitóján, ahol Richter János vezényelte a Ring-ciklust, több alkalommal találkozott Liszt Ferenccel is. 1886-ban ismerte meg az akkor tizenhárom éves Szergej Rahmanyinovot, akinek művészi fejlődésében fontos szerepet játszott, és aki példaképének tekintette.

Tíz operája közül a Puskin műve alapján született Anyegin és a Pikk dáma a leghíresebb, a sorban az utolsó, a ritkán játszott Jolanta. Hat szimfóniát, számos nyitányt, több mint száz zongoraművet, hangszeres versenyműveket, kamarazenét, dalokat, kórusműveket, sőt egyházi zenét is komponált, ezek közül az egyik legismertebb a Vesperás. Több művének szövegkönyvét testvére, Mogyeszt írta. Dalművészete alig ismert, pedig több mint száz kompozíciója maradt fenn. Balettjei, amelyek témájául előszeretettel választott mesét (A hattyúk tava, Csipkerózsika, A diótörő), ma is kedvelt darabok, leghíresebb koreográfiáikat a francia-orosz Marius Petipa készítette.
Csajkovszkij nevét viseli egy kráter a Merkúron, számos közterület és intézmény, valamint az 1958-ban alapított, négyévente megrendezett rangos moszkvai nemzetközi zenei verseny. Szülőházában és a Moszkvához közeli Klinben, ahol utolsó éveit töltötte, emlékét múzeum őrzi. Zenéje számtalan filmben felhangzott, 2008-ban az ő műveiből rendezték az első zenei maratont a Müpában. Az oroszországi doppingbotrányok után elrendelt szankciók miatt 2021-ben a tokiói nyári és a következő évben a pekingi téli olimpián győztes orosz sportolók tiszteletére az orosz himnusz helyett Csajkovszkij b-moll zongoraversenyének nyitótaktusai csendültek fel.

Forrás: MTVA Sajtóarchívuma