A török pusztítás nyomaira bukkantak Bács-Kiskun vármegyében

A miklapusztai feltárást vezető Lantos Andrea régész, a kalocsai Viski Károly Múzeum főmuzeológusa az MTI-nek azt nyilatkozta, az elmúlt években a múzeum munkatársai több Kalocsa környéki középkori templomot is kutathattak, így a sármégyi, a máriaházi, valamint a dunapataji református templomot. Korábban Székely György kutatásának köszönhetően a dunapataji Szent Tamás-dombi templom vált ismertté. A feltárások, illetve a Kecskeméti Katona József Múzeum Bács-Kiskun vármegyében végzett egyházi topográfiai kutatásának köszönhetően egyre több információval rendelkeznek a Kalocsai Sárköz egyházi épületeiről.

A legutóbbi kutatások során Harta-Mikla középkori templomát tárhatták fel, a lelőhelyet az elmúlt években sikerült beazonosítani. Harta északkeleti, ma Miklapusztának nevezett részét a középkori források Mikla, Mikola néven említik, a nevet valószínűleg templomának védőszentjéről, Szent Miklósról kapta.

Lantos Andrea szerint a település templomát 18. század közepi térképeken is ábrázolták. A Duna-mappáción „Templom omladék” felirat, újkori térképeken pedig „Harangláb” dűlőnév utal a falu helyére. A szakértő arról is beszélt, hogy a templom és az épületet szegélyező mintegy két méter mély árok pontos helye jól meghatározható a nemrégiben készített légi fotók alapján, amelyek szerint több építési periódusú templommal kellett számolni. A felszínen törmelék és embercsontok mutatták meg a templom egykori helyét, amelyet a földművelés évről évre pusztít, hiszen az egykori faluhely ma már mezőgazdasági terület.

A feltárás során előkerült az Árpád-kori félköríves szentélyzáródású templom, amelyet a 15. században megerősítettek. A templomot keleti irányban kibővítették, régi szentélyét elbontották és egy szögletes szentélyzáródást alakítottak ki. Déli oldalához egy sekrestyét építettek és az épületet külső pillérekkel erősítették meg. Valószínűsíthető, hogy egy kis tornya is volt a templomnak, amelynek feltárása során bronz harangtöredékek is előkerültek.

A miklapusztai templom mészkőből, téglából épült, a tetőzete cserép volt, de az építőanyagait elhordták a későbbi idők során odatelepülők. Festett vakolatdarabok, egy keresztelőmedence két töredéke, valamint faragott kövek is előkerültek. A középkori kegyhely teljes hossza 15, szélessége 7 méter lehetett.

A templomon belül több helyen égésnyomot találtak, az összeolvadt bronztárgyak mellett előkerült egy elszenesedett végű gerenda, ami beszakadhatott egy pusztító tűzben. Egy fából készült tartóoszlop maradványait is megtalálták, ami szintén igen jelentős leletnek számít. A kegyhely az írott forrásokból kiindulva feltehetően az 1529-es török hadjárat során pusztulhatott el. Az 1500-as évek közepén készült összeírásokban már lakatlan pusztaként említik a területet.

Lantos Andrea elmondta, hogy tavasszal fémkeresős bejárást tartottak az egykori falu területén és már akkor előkerült kéttucatnyi pénzérme, továbbá használati tárgyak, fegyverek, így a török időkből egy csontmarkolatú faragott kés, egy buzogány töredéke, illetve igen ritka, középkori üvegmaradványok. A templomon belüli feltárás során szinte minden korszakból találtak pénzérméket egészen a 14-15. századig. Az épületbelsőben 24 sírt tártak fel, amelyek a település előkelő rétegeinek sírhelyei lehetnek, hiszen a templomon belül temetkezni kiváltságnak számított.

A középkori sírokból ékszerek és viseleti tárgyak kerültek elő: egyebek mellett egy szépen mintázott ezüst pecsétgyűrű, díszes ruhakapcsok, övcsatok. Néhány sírban textil-, illetve koporsómaradványokat is találtak. A most feltárt templommaradványt az ásatást követően visszatemették, a leletanyag a kalocsai múzeumba kerül.