Lakóautóval a Mária-kegyhely szikláján
Lakóautónkkal Algarve Mária jelenéseiről híres sziklája, a Nossa Senhora da Rocha előtti parkolóban töltjük az éjszakát. Az éj közepén az eső ütemes kopogására ébredek, vízcseppek dobolnak a fejem felett, kikukucskálok az ablakon. A kivilágított parkolóban csak mi állunk, az ázott sirályok pedig a hajnalt várva sivítoznak.
Mire újra felébredek, a viharfelhők elvonultak, az ég alja már rózsaszín. A félhomályban megkeresem a pulóveremet, halkan kimászok az ágyból, magamhoz veszem a fényképezőmet, és a templom felé indulok. Egy lélek sincs az utcán. Lenézek a meredek sziklákon, a hullámok most békésen fodrozódnak, semmi nyoma a hajnali viharnak.
A portugáliai Algarve tartomány székhelye Faro, és legnyugatibb csücske, Sagres közötti tengerpart az, amire a legtöbb utazó kíváncsi, a sziklákkal tarkított apró öblök Albuféra után kezdődnek.
A 2021-ben hozott legújabb turisztikai rendelet szerint a Natura 2000 területeket, a nemzeti parkokat illetve a tiltó táblával ellátott szakaszokat kivéve 48 órán át bárhol lehet vadkempingezni, így senkit nem zavart, amikor Porches kisvárosának leghíresebb pontja, a Nossa Senhora da Rocha, vagyis a Miasszonyunk Sziklája és a rajta álló, várfallal körbevett kis kápolna előtt előző nap kora délután leparkoltunk.
Rálépek a türkizkék tengerre néző kápolna macskaköveire, az olajfára akasztott kagylók halkan csilingelnek a szélben, rajtuk szerelmespárok és szeretett elhunytak nevei. A szikla a 8. századtól kezdve Algarve zarándokhelye. A helyi legenda szerint a mór hódítások idején Szűz Mária megjelent itt, így épült először a szikla tetején remetelak, majd később erőd, ahonnan a tengerről érkező támadásokat verték vissza a portugálok. De igazi zarándokhellyé az 1822. május 28-án bekövetkezett különleges események után vált a terület.
Minden azon a vasárnap reggelen kezdődött, amikor a Jamor folyó völgyéből származó tinédzserek egy csoportja vadnyúlra bukkant, a fiúk azonnal a nyomába eredtek, megpróbálták utolérni, de az állat fürgén cikázott ide-oda, majd hirtelen nyoma veszett. Amikor a fiatalok odaérkeztek, ahol a nyulat elnyelte a föld, nem láttak mást, csak sűrűre nőtt aljnövényzetet, és jótékonyan takaró fűzfavesszőket. Ám ahogy elhúzták az ágakat, döbbenetükre egy nyílást fedeztek fel a szikla tövében, egy pillanatig haboztak, majd bátorságukat összeszedve beléptek.
Bár évtizedek óta keringtek pletykák egy addig felfedezetlen, emberi csontokat őrző barlangról a Carnaxide és Linda-a-Pastora régióban, de addig senki nem akadt a nyomára. A fiúk, akik közül a legfiatalabb tizenegy, a legidősebb pedig tizenöt éves volt, kezdetben négykézláb másztak előre. Később, amikor fel tudtak állni, a korom sötétben tapogatva kemény és hosszúkás tárgyakra bukkantak, amiket magukhoz véve dobogó szívvel visszaindultak a kijárat felé. Csak akkor nézték meg, mit rejtettek a pólójuk alá, amikor a folyóhoz értek. Emberi csontokat szorongattak a kezükben.
Hazatérve a szülők nem hitték el a csodás mesét, sőt a fiúkat megbüntették, mert sokáig elmaradtak, ám a faluban gyorsan híre ment a különleges leleteknek. Másnap reggel a falu férfijai kopogtattak a család ajtaján, arra kérve a gyerekeket, hogy mutassák meg a titkos barlang felé vezető utat.
A tinédzsereket újra beküldték, majd fáklyákkal világítva kísérték őket a férfiak. Legnagyobb megdöbbenésükre nem csak újabb csontokat, hanem a Szűzanya egy apró agyagszobrát is megtalálták a sziklák közé rejtve.
Frei Cláudio da Conceição, a királyság krónikása és Senhora da Rocha történetének feljegyzője szintén ott járt a barlangban, az ő írásaiból tudjuk, hogy a következő nap délutánján a Madonna szobra, miután évszázados helyén megzavarták, rejtélyes módon eltűnt.
Hatalmas pánik tört ki a hívők körében, ám négy nappal később, június 4-én megtalálták egy olajfába rejtve. A hatóság utasítására visszavitték a kegytárgyat a barlangba és katonákat rendeltek ki, hogy őrizzék.
A Szűz Mária kis agyagképének híre gyorsan elterjedt a környéken, még VI. János király fülébe is eljutott a nem mindennapi történet. A lelkesedés gyorsan zarándokhellyé tette a sziklát és a barlangot, hívők ezrei tódultak ide a lisszaboni régióból, sőt a legészakibb területekről is. Püspökök, udvari nemesek, gazdagok és szegények váltották egymást. Még a szegény olajfa is, amely a Szűzanya szobrát befogadta a titokzatos eltűnés után, az áhítat központja lett, a hívők ágakat szedtek róla. Miután teljesen lecsupaszították, a törzséből vittek haza darabokat, később aztán a gyökereket is eltávolították, nem maradt más a helyén, csak a csupasz föld.
Később aztán a hívek egy vasrácsokkal ellátott mészkőkaput emeltek a barlang bejárata elé.
1822. július 27-én azonban a király kiadott egy rendeletet, amelynek értelmében a Miasszonyunk relikviát Lisszabonba, a pátriárkai székesegyházba vitték. Ezt a helyet alkalmasabbnak tartotta az uralkodó a Mária kultusz megteremtéséhez. A sziklához azonban a mai napig járnak zarándokok.
Kisétálok a szikla végére, ahol épp horgászok próbálnak szerencsét. A Miasszonyunk sziklája fölém magasodva, csak úgy mint évszázadokon keresztül, csendesen várja, hogy a felkelő nap beragyogja magányos falait, és földöntúli glóriát vonjon a harangja köré.
Ősi kelta sisakot találtak
A több ezer éves tárgy világviszonylatban is ritkaság.
Rémisztő leleteket találtak egy régi vesztőhelynél
A vizsgálat során számos érdekes maradványra bukkantak, többek között egy kísértetnek vélt férfi csontjaira.
Több ezer éves pajzsokat találtak
A kutatók egy törökországi vaskori lelőhelyen végeztek feltárást.
50 ezer éves fegyverre bukkantak
A neandervölgyiekhez köthető lelet különlegessége, hogy állati csontból készült.
Több ezer éves kardot találtak Egyiptomban
A kutatók egy ókori, a tengeri népek elleni védelmet segítő erődöt tártak fel.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
